I.Az első Mikulásom-Egy kisbabának minden új esemény egy csoda

Kislányom December elején töltötte be a hetedik hónapját, így először kapott Mikulásra ajándékot. A kiságyába tettük a három apróságot: Egy piros ruhás babát, Egy csónakázó vizilovat, -mely felhúzható és a fürdővízben úszik- és egy Télapó plüsbabát.
Már a csukott ajtóban állva úgy tettem, mintha valami mozgást hallanék bentről, ezért ő már akkor felfigyelt arra, hogy valami történik. Bevittük hát a babalányt a szobába, betettük az ágyába, erre ő ujjongva "támadta" meg a játékokat. Először a piros ruhás, mosolygó babát vette magához -ezt anyukámék Télapójától kapta-, közben hangosan visongot.
Pár perc mulva elkezdett a vizilóval játszani, a nagymamája addig felvette a babát, gondolta megnézi kicsomagolt állapotában is, erre leányom határozottan értenyult, elvette, letette magamellé és játszott tovább a vizipacival. Tudatta, hogy a baba az övé, mégha éppen nem is azzal játszik.
Az egész ünneplésünk megható volt, de ahogyan gyermekemet örülni láttam, azt az élményt nem lehet szavakba önteni. Észre vettem, hogy a könnyeimmel küszködöm, de hiába, egy könnycsepp kiszökött.
Nagyon várom a Karácsonyt. Tele lesz a fa alja apróságokkal, hogy ez az aprócska kis ember a csodájára járhasson. Ha ezzel a három játékkal ilyen hosszú ideig eljátszogatott, -szavát sem lehetett hallani- akkor észre sem vesz majd minket, szüleit, a karácsonyfa alól.
Átélte már az ünnepek meghittségét és örömét pocaklakóként, tehát az érzés nem új neki, de most aktív résztvevője, ráadásul főszereplője lesz mindennek.
Nekünk megadatott, hogy gyermekünknek Boldog Karácsonyi körülményket teremtsünk, amiért végtelen hálával tartozom, és reménykedve, minden gyermeknek és felnőttnek az egész Világon, hasonlóan szeretetteljes Ünnepeket kívánok!