Több ismerősöm, alkotótársam szóvá tette, hogy ha egyes –közösséget, érintő- információkat nem hozok nyilvánosságra, akkor az olyan mintha hazudnék.
Mivel még csak a hazugság árnyékában sem szeretnék élni, most közzé teszek egy pár ilyen jellegű tényt.
Azt hiszem –többek között- egy irodalmi újság szerkesztőjeként, muszáj meghajolnom a többség akarata előtt.
Bár az én személyes véleményem továbbra is az, hogy egy-egy alkotás sikere, értéke nem attól függ, mikor és hány példányszámban jelent meg eddig nyomtatásban.
Az elkövetett „bűneim” a következők:
Rideg szívvel: 2011. novemberében jelent meg ez a díjazott novellám az Új dimenziók című novellás kötetben.
A Pécsi Új Hang című irodalmi újságban megjelent műveim:
Pár gondolat a tehetségről,
Varázslás,
Karácsony,
Egyedül,
Mondd barátom milyen a tenger…,
Szerelmesek,
Négysorosok,
A szeretett ünnepén,
A rohanó élet,
Anyámról,
Még itt vagyok és
Március.
A Zsarát című irodalmi újságban megjelent műveim:
Szójátékok,
Író vagyok,
Tornamutatvány,
Vallomás,
Karácsony,
Egy marék föld,
A tíz forintos vásár,
Téged is utolér,
Még itt vagyok,
Vas- varázs és
Sárga búcsúzás.
A Százak antológiájában: A minden napi kenyerünket című novellám jelent meg.
Jelentek még meg műveim a Kláris és a Kristály című irodalmi lapokban is.
Ha minden jó indulatom ellenére is kimaradt esetleg egy-egy írásom a felsoroltak közül, azért külön elnézést kérek.
Tisztelettel:
Millali
17 hozzászólás
Tetszik ez a rövid, kis írásod, lényegre törő. De nem biztos, h ismerőseidnek igaza van abban, amivel kritizálnak. Már az is kérdés, mi lehet a közösséget érintő információ: nyilván az nem, h a sárga ingedhez, milyen színű nyakkendőt veszel fel? De, az is kérdés, h az itteni közösséget mennyiben érinti hová, milyen cikkeket, novellákat írtál? De, érdekelni talán érdekli, ezért azt gondolom, jól tetted, h elmondtad nekünk: Üdv. én
Bennem is ez a kettősség hadakozott egymással. Mármint, hogy mennyire érinti ez a tény az itteni alkotótársakat, és hogy mennyire kell az embernek becsületesen mindent elmondani magáról.
Valószínűleg mindannyian arra törekszünk, hogy a lelkünk maradjon (ha lehet) hófehér. Nos én ezért döntöttem úgy, hogy közzé teszem ezeket a tényeket.
Lelkem kifehérítése még így sem sikerült makulátlanul,(a régebben, 15-20 éve megjelent írásaimra már szinte nem is emlékszem) de valószínűleg, (vagy legalábbis ezzel nyugtatom magam) megtettem mindent ennek érdekében.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Igazán figyelemre méltó szösszenetet olvastam! : )
Egyetlen tanácsom van számodra csak:
Soha ne törődj az áskálódókkal!!!
Miattuk léptem már egy-két irodalmi oldalról, de többé nem teszem! Menjenek ŐK!
Remélem a "barátid" közé számítok… : )
Szeretettel: Tünde
Kedves Tünde!
Nekem megtisztelő ha a barátaim közé sorolhatlak.
A tanácsodat megfogadom, köszönöm a véleményed.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Érdekes kritikai megjegyzést kaptál.. Jó kis szösszenetet írtál.
Köszönöm az információt. Jó alkotói munkát kívánok neked.
Barátsággal:Ági
Kedves Ági!
Köszönöm a jókívánságaidat. Megpróbálok eleget tenni, hisz erről szól az életünk.
Barátsággal:
Millali
A helyreigazítás, sok esetben jót tud tenni. Egy közösségben mindenütt megtalálható a jó akarás, és az idézőjelbe tett jóakarás. Aki áskálódik, annak lehet a legrosszabb, hiszen nagyon foglalkoztatja a golog, és talán szenved is tőle. R
Írjál, mint sokunk teszi ezt. Jó közérzettel, kedvtellésből. A Magyar irodalomért, az olvasóidért.
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Neked is köszönöm. Megint egyeznek a nézeteink. Nagyon jó érzés, ha ilyen alkotótársak vesznek körül.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali!
Az első mondatodon kicsit elgondolkodtam. Ha valamit nem mondunk el, az még nem hazugság! (gondolom én) Érezd jól magad itt a Napvilágon! Gratulálok eddigi sikeredhez! Csak így tovább! Hadd olvashassuk mi is!
szeretettel-panka
Kedves Panka!
Én is így érzem valahogy, a zárkózottság, vagy a teljes nyíltság hiánya még nem jelentheti azt, hogy az ember nem mond igazat. Egyébként nem lehetnének titkaink. Mégis úgy gondoltam, hogy a lehető legnyíltabban szeretnék alkotni a Napvilágnál, és ehhez talán kellet ez a kis helyreigazítás. Több véleményből is úgy szűröm le, hogy nem rosszul cselekedtem.
Szeretettel:
Millali
Kedves Millali,
sohasem olvastam úgy valakinek az írását, hogy előtte megnéztem volna, mit ír magáról. Egész egyszerűen nem érdekel, ki fia-borja, addig, amíg el nem olvasom a művét, és akkor, -de csak akkor megnézem -esetleg-, hogy milyen dolgokat tartott fontosnak közölni magáról.
Nem tudom, ki piszkált Téged emiatt, de sajnálom őt, mert ez a fontos neki, és nem az, amit olvas…
Én egyáltalán nem írom meg, csak a honlapomra, milyen eredményeket értem el eddig (nem mintha olyan nagyokat), (de elégedett vagyok), mert nem ez a fontos! Akkor én is hazudtam? Hát nem!
Kedves Irén!
Nem innen jött a vélemény. Egyébként a hozzászólásokból magam is azt szűröm le, hogy kár ezt annyira a lelkemre venni. Valószínűleg nagyon sokan vélekednek úgy mint te, és ez azért megnyugtat.
Szerintem is az alkotás a lényegesebb, és nem az hogy hány helyen publikálták, vagy hogy az írója ezt közzé tette e.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Azokat az irodalmi újságokat, és antológiákat, amikben eddig megjelentek a műveid, sajnos nem olvastam. Így őszintén örülök, hogy "Napvilágra" kerülnek az alkotásaid, így legalább nekem is lehetőségem van megismerni őket!
Gratulálok az eddigi publikációidhoz, és remélem, hogy apránként én is olvashatom őket!
Judit
Kedves Judit!
Köszönöm a gratulációdat. Valószínűleg nem járunk rosszul, ha kölcsönösen elolvassuk egymás műveit.
Én legalábbis csak nyerni fogok rajta.
Üdv:
Millali
Kedves Millali!
Gratulálok az eddig elért sikerekhez.
További hasonló eredményeket kívánok!
Szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Köszönöm a jó kívánságaidat. Nagyon jól esik tőled a dicsérő szó.
Szeretettel:
Millali