Hová lettek a férfiak?

Egy közösségi oldalon olvasott cikk írásra késztetett, és a női nem többször felvetett szerep és feladat korcsosulása után mindenképpen a férfi világ elveszejtődését kell kiveséznem néhány gondolatban.

Ki a férfi? Nos, a következő mondat, ami a téma alfája és omegája lehetne, a következő:

"Nézd meg az egyik leghírhedtebb betyárunk, Rózsa Sándor portréját. A papír felgyullad a tekintetétől."

Azt gondolom, hogy ebben minden benne van. A férfinek hite van, eszménye, gondolata, bölcsessége, amiért ha kell a pokol kapuját is megdöngeti. Persze itt nem vallás hitéletének a földön való metamorfózisáról van szó, hanem a tartásról, a férfi-életnek a princípiumairól. A férfi a teremtő erő, a nő a teremtés produktumának a megtartása – és ez nem saját gondolat, hanem egyetemes, amit a föld kultúrái így vagy úgy de tartottak és hittek.

Egy valódi NŐ, aki a férfi mellett áll, mindebben támogatja – ha nem, akkor nem lesz párja az életben, ami szintén egy külön kivesézendő téma, amibe most nem akarok belemenni, elvégre a párkapcsolat mint alapvető emberi vágy, nem teljesülhet valódi férfi és valódi nő nélkül – s ez az alapkő minden humán létezés alapja.

Férfinek lenni…egy egészséges férfi – akire felnéz egy asszony – nem létezhet a maga egészséges formájában nő nélkül. Azonban a mai kor feminizmusa (ami persze egy szándékos ferdítés, sátáni folyamat része) nem engedi a nőnek, hogy igazán felnézzen egy hímre – kivéve akkor, ha megfelel egyfajta irracionális, nem emberi feltételeknek. Döbbenetes, hogy mennyire eltorzíthatja egy gonosz erő az egészséges nemi szerepet.

Normális világban egy férfi tekintete felgyújtja a papírt is – most valóság show-ban szerepel, félrefésüli a haját és nyáltengerben evickélve valósítja meg a pepsi érzést. Hogy is várhatnánk egy nőtől, hogy nőként viselkedjen, amikor nincsenek férfiak?

A férfiasság nem testalkat kérdése, s nem az anyagi status függvénye, de meghatározza az acélos lélek, a hit valamiben és a küzdeni akarás – hogy gyújtsuk meg azt a papírt.

Rúzsa Sándor tekintete nekem példa, és nem negatív környezetben tálalt népbutító eszköz. Szerencsés vagyok egyébként, hiszen ha a egy megsárgult fotón belenézek drága dédapám szemébe a valódi férfiúi eszmét látom – akárcsak nagyapám és apám szemében, akik példaként megtanítottak arra az életre, szenvedélyre és alapvető hozzáállásra ami tanít – és ez a szó egy valódi értéket takar. Tanítani – s nem pedagógizálni. Férfinak lenni nem üres frázis! Dolgunk van, s kötelességünk – asszonyunkat óvni, gyermekeinket nevelni – s nem láposan csorgó, gejles mocsokban, de büszkén határozott érvek mentén – erre tanít édesapa. Az érzelmek gyengéden háborgó tengerén való okos hajózásra megtanít az édesanya.

A férfi-női dolognak fontos szerepe van – megtanít embernek lenni. Igazi embernek, akit erősít a család őseinek hite és cselekedete, ami végül egy nemzet erejét fogja jelenteni.

Meg fogom tanítani a leendő fiamnak, hogy gyújtson papírt a hitével – és meg fogom tanítani a leányomnak, hogyan táplálja a tüzet.
Mert gyújtós nélkül nincsen szikra, és táplálék nélkül nincsen családi tűz.