Kérdéssel kezdem: Hogy segítenek hozzá a gyógyszer-gyártók némely engedélyezett gyártmányukkal ahhoz, hogy az emberi életet megrövidítsék?
Miért csinálják? Talán túl sokan élünk a Földön?
Egy gyógyszernek a dobozán is azt ígérik, hogy az izom-és izületi-fájdalmakat enyhíti. Én kipróbáltam, azonban nem úgy van, mert olyan, mintha be se szedtem volna…
Arra gondolok: akkor miért árusítják nem is kevés pénzért? Ugyanakkor bőven rendelkezik olyan tünetekkel, amit még az ellenségnek sem kívánok, s a kapszula gyártója által kiadott betegtájékoztatója apró betűkkel négy (A5 papíron), oldalanként két-két hasábban, sűrűn szedve, gondosan takarékoskodva a hellyel – adja tudtunkra a fenyegetéseket, amelyek sajnos, nálam beváltak! Méterre lehetne mérni a kellemetlen és súlyos mellékhatások leírását. Csupán egyes részeit ismertetem, amelyek nálam beváltak!
Nem okos dolog, hogy némely orvos első szóra veszi a tollat, receptet, vagy diktálja a nővérnek, milyen mérget szedje a beteg, ezután a ki tudja, hányféle gyógyszere mellé. Ez sem fogja gyógyítani, sem csillapítania fájdalmát, de több újabb gondot okoz neki, lehet, hogy már első nap, vagy egy idő után figyelhet rá: valami nincs rendben…
Én is úgy jártam a fájdalomcsillapítóval, örömmel fogadtam, talán enyhíti a fájdalmakat. De nem ez történt. Kis idő múlva kezdtem különleges furcsaságokra eszmélni: nem csak holdtöltekor vagy „front” idején, nem hatottak az addig bevált gyógyszereim, egymás után többször kerültem olyan állapotba, hogy a sürgősségi osztályon kötöttem ki.
Aztán eszembe jutott: talán jó lenne, ha elolvasnám az utoljára kapott fájdalomcsillapító-gyógyszer tájékoztatóját. Megrémültem, amit ott megtudtam (főleg olyan bajokat emelek ki, amelyek rám vonatkoznak, de egyéb betegségségre is veszélyesek lehetnek).
A tájékoztató elején: Ne szedje, ha magas a vérnyomása, máj, vese, emésztőrendszeri, problémája, stb. gondjai van, Második oldalon megint intenek, hogy csökkentheti a vérnyomáscsökkentők hatását (akkor nekem ezt miért ajánlották?), mivel holdtöltekor meg hideg-meleg front idején nagyon kell vigyáznom, nehogy felmásszon a veszélyes magasságba! Ezért ez nekem nem jó, többé nem veszem be, inkább fájjanak az izületeim…
Nos, legalább már tudom, hogy mostanában egyre jobban és gyakrabban felszökött a vérnyomásom, mióta szedem a csillapítót, szédülök, s félő, hogy hanyatt esek. Utoljára ez okozhatta a torkomban megjelent kellemetlen duzzanatot is, amitől fuldokolni kezdtem, amiért éjszaka az ügyeletre mentőkkel vittek be… (ezek is szerepelnek a felsorolásban!)
A csillapítónak a csillapító hatása nem vált be, mert egyre több furcsa dolog történt velem a leírtakon kívül is: hámlik a bőröm, igaz, a hajam kezdett sűrűsödni, aminek örültem, de annak nem, hogy testem mindenhol szőrösödik. Még jó, hogy szőke vagyok és olyan nagyon nem feltűnő, de az arcomra is kiterjed, megijedtem, hogy nő létemre borotválkozhatok naponta, ha ezt a szert tovább szedném, netán szakállt növesszek?
Egy hete naponta kétszer zúg a fülem és félóráig meg sem áll. (Erről is szó van a mellékhatások listáján…)
Szeretek énekelni, ha szomorú vagyok, főleg a székely dalokat kedvelem, filmslágereket és magyar nótákat dúdolgatok. Érdekes: miközben a szöveget előre hallom és nem csak a saját hangom szól, hanem fülemben visszhangzanak már előbb, mint ahogy elkezdek dalolni a dal következő szavai; olyankor, mintha koncerten lennék, mint ha a dallamot megzenésítették volna, hallom a hegedű kísérőjét vagy harmonikát. Ez nem befolyásolja az éneklést, s nem zavar, mert nagyon érdekes és élvezem…
Ahogy a mellékhatásokat tovább olvasom a tájékoztatóban, sajnos akad olyan, ami valósággal megrémít. Kíváncsi lennék arra, ha nem hagytam volna abba a fájdalomcsillapító szedését, mi jöhetne még ezek mellett, mert van még sokféle mellékhatása eme gyógyszernek, amit nem soroltam fel, hiszen méterre lehetne mérni az apró betűs felsorolást.
Sosem fogom megérteni, hogy ilyen sz.r-szereket miért engedélyezik kiadni, miért nem kísérleteznek tovább addig, amíg a gyógyszernek egyetlenegy mellékhatása sem volna.
Nekem az a véleményem: addig nem gyógyszer, amelynek mellékhatása akár csak egy embernek is árthat, vagy az életét követeli, addig nem volna szabad engedélyezni! Ugyanis még ha százból, vagy akár ezrekből csak egyetlen embernek ártanak vele, amit lemerészelnek írni, mint például azt is, hogy fokozódhat a szívinfarktus vagy sztrók esélye, tehát halált okozhatnak vele? Minden embernek egy élete van, hogy merészelik azt elvenni tőle?
Nos, nagyon sok gyógyszer mellékhatása többet árt, mint használ. Jó lenne ezzel többet foglalkozni. Statisztika szerint a gyógyszerek mellékhatásaitól több haláleset történik, mint a közúton baleseteknél!
A szándék ne legyen az, hogy ha túl sokan élnek a földön, s ezt a kegyetlen formát használják ki a gyógyszer-gyártók: hagy fogyjon az emberek száma?
Kell ez nekünk? Inkább addig kísérletezzenek a gyógyszerekkel, hogy egyetlen mellékhatásuk se legyen.
Az ember életével senki ne játszadozzon, annak kezdete és vége isteni feladat, hogy merészelik azt átvenni tőle?
23 hozzászólás
Kedves Kata!
Orvosi műhibákba, gyógyszermellékhatásokba, kórházi fertőzésekbe, egyszóval az orvosi kezelésbe évente többen halnak meg, mint a rettegett rákban, vagy szív és érrendszeri betegségekben. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a vezető halál ok:az orvosi kezelés. A gyógyszereket a klinikai vizsgálatokban gyakran egészséges embereken, de legalábbis erősen szelektált betegmintán próbálják ki, amiket aztán a napi praxisban mindenféle egyéb betegségben szenvedő és mindenféle egyéb gyógyszert szedő betegeken alkalmaznak. Valós körülmények közt azonban a veszélyek és mellékhatások sokkal drámaibbak. Olvasva az írásodat, nálad is ez a probléma.
Nincs annál tragikusabb és kiszolgáltatottabb állapot, mint amikor az ember azok kezei által és azok kezei közt hal meg, akik arra volnának hivatottak, hogy meggyógyítsák.
Judit
Kedves Judit!véleményünk egyezik. Csak az a baj, hogy ez kevés ahhoz, hogy ezzel senki nem jut előre. Azt hiszem, hogy már az orvosok előkészítésénél is kellene valamit tenni azért, hogy ne maradjon így, ahogyan most van.
Köszönöm részletes válaszodat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mivel a gyógyszerek nem természetes anyagok, mindenképpen számolni kell a mellékhatásokkal. A gyógyszer tulajdonképpen elsősegélynek jó, néhány nap, hét, esetleg hónapok, súlyosabb esetekben. Én inkább az orvoslásban látok hibákat. Ma már csupán annyiból áll az orvoslás, hogy felírják a gyógyszert minden hónapban, vagy akár háromhavonként, és ha elkezded szedheted életed végéig. Eszük ágában sincs megkeresni a baj forrását, nem foglalkoznak azzal, hogy esetleg életmód váltással, vagy csak az étrend megváltoztatásával gyógyíthatóvá tegyék a betegséget, hanem csak tömik a betegeket gyógyszerrel, aminek természetesen mellékhatásaik vannak, de sebaj, azt majd kezelik egy újabb gyógyszerrel, azután már kettővel hárommal, míg csak nem nyeljük marokszámra a gyógyszereket, amit valójában már a gyógyszerek mellékhatásainak kezelésére írtak fel. Sajnos itt tartunk, jó, hogy írtál róla.
Ölellek szeretettel
Ida
Amint látom írásodból, hasonló a tapasztalatunk drága Ida. Azoknak, akik gyógyszerekre allergiásak, azoknak a legrosszabb. Hiába írják föl, a gyógyhatás általában nem érvényesül, azonban a legrosszabb mellékhatások miatt nem tudja beszedni. Sajnos, én is azok közé tartozom, s a legtöbb orvos szokása miatt tulajdonképpen velem nem is foglalkoznak.
Én is ismerek olyan embereket, akiknek már legalább negyven gyógyszert fölírnak, mert – ahogyan te is leírtad, a már kapott gyógyszerek, azok mellékhatása miatt is kapják az újabb és újabb gyógyszereket. Egyébként az is fokozza az orvosok eme szokását, hogy őket is egyre több adminisztrációra kötelezik, ezért gyógyításra nem jut idejük. Persze, ez senkinek nem jó.
Köszönöm, hogy itt jártál, szeretettel ölellek: Kata
Amint látom írásodból, hasonló a tapasztalatunk drága Ida. Azoknak, akik gyógyszerekre allergiásak, azoknak a legrosszabb. Hiába írják föl, a gyógyhatás általában nem érvényesül, azonban a legrosszabb mellékhatások miatt nem tudja beszedni. Sajnos, én is azok közé tartozom, s a legtöbb orvos szokása miatt tulajdonképpen velem nem is foglalkoznak.
Én is ismerek olyan embereket, akiknek már legalább negyven gyógyszert fölírnak, mert – ahogyan te is leírtad, a már kapott gyógyszerek, azok mellékhatása miatt is kapják az újabb és újabb gyógyszereket. Egyébként az is fokozza az orvosok eme szokását, hogy őket is egyre több adminisztrációra kötelezik, ezért gyógyításra nem jut idejük. Persze, ez senkinek nem jó.
Köszönöm, hogy itt jártál, szeretettel ölellek: Kata
Kedves Kata!
Teljesen helyt adok felháborodásodnak a gyógyszerek mellékhatásai miatt. Sokszor azt tapasztalom, hogy esetleg az orvos nem is tudja, hogy ami gyógyszert felírt, milyen mellékhatásai vannak. Az emberi szervezetek nem egyformák, vannak érzékenyebbek, akiknél a súlyosabb mellékhatás is előfordul, vannak, akiknél csak csekélyebb formában, vagy egyáltalán nem jelentkezik mellékhatás. Én például az Algopyrinre, és ehhez hasonló készítményekre vagyok allergiás, ezekből nem is merek bevenni. Ha csak nem nagyon muszáj, fájdalomcsillapítót nem is szedek be, helyette krémmel kenem a fájó kezem, lábam, hátam, és gyógyteát iszom.
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Ahogy olvasom a soraidat, látom, kezet foghatunk. Én is gyógyszerekre általában allergiás vagyok, ráadásul éppen azokra, amelyekre nagyon nagy szükségem lenne. Én is azt teszem, hogy inkább használom a lóbalzsamot az izületi bajokra, mint a gyógyszert. Az orvosok arra nem figyelnek, pedig tudniuk kellene, hogy a hozzájuk tartozó betegeknek mi a fő bajuk, és nyugodtan kiírják azokat a szereket, amelynél jelzik is már elől, hogy ne szedjék a gyógyszert, ha… stb, s mégis képesek kiírni.
Amikor valamit ajánlanak, mindig rettegek, hogy milyen hatásokra számíthatok.
Köszönöm, hogy hűségesen olvasod a föltett anyagaimat.
Szeretettel: Kata
Kedves Matild!
Ahogy olvasom a soraidat, látom, kezet foghatunk. Én is gyógyszerekre általában allergiás vagyok, ráadásul éppen azokra, amelyekre nagyon nagy szükségem lenne. Én is azt teszem, hogy inkább használom a lóbalzsamot az izületi bajokra, mint a gyógyszert. Az orvosok arra nem figyelnek, pedig tudniuk kellene, hogy a hozzájuk tartozó betegeknek mi a fő bajuk, és nyugodtan kiírják azokat a szereket, amelynél jelzik is már elől, hogy ne szedjék a gyógyszert, ha… stb, s mégis képesek kiírni.
Amikor valamit ajánlanak, mindig rettegek, hogy milyen hatásokra számíthatok.
Köszönöm, hogy hűségesen olvasod a föltett anyagaimat.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nagyon is igaz:…´adja tudtunkra a fenyegetéseket…
a kellemetlen és súlyos mellékhatások leírását´
´Megrémültem amit ott megtudtam (föleg olyan
bajokat emelek ki,amelyek rám vonatkoznak,de
egyéb betegségre is veszélyesek lehetnek´
…csak egy két reszt idéztem írásodból,de lehetne az egészet!
Nagyon rátapintottál a lényegre!
…és tudod a haszon az,ami minden felett áll!
Nincs idö igazán meghallgatni a beteget…
és igazi okát betegségének megtalálni!
´Kiírni´valamit és kész!
Gratulálok:sailor
Nos, kedves Salior, úgy van, hogy mindent a haszonért. Minden gyógyszergyártó milliomos, és legalább is a mi városunkban minden gyógyszertár tulajdonos vagyonos, statisztikai összeírásoknál láttam csodálatos lakás-palotájukat!
Az orvok nem figyelik, pedig tudniuk kellene, hogy a hozzájuk tartozóknak mi a baja, és olyan gyógyszert, amilyet úgy jegyeznek, hogy azokra ártalmas valami, azt már ne írják ki. Eddig azt gondoltam, nem jó elolvasni mindjárt a tájékoztatót, ne legyen előítéletem, már nem azt vallom, mert keservesen kellett tapasztalatom, mik történtek azért velem… Most már első dolgom, átolvasni, és olyat meg sem kóstolni. Azonnal jelzem az orvosnak. (Ez viszont szomorú dolog, hogy nekem kell észrevenni!)
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Nos, kedves Salior, úgy van, hogy mindent a haszonért. Minden gyógyszergyártó milliomos, és legalább is a mi városunkban minden gyógyszertár tulajdonos vagyonos, statisztikai összeírásoknál láttam csodálatos lakás-palotájukat!
Az orvok nem figyelik, pedig tudniuk kellene, hogy a hozzájuk tartozóknak mi a baja, és olyan gyógyszert, amilyet úgy jegyeznek, hogy azokra ártalmas valami, azt már ne írják ki. Eddig azt gondoltam, nem jó elolvasni mindjárt a tájékoztatót, ne legyen előítéletem, már nem azt vallom, mert keservesen kellett tapasztalatom, mik történtek azért velem… Most már első dolgom, átolvasni, és olyat meg sem kóstolni. Azonnal jelzem az orvosnak. (Ez viszont szomorú dolog, hogy nekem kell észrevenni!)
Köszönöm, hogy olvastad és elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Fájdalmasan igazak gondolataid. Mikor eléri az embert sok betegség, csak kapkodja a fejét, hogy nem is gyógyítás a lényeg, hanem valóban a gyógyszerek terjesztése…
Miért nincs erre valami megszorítás? 🙁
Szeretettel öllek: Tünde
Kedves Tünde!
Mondhatom, jó kérdést tettél fel. Ki mondja meg nekünk, hogy miért a haszon fontosabb, mint a gyógyítás? Soha sem fogom megérteni. De az is furcsa, hogy a korábbi orvosokat miért erre tanították meg az egyetemeken. Talán erre lehetne válasz, hogy megérte nekik. Csúnya dolog ilyet még elképzelni is.
Mintha most már átvennének a keleti tanításokból is valamit, ami egyszerűbb, természetesebb és a betegeknek jóval olcsóbb is lenne, mint a drága gyógyszerek.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Kata
Nagyon jó és érdekes írás drága Kata !
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Köszönöm, hogy olvastad, örülök, hogy végre ismét találkoztunk.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Mélységesen egyet értek az írásoddal!
Egyszer egy főorvosnő ezt mondta nekem "ha egy gyógyszer három nap után nem használ dobja el, mert az méreg!" Mennyi mindent szedetnek velünk hasztalan, mert bizony fontos a haszon! A mellékhatásokról nem is beszélve…azt is hallottam "hulljon a férgese" és ez nagyon szomorú.
Gratulálok az írásodhoz.
Szeretettel: Ica
Kedves Ica!
Azt hiszem, igaza van annak a főorvos asszonynak. Éppen most kaptam a helyett a kegyetlen szer helyett egy másikat, ahol azt írják mindjárt elől, amit az orvosnő is mondott. Amit kaptam helyette, megint csak semmit sem ér, mert három napig szedtem, nincs hatása – s egyelőre még mellékhatása sem jelentkezett… Mit lehet erre mondani? Igaz, csak méreg, eggyel több!
A mellékhatásokkal kapcsolatban pedig az a baj, hogy nem biztos, hogy csak a "férgese hull tőlük", de undorító – és szomorú – még azokat is így elintézni.
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményed.
Szeretettel: Kata
A dolog poénja számomra: a népi gyógyászatban a magas vérnyomásra és az ízületi problémákra is ugyanaz a gyógyszer: a savanyú levek, különösen az almaecetes "tea" (víz + almaecet + méz).
Örülök a látogatásodnak és köszönöm vérnyomásra és az izületi problémákra adott tanácsodat.
Ki gondolná, hogy a almaecet + víz + méz jó a magasvérnyomás ellen, és az izületi problémákra.
Nekem is időnként felszalad a vérnyomásom, mert nem vagyolk jóban a holdtöltével, és az izületeim is elég gyakran rendetlenkednek.
Köszönöm a tanácsot, máskor is látogassál hozzám
üdvözlettel: Kata
Elgondolkodtató írás, jók a kérdések.
Én is jártam már úgy, hogy torokfájásra kiírtak háromnapos antibiotikumot, és sokkal rosszabbul voltam a gyógyszertől, mint magától a betegségtől. Azóta ódzkodom a gyógyszerektől, csak akkor veszek be, ha már tényleg szükséges.
Nekem különösen nagyon sok gyógyszer nem használ, hanem árt, és legrosszabb benne, hogy a legsúlyosabb mellékhatások jelennek meg, legtöbbjüket már az első bevétele után abbahagyom, mert mindjárt látszik a hatása. Rettegek, ha az orvos újabb gyógyszerrel akar meglepni. Egy féloldalnyi gyógyszertől rosszul lettem. Egyébként statisztika kimutatta, hogy gyógyszer miatt több az elhalálozás, mint a közutakon…
Kár, hogy az orvosok nem fogadják be távol-keleti szokásokat, meg a gyógynövényes szokásokat, mert sok bajt gyógy-masszázssal, stb. is gyógyítanak, s még egy, ami most hiányzik, hogy beszélgetnének a betegekkel, sok minden kiderülne abból és időnként nem kellene annyi mérget beszedni, mert legtöbb pirulában több az, mint a gyógyhatást segítő szer.
Köszönöm, hogy olvastad és véleményedet kifejezted.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Írásodról, egy vicc jut eszembe. Talán ismered!
Elmegy a beteg az orvoshoz. Az felírja neki a gyógyszert.
Elmegy a gyógyszertárba, és kiváltja. Közben így gondolkodik.
Az orvos élni akar. Rendben. A gyógyszerész élni akar. Ez is rendben. De nem szedem be mert én is élni akarok!
S a gyógyszergyárosokat a vicc nem is említi, pedig azok is élni akarnak! S méghozzá milyen jól!
Szép új világunk első sorban nem az ember jól létéről, hanem a pénzcsinálásról szól.
Nem mondok ezzel újat, igaz?
Jó egészséget kívánok!
Szeretettel: Ildikó
Kedves Ildikó!
Nagyon tetszett, amit leírtál. Eddig nem ismertem ezt az viccet, ami – szerintem – még nagyrészt igaz is, nem csalás és nem ámítás.
Örülök, hogy nálam jártál, mindig szeretettel várlak: Kata