Három gyakran használt kifejezés

A szándékom ezzel az írással annyi, hogy felhívjam a figyelmet, hogy bizonyos kifejezések helytelenek (csak saját vélemény) abból a szempontból, hogy mit kellene elmondaniuk, és hogy valójában mit mondanak.

„Elveszteni a szüzességet” – Ez nagyon szépen hangzik, de elképzeltétek a helyzetet? Zsófika és barátja, azaz szerelme egyik este közelebbről is ismerkedni kezdenek. Éppen szorgosan dolgoznak azon, hogy felfedezzék egymást, amikor Zsófika egyszer csak elveszti a szüzességét. Egyikük sem veszi észre (mert az „elveszít” igének pont az a lényege, hogy az illető nem tud a dolog eltűnéséről), a szüzesség meglóg, begurul az ágy alá, és az éjszaka további részében ott rejtőzik. Másnap a buzgón takarító nagymama jön és gyanútlanul összeporszívózza, a megtelt porzsákot kidobják, azt meg elviszik a szemetesek. Kitudódik az éjszakai kaland, és az egész család Zsófika szüzességét keresi…
Nem lehetséges, hogy ez a kifejezés még abból az időből származik, amikor még a szex és a szeretkezés témáról nem szívesen beszéltek és ezért a későbbi generáció úgy érezte, hogy nem is szabad? Ezért a lány, akinek már volt szexuális kapcsolata, biztos nem akarta (mert ilyet egy rendes lány nem akar), így aztán nem megvált tőle és nem lemondott róla, hanem „elvesztette”.
De hogy ne csak bíráljam, keresek valami megoldást is rá, ha már merészen azt állítottam, hogy ez így helytelen. Tegyük fel, hogy a szüzesség egy érték – mert ez azt jelenti, hogy az illető még senkit sem engedett be a legintimebb szférájába, ahova a belépő csak a kölcsönös szerelem lehet. Ez esetben mondhatjuk azt, amit néhány sorral feljebb is írtam, hogy „megválik” vagy „lemond”. Viszont az utóbbi ugyancsak pontatlan, mert föl lehet tenni a kérdést, hogy mikor mondott le róla? Amikor megtörtént a szexuális kapcsolat vagy már akkor, amikor eldöntötte, hogy utódokat szeretne. Nézzük meg a másik oldalt is, vagyis hogy nem érték a szüzesség – mert jelenthet beavatatlanságot és gyakorlatlanságot is. Ekkor azt mondhatnánk egyszerűen, hogy „már nem szűz” és kész. Valójában ez fejezi ki a legjobban. Benne van minden és nincs mellébeszélés.

„Ágyba kerül” – A probléma hasonló, mint az előző esetben. Semmi tudatosság nincs a cselekvésben. A helyzet: a másfél éves Gyurika önfeledten játszik a nappali közepén. Anyuka éppen a vacsorával foglalkozik, és apuka – mivel már nem vallja azt a konzervatív elvet, hogy nőnek ez a dolga, neki meg az, hogy ilyenkor tetszőleges tevékenységgel elfoglalja magát – segít neki. De közben tudnak figyelni a gyerekre is. Egyszer csak azt veszik észre, hogy Gyurika eltűnt. Nem értik a helyzetet, először azt hiszik, csak elbújt. Átkutatják az egész nappalit, mert máshova ugye nem tudott menni, de nem találják. Riasztják a nagymamát is, az egész család aggódik, hogy esetleg a friss levegőt biztosító nyitott ajtón, ami a teraszra vezet, megszökött. Képtelenségnek tűnik, hogy a ház más részeiben legyen, de azért átkutatnak minden lehetséges helyet. És nem is kell sokáig keresniük: a kis Gyurika békésen alszik a hálószobában – ágyba került. Telefon a nagymamának, megvan az unoka. Nagymama azonnal intézkedik: elküldi nagypapát, hogy rendelje vissza a Gizi néniből és Géza bácsiból álló, a kis Gyurika megtalálására szakosodott kerékpáros különítményt. Mindenki megnyugodott: csak ágyba került…
Szóval ezzel itt az a baj, hogy sem a szülők (akik végig figyelemmel kísérték gyermekük tevékenységét), sem maga Gyurika nem tudta, hogyan „került ágyba”. Lehetséges ilyen helyzet? Nem. Csak egyetlen esetben: amikor az illető nincs tudatánál és úgy viszik. De akkor sem „ágyba kerül”, hanem odavitték. Viszont az ő szempontjából ágyba került, mert azt aztán tényleg nem tudja, hogyan "került" oda.
A javaslat helyette: azt az igét kellene használni, ami ténylegesen megtörtént.

„Mindenki válasszon magának egy párt!” – Hát… nem fog sikerülni. Érzitek az ellentmondást? Ha mindenki választ egy párt, könnyen előfordulhat, hogy ketten-hárman ugyanazt akarják párnak. A helyzet még bonyolódhat azzal, hogy akit ők hárman választottak egy másikhoz akar csatlakozni. Értem én, hogy a demokráciára törekszik, de ez az utasítás megvalósíthatatlan. Helyette az „Alkossatok párokat!” lehet a megoldás, de azért ebbe is bele tudnék kötni…

Tisztában vagyok vele, hogy ennek hatására semmi sem fog változni, de a célom az is, hogy egy kevés nyelvi igényességet ébresszek. Sokan kényesen ügyelnek az öltözködésükre, az étkezésükre, stb. és rengeteg szakember is van, aki megmondja, mit és hogyan. Hát én meg a nyelvhasználatra figyelek különösen. Igen, meg szeretném, ha ti is ezen az úton járnátok.