A minap kaptam egy kézikönyv részletet.
Utánajártam, és mindenhol azt írják a részlet elé, hogy a női olvasók őrizzék meg a nyugalmukat…és tényleg. A szöveg olyannyira bárgyú, hogy szinte már élvezet olvasni. Viszont elképzelni is nehéz, hogy nagyanyáink esetleg eszerint a Háztartástan könyv szerint éltek…
Több sem kellett, gondoltam gyorsan reagálok, melynek eredménye a részlet után olvasható.
"Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben egy háziasszonyoknak szánt, "Háztartástan"-nak nevezett kézikönyvet adtak ki. Mivel az elmúlt fél évszázad alatt a könyvnek újabb kiadása nem jelent meg, íme néhány tanács a kézikönyvből…
Készítse el a vacsorát időben. Már reggel tervezze meg, vagy akár előző este, hogy a férjét finom vacsora fogadja, amikor hazaér a munkából. Így adja tudtára, hogy gondolt rá, amíg ő dolgozott és gondját viseli a szükségleteinek. A férfiak többsége éhes, amikor megérkezik a munkahelyéről, és a kedvenc ételének elkészítésével kielégíti a meleg fogadtatás iránti vágyát.
Készüljön fel a fogadására. Pihenjen 15 percel az érkezése előtt, így Ön friss és üde lesz, amikor megérkezik. Igazítsa meg a sminkjét, tegyen szalagot a hajába és nézzen ki frissen. Az Ön férje sok időt töltött a munkahelyén fáradt emberek között. Legyen érdekes és vidám. A munkanapja unalmas volt és szüksége van egy kis szórakozásra és az Ön egyik kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a férje hazajön a munkából kapcsolja ki a háztartási berendezéseket és mondja meg a gyerekeknek, hogy ők is csendesedjenek el. Legyen boldog, hogy láthatja őt. Melegen mosolyogjon rá és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítse a kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és még ha Önnek is sok mondanivalója van számára ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében Önnél. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, ha a férje későn érkezik haza, vagy ha este el akar menni vacsorázni Ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni, mekkora nyomás alatt van a munkája miatt.
Amikor otthon van, biztos pihenni és ellazulni szeretne. És végezetül ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket és ne gyanakodjon az ítélőképességében vagy fedhetetlenségében.
Ne felejtse el, hogy ő a ház ura, és mint olyan mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó asszony tudja hol a helye. :)"
(hiv. http://www.ahogyerzed.hu/print.php?id=1208)
Kézikönyv férfiaknak 2009-ben (by Jodie)
Vacsorára érjen haza időben. Már reggel, vagy akár előző este tervezze meg időbeosztását, hogy időben hazaérjen kedves felesége által főzött ízletes vacsorára. Így adja tudtára, hogy értékeli fáradozásait, és gondviselését.
A nők többsége kedvességre vágyik miután egész nap a házi teendőit végezte, hogy férje kulturált körülmények között élhessen – ezért az ajtóban ölelje és csókolja meg feleségét. Készüljön fel erre is, jó alaposan! Mosson fogat, mielőtt hazaér, vagy legalább egy rágógumit tartson a szájában, valamint a parfüm használata is tanácsos – így ön friss és üde lesz, mikor megérkezik. Igazítsa meg a ruháját, és nézzen ki frissen. Felesége sok időt töltött a házimunkával, és jól ki is fáradt. Legyen érdekes, és vidám.
Felesége munkanapja nem volt unalmas, hiszen egész nap dolgozott, így szüksége van egy kis szórakozásra – az ön kötelessége, hogy ezt biztosítsa.
Csökkentse a zajt. Amikor a feleségéhez hazaér, kapcsolja ki a háztartási gépeket – ezzel is kímélve őt a további fáradalmaktól – és mondja meg a gyerekeknek, hogy most már hagyják békén az anyjukat. Legyen boldog, hogy láthatja őt.
Melegen mosolyogjon rá, és mutassa ki őszinte vágyát, hogy teljesítené kívánságait. Hallgassa meg, amit mondani akar, és, még ha önnek is sok mondanivalója van számára, ne tegye azt közvetlenül a hazaérkezését követően. Ő egész nap csak önre várt, nem volt alkalma mással beszélgetni, míg ön egész nap emberek között volt.
Először ő beszéljen, biztosan fontosabb dolgok kavarognak a fejében mint önnek. Ne zavarja. Ne panaszkodjon, hogy sótlan az étel, vagy ha a műkörmösnél több időt töltött az átlagosnál, esetleg ha este a barátnőivel a legdrágább helyre megy szórakozni ön nélkül. Vita helyett, próbálja meg megérteni mekkora nyomás alatt van a munkája miatt – amit önért végez, hogy otthon a legjobb körülmények várják. Amikor már nem muszáj otthon lennie, pihenni és feltöltődni vágyik.
És végezetül, ne tegyen fel szükségtelen kérdéseket, és ne gyanakodjon az ítélőképességében, vagy feddhetetlenségében. Ne felejtse el, hogy ő a ház asszonya, és mint olyan, mindig keresztülviszi a saját akaratát becsületesen és igazságosan.
És jegyezze meg, a jó férj mindig tudja mikor kell befogni a száját!
6 hozzászólás
Kedves Jodie!
Nekem az egész írásod furcsa. Nem rajtad múlik, iszen valahonnan találtad az "értékes" műveket. Egy. 1955-ben a nők nem tudom hány, de igen nagy százaléka nem otthon várta hites és kedves urát, hanem valahol, valamilyen ócskaságot vagy ki tudja mit gyártó üzemben vagy netán' irodában dolgozott. Ezért szerintem csupa megtévesztés az egész.
Másik furcsaság, hogy a fériak részére készült "mű" 2009-ben?
Egyébként a múlt században már nem ókori nők éltek, nagyon is, talán túlságosan is felvilágsultak. Tehát egészen biztos lehetsz benne, hogy "hogy nagyanyáink esetleg eszerint a Háztartástan könyv szerint éltek…" Abban biztos lehetsz, hogy nem eszerint éltek. Én is nagymama-korú vagyok, s tudom, mi volt akkor.
Jó lenne többet tudni a "művek" eredetéről.
Szeretettel: Kata
Szia!
Azt hiszem, tudom mi zavarja Katát. Ami engem. 🙂 Vagyis, hogy ez nem kritika. Se formájában, se tartalmilag. Sokkal inkább egy korabeli műre reflektáló parafrázis, vagy még inkább annak humoros átértelmezése, korszerűsítése. Ebben az értelemben a 2009-es férfi változat szerintem külön megállja a helyét, de összességében, így, ahogy most van, kicsit "katyvasz".
Amúgy érdekes, amit Kata mond az 50-es évek verziójáról, sok igazság van benne, a nők akkor már bőven dolgoztak, bár szerintem a régi beidegződések (a nőnek otthon a helye, stb.) még éltek. Apum első válásánál azidőtájt komoly ok volt pl., hogy az asszonyka nem varrta fel az inggombjait. 🙂 (És ez komoly!)
Üdv,
Poppy
Én is jókat mosolyogtam az említett kötet némely korabeli kifejezésén s hogy "szegény feleségektől" milyen teljesítményeket vártal volna el…
De az igaz, hogy az én első férjem "kedves Mamája" még valahogy úgy gondolkodott, amikor én már szép jövedelemmel rendelkeztem (míg kedves fiacskája nemigen szeretett sokat tevékenykedni), addig olyan elvárásokat hangoztatott feleségekre vonatkoztatva, mint amilyeneket az a bizonyos "Háztartástan" előírt. Sajnos, az a házasság – már három gyerekkel – felbontásra ítéltetett, s egyedül voltam kénytelen fölnevelni a csemetéimet. Persze, nem csupán a munka nem elvégzése, hanem inkább elkerülése okozta a válást, sok egyéb is közrejátszott. De ez nem ide tartozik.
Még jó, hogy sok férfi belátta aztán, milyen komoly gondot okoz a nőknek munka mellett a háztartás ellátása, és szépen ők is besegítettek otthon, s minden ment zavartalanul, ahogyan annak mennie kellett.
Kata
Szia!
Mindig voltak, vannak, és leszek útmutatók, amelyeket kiadnak , kezünkbe akad elolvassuk.Mindenben van valami kis igazság.Ilyenkor hajlamosak vagyunk keresgélni, nálunk, hogy is működött a családban?Recept van bőven.Más korszak,más norma , más életvitel.Tan! tam-tam…
Üdv:Selanne
Sziasztok!
Sajnos olyan kategória, amibe soroltam volna, nincs – de mivel a reflektálás egy régi irományra – számíthat kritikának is, ezért ide került.
Jól írod Poppy, valóban humoros átértelmezésről van szó – viszont, ha nincs ott az eredeti, akkor nem állhatja meg a helyét, hiszen senki sem tudja mit értelmeztem át. Nem beszélve arról, hogy nem értek egyet a 2009-es férfiverzióval, hiszen csak kifordítottam az 1955-ös nőit – ezért sem hagynám itt magában.
A hangsúly a humoron van…
Köszönöm a véleményetek!
Jodie
Szia Jodie!
Én éreztem ebben a humort is, meg az enyhe kritikát is 🙂 hiszen már a bevezető soraid sugallják ezt. Talán lehetséges, hogy 1955-ben valaki – a könyv írója – arra gondolt, hogy az lenne az ideális helyzet, amit ő (esetleg a régi korokból merítve) megfogalmazott.
Többek között háziasszonyként 🙂 (de csak azért, mert egy nagycsaládos anya mindenképpen háziasszony is 🙂 ) én mosolyogtam rendesen, miközben olvastam a cikkedet 🙂
Szeretettel: barackvirág