Levélinterjú DINNYÉS JÓZSEF daltulajdonossal
Bácsalmás 1999. Márton napján
Önéletrajz
Költők között zenész, zenészek között költő vagyok.
Népem egyharmada szülőföldjétől megfosztottan, más népek fennhatósága alatt él. Önmagam veszteném el, ha a világízlést képviselném és futnék nemzeti hagyományaim elől. A Balkán zenei stílusa nem szolgálja, az angolszász muzsika prozódiája megtöri nyelvünk ritmusát. Az utóbbi 300 évben a német zene, értékeivel együtt, elvetette, átigazította még népdalainkat is. A liturgikus egyházi latin zene, Istennek köszönhetően, csak a költészetre hatott, az ősi zenét meghagyta a népnek. Megmaradni magyarnak, hogy felismerjen az erre járó kíváncsi kultúrember, többszörös energiát igényel. Múltunkat átírták és tönkretették. Jövőnket a környező népek elpusztításra ítélték. Megmaradnunk Európában csak következetes munkával lehetséges.
Önmagunkat kell felmutatnunk az idő szentháromságának jegyében. Múlt-Jelen-jövő – ezért élek és dolgozom. Gondolkodom költőként a zenészek között és írok zenét a költök között.
Nevem Dinnyés József, Szegeden születtem 1948-ban.
(POLÁGH PÉTER-KONDOR PÉTER-VASI FERENC ZOLTÁN kérdései):
1. A harminc év alatti korosztály Önt alig ismeri. Mi lehet ennek az oka?
A harminc éve élőknek lett volna többször is alkalmuk engem megismerni. Én az vagyok, aki jön, megy, zajong, szeret és tiltakozik, zokog és nevet, de vigasztal, talán felháborodik és javasol vagy hallgat. Ezt észre kell venni. A hivatalos politika ellenzői és hívei sem szeretik a konfliktusképző személyiségeket. Amíg az ellenzékben kapkodja a levegőt egy politikus, szeret engem, ha nyugodt, hasi légzéssel nyugtatja szemidegeit és mimikai izmait, már nem kell neki olyan személyiség, aki olyan, mint én. A harminc év alatti embereknek a jövőképét – tiltakozásuk ellenére is – a hivatalos politika alakítja. Ezért ők is tartózkodnak a konfliktusképző egyénektől.
2. Mikor vált egyértelművé az Ön számára, hogy egy szál gitárral fog protestálni a Kárpát-medencei magyarság költészetével, a negatív konszenzussal épülő, művészetellenes kádári diktatúra alatt?!
Művészetellenes kádári diktatúra, cenzúra, TTT és egyéb gyűjtőszavakkal, kifejezésekkel leírható jelenségek ellen sohasem tiltakoztam. Egy-egy rosszindulatú, önjelölt, szűklátókörű, vagy éppen eszmerendszerükkel hódító személyek ellen küzdöttem. Ehhez az általuk ellenőrzött terep szolgáltatott harcmezőt. A magányos „harcos” magányát feltűnő ellenszenvvel kezelték az önjelölt, politikai segítséggel fennmaradók. Nem voltak ők műveletlenek, sem modortalanok, még képzetlenek sem voltak, hiszen könyvek jelentek meg, házak épültek és sült kenyér is e hazában. A fényt és annak forrását nem szerették. Ami megvilágosította a szervezett szerkezet alapzatának és felépítményének hiányosságait. Nem azért protestáltam, hogy a művük összedőljön. Azért küzdöttem, hogy bennünk ne épüljön hasonló szerkezet, ne falazzon be a félelem anti-Kőműves Kelemenje.
3. Beszélne a családi indíttatásáról (gyerekkor, kamaszkor)? Mi a véleménye arról a Pilinszky-gondolatról, hogy a kamaszkor fölismerés és tévelygés?
Minden család, így az enyém is s másoké is, a tökéletes jövőképet hordozza. A történelmi felhajtóerő minden irányban egyszerre forog fel és le, jobbra és balra minden irányban. Minden rossz, ami bennem rossz, már megtörtént elődeimmel s majd megtörténik utódaimmal is. Eredet és vég nélküli ember nincs. Mit kaptam a családomtól? Nem tudom. Semmit sem tudok. Vannak jelenetek, amelyek mintha megtörténtek volna. Vannak jelenségek, amelyek ízét, hangulatát, mondanivalóját mintha már ízleltem, hallottam, éreztem, gondoltam volna. Ehhez nincs közvetlen köze egy példamutató őshöz, aki így vagy úgy tett valamit. Az életem eseményeinek megválaszolatlan kérdéseire egy későbbi esemény válaszol, hogy újabb kérdések vetődjenek fel. Így lesz folyamatos a lét ebben a szeretetre méltó világban.
4. Hogyan értékeli Cseh Tamás és Bereményi Géza munkásságát, mennyire érez velük sorsközösséget, voltak-e közös fellépéseik, élményeik?
Nevezett énekessel egyszer közös koncert megtartására rendelt a sorsszerű klubvezetői óvatosság. Engem is meghívtak – óvatosságból -, hogy biztosan legyen fellépő művész egy meghirdetett rendezvényen. Felváltva énekeltünk egy-egy dalt, majd a közönség kérdéseire válaszolgattunk. Véleményalkotó és közönségformáló estünk végeredményeként hangzott el, hogy Cseh Tamás leveleket énekel, a Dinnyés pedig röplapokat. Ennél egy pontosabb meghatározása műfajomnak, dalnoki küldetésemnek egy cigányasszonytól származik. A mellette levő széken doboló társának mondta: Hagyd má’, nem hallod, hogy ez a fejnek játszik, nem a lábnak! Azóta tudom, mit csinálok. Rábeszélős, figyelmeztetős távirati röplapokat küldök a fejeknek, hogy szívük dobbanásainak ritmusára haladjunk az örök értékek elismertetése felé.
5. Milyen kapcsolatban állt Ön a recsegő diktatúra pillérei alatt zászlót bontó nép-nemzeti megújulási mozgalommal, az MDF-fel?
Minden politikai mozgalom annyit ér, amennyit meghirdetett terveiből megvalósít, vagy látványosan belebukik. Egy időben valósította meg és bukott bele meghirdetett terveibe minden magyarországi politikai mozgalom a rendszerváltás óta. Az ellenfelek a maguk képére formálják egymást. Harcmodoruk egymás harcmodorainak felderítése. A legyőzetés közben átalakulnak, hasonlatosak lesznek, mert egymás eszköz-, és fegyvertárával küzdenek egymás ellen. Jelzőket nem szeretnék használni az általam is megismert történelmi szereplőkre, viselt dolgaikon merengve. Nem ez a feladatom. A nemzet, a tatárjárás után felépített egy még erősebb Magyarországot. Háromszáz évig nem bántották a lakosságot idegenek. Másfél évszázadon át ez a nemzet védte Európát. Elvérezve sem vált németté a magyar nép a török idők után. Áll még ezer éven át a Haza. Isten velünk van, bár némelyek elhagyták.
6. Vannak-e személyes élményei a tragikusan korán elhunyt, nagy tehetségű Csengey Dénessel?
Csengey Dénes debreceni egyetemistával volt ismeretségem. A Magyar Demokrata Fórum szónokában egy másik Csengey Dénest ismertem meg, amikor 1989-ben, az első több-jelölésű képviselőválasztáson korteskedtünk Kiskunfélegyházán és Kecskeméten. Mind a két város jelöltje bejutott a Parlamentbe. Az értékről beszéltünk, az ellenség szót egyszer sem használtuk. Az ellenfél, az ellenségképről és az értéktelenségről beszélt. A mai napig. Csengey Dénes életművét s annak jelzőit még nem merte megírni senki sem. Majd egyszer ismét jön valaki, aki feláll és szónoki képességeinek eszközeivel jövőt formál és váratlanul elmegy – no, akkor többen majd kimondják: Ilyen ember már járt közöttünk, Csengey Dénesnek hívták. Én is várok egy ilyen embert. Bízom a holnap embereiben, hogy időben felismerjük érkezését.
7. Mit lehet tenni az Ön által is hitelesen képviselt gondolatkör ellehetetlenítése, gettóba szorítása ellen?
A halálraítélt mosolya, Isten mimikai fintora. Istennek az egyik legnagyobb műve, amit láthatunk egy halálraítélt szemében. Ki az, aki elveheti azt, amit adni nem tud – kérdezi ez a fájdalmas mosoly. A felhalmozott információkból származó tudás felfuvalkodottá teszi a kérdezőt. Feltételezi, hogy a megkérdezett alany tisztában van vesztes helyzetével és minden úgy történik majd, ahogy a kivégzési négyszög kialakításakor a felvezető főhadnagy fejében van. Semmit sem tehetünk ellene. Káin ellen sem tudott mit tenni Isten, csak egy bélyeget tett rá. A megbocsátó mosoly felerősíti a bélyeget, amit harsánysággal, jól értesültséggel, mások hibáival takargatnak. Nincs hatalmunk felettük, amíg el nem követjük azt a hibát, amivel magukat erősítgetik, mígnem túlélik megsemmisítésüket. Persze,óvatosak, hisz ki lenne akkor, akiből/akikből megélnének, akiket túlélnének.
8. Milyen kapcsolatot tart fenn az Ön által megzenésített költőkkel?
A kérdés érdekes. Tudom, nem így akart kérdezni a kérdező, de a nyelvi hiba jó választ serkent belőlem. Költőket nem tudok megzenésíteni. Így jó a válasz. A versekkel tartom a kapcsolatot. Vannak költők, akik barátságukba fogadtak és együtt is szólunk, szerepelünk néha, de akkor is csak a mű és az olvasó a fontos. Ha másról esik szó, már nem a költő, hanem egy másik ember magánügyeiről van szó. A költőket csak a műveiken keresztül ismerem. Az alkotó művészek titkait nem ismerem. Ha ismerném, magam is írnék, festenék, vagy valami mással foglalkoznék. A költők különösebben nem hálásak, hogy verseiket gitáromhoz, hangomhoz láncolva cipelem lélektől lélekig. Az igazán nagy költők hálásak. Én sem szeretném igazán Dinnyést, ha műveimmel hódítaná meg az olvasó szívét. Az én álláspontom, hogy a versekkel az olvasót kell meghódítani.
9. Van-e Ön szerint kitörési lehetőség a Trianon utáni status quo-ból?
Kétféle kitörés létezik. Az egyiket bárki gyakorolhatja, ha akarja. Íme a módszer: Kimondom,hogy mától nincs határ, nincs másik ország, csak nyelvek és földrajzi tájegységek léteznek. Hazám területe az anyanyelvemen beszélők vidékeivel azonos. A kultúra és a művelődés nyelvi és tárgyi közösségeinek vidékei az én hazám. Ezt a gondolatot szeretném minden nyelven elfogadtatni. Ez lenne az első kitörés, egy későbbi győzelem feltétele. A másik kitörés olyan történelmi önvizsgálat, amire a politikusok nem képesek. Új világnyelvre lenne szükség. Ez a világnyelv csak a magyar lehet. A népek általában olyanok, amilyen a nyelv, amit beszélnek. A magyar nyelv követhető, egyenletes ritmusával, mellérendelő mondatszerkezeteivel, ragozó nyelvtanával, képalkotó képességével megváltoztatná Európa és a világ politikusainak gondolkozásmódját, ha egyáltalán akarnak gondolkodni.
10. Meséljen egyedül álló börtönmissziójáról!
A börtönökben fogva tartott bűnelkövetők – ugye, milyen szépen mondtam? -, az ítéletről különbözőképpen gondolkodnak. Sajnos, azok, akiknek a börtönökről romantikus gondolataik támadnak, sokan vannak. Még mindig az álnok, politikai, megvetett hatalom eszközének tekintik a büntetés-végrehajtási intézményeket. Én is ilyennek láttam, gondoltam, amíg a bűnről és a szeretetről úgy gondolkodtam, mint minden óvatos ember, aki még a vizet is leszűri, nehogy a mikrovilág élőlényei ellen kövessen bűnt. Közgondolkodásunkban a szeretet és a bűn fogalma és jelentése elfoglalják egyszer megfelelő helyüket. Akkor majd a fegyelmező, zárt intézményekből kiegyensúlyozott, új és szeretetteljes életet élő emberek jönnek vissza az életbe, ahol az evangéliumi szeretetparancsolat lesz az érvényes. Igen, mert a parancs elhangzott, igaz, javasolt formában, de eljön az idő, amikor teljesül és béke lesz a szívekben.
11. Milyen Dinnyés József nő-képe?
Szexuális kíváncsiságom kezdetén vezette be az orvostudomány a fogamzásgátló tablettákat. Könnyen vadászható vaddá züllesztette az esendő nőt ez az orvosi hormon-lelemény. Álságos népességszabályozásra, szomorú étkeztetési jövőképre és más zagyvaságokra hivatkoztak a bölcsek. Orvosi bravúr? Nem tudom. A szeretett fél, aki fele-ség féléje, -szerűsége lesz a férjfinak, minden örömét örömként élheti, vallják a futurisztikus örömszerzők. Megváltozott a férfi-női viszony. A huszadik század végén a nő már maga ellen küzd, hogy olyan lehessen ismét, mint volt évezredeken át. Otthont, gyermeket,szerető társat, gondoskodó lakóközösséget keres. Mi, férfiak is mások vagyunk, mások lettünk. Hiszen az irodalom jellemformáló alkotásaiból merített, eltanult férfi-nő kapcsolataiban még nem volt vegyszer, amit ma már társadalmi hozzájárulással zúdítanak párkapcsolatainkra. A monogámia súlyos terhének boldogító egyensúlyát kerestem és találtam meg.
12. Milyen könyveket, lapokat olvas mostanában?
Életem első ötven évében kialakult az én olvasási szokásom. Ma már nem olvasok el mindent, ami elém kerül. Természetesen a kritikákat, figyelemfelkeltő recenziókat elolvasom. Már vannak szerzőim, akiknek könyveit szívesen veszem elő újra és újra. Mintha meglátogatnék egy régi ismerőst. Böll, Hrabal, Bibó, Hamvas, Ady és Karácsony Sándor, Ratkó József és Sziveri János és minden kortárs költő, aki érvénytelennek tekint minden disznóságot, amit az ember és az emberiség ellen elkövettek. Egyre szűkebb a könyvtáram. A szűk rossz jelző, inkább egyre kevesebb szerző kötete foglalja könyvespolcomat. A lapok már nem érdekelnek. Egy-egy hír miatt megveszem egyik-másik lapot, de sajnálom az időt, amit más hírek olvasására fordítok. Minden újságból Káin leszármazottai és cselekedeteik köszöntenek rám. Maradok az élő beszéd és a hallgatás váltakozó lét-nemlét párbeszédében.
13. Mik a jövőbeli tervei?
Egynéhány jó dalt multimédiás kiadványban megjelentetni. Ehhez befektetőket keresek.
14. Mi az üzenete Dinnyés József dalnoknak a fiatal költők számára?
Írjatok magyar verseket a magyar olvasóknak és „tartsátok szárazon a puskaport”!