Nincsenek megoldásaim, csupán ideáim vannak.
Ha nincs idea, akkor nincs szék, asztal, repülőgép, számítógép sem.
Azt látom, hogy ma az ideák és azok megvalósulásának korát éljük.
Az én (egyik fő) ideám az együttműködésbe vetett hit!
Nem annak kifacsarása – mely szerint együttműködöm azzal, aki velem együttműködik -, hanem annak megértése, hogy MINDEN ember képes az együttműködésre és annak hite, hogy vannak olyan elemek (értékek?) az életünkben, melyek mindannyiunkban közösek. És itt megint nem a gyűlölködés és kirekesztés "értékeire" gondolok, hanem azokra az elemekre, melyek lehetővé teszik az együttműködést.
Azaz nem a közös ellenség, hanem a közös célok talaján állok.
Ez nem könnyű talaj, és időnként van olyan érzése az embernek, hogy minden autó szembe jön az autópályán. Ami miatt mégis hiszek ebben, ami megerősít engem abban, hogy ez működhet, azok a beszélgetések szinte bárkivel (aki hajlandó a párbeszédre), hogy elfogadják a közös értékek lehetőségét és példákon keresztül látják, hogy vannak, léteznek, körülvesznek minket mindennapjainkban. Amikor kérem őket, hogy vállalják is ezt az együttműködést, akkor a következő választ kapom:
– Gábor, neked igazad van, de a világ nem így működik!
Erre csak ezt tudom válaszolni, mindenkinek:
– A világ úgy működik, ahogy mi működtetjük!
Vagy ahogy egy graffitin olvastam: a világbéke otthon kezdődik!
Magunkban…
12 hozzászólás
Jó, jó, biztos igazad van, de ez így túl általános. Ha három ember összejön, hárman háromféleképpen határozzák meg, mik az értékek. Vagy általánosságokat mondanak. Tény: az emberek, akármit beszéltek is, eddig még soha nem tudtak megegyezni az értékekben. Erről szól a történelem. A sok háború. Jó lenne hinni az emberekben, a közösségben, az összetartásban. De ezek csak vágyálmok. Mint írás: tetszik, bár én sötétebben láom….
Az ember alapvetően társas lény, csak másokkal együttműködve jutunk előbbre. Mégis egyre nagyobb mértéket ölt az elmagányosodás. Sajnos, a világot nem jól működtetjük.
Szeretettel: Eszti
Az ember alapvetően társas lény, csak másokkal együttműködve jutunk előbbre. Mégis egyre nagyobb mértéket ölt az elmagányosodás. Sajnos, a világot nem jól működtetjük.
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti és Bödön!
Köszönöm véleményeteket, érzéseiteket.
Legyetek kicsit optimistábbak! Ha a jót nem általánosítjátok, akkor a rosszal se tegyétek ugyanezt. A világ tarka. Vannak benne szép és jó dolgok, amiket Ti is annak tartotok, ugyanakkor vannak benne hamis, rossz dolgok is, a Ti meglátásotok szerint.
És itt jön megint a felelősség kérdése.
Újabb keleti történet…
Egy ember panaszkodik a bölcsnek, hogy tele van a feje mindenféle elutasítandó gondolattal, és hiába csinál bármit, nem tud megszabadulni tőlük, mert mindig csak jönnek, jönnek és jönnek.
– Arról valóban nem tehet senki, hogy milyen madarak repülnek el a háza felett. De arról már igen, hogy melyek raknak fészket az eresz alatt – felelte a bölcs.
A felmerülő gondolataidért nem vagy felelős. Azért viszont igen, hogy melyekkel foglalkozol.
Szeretettel: Gábor
Kedves Eszti és Bödön!
Vannak jó és vannak rossz tapasztalataitok. Ahogy nem általánosítjátok a jót, úgy ne általánosítsátok a rosszat se.
A világ jósága vagy rosszasága nagy mértékben azon a szemüvegen múlik, ahogy a világot látjátok. A világ nem objektív, hanem teljesen szubjektív!
Félig tele van a pohár vagy félig üres? Miről mit és hogyan gondoltok, mi foglalkoztat Titeket és mi nem?
Másik keleti történet…
Egy ember panaszkodott a bölcsnek, hogy képtelen megtisztítani fejét a rossz gondolatoktól, mert egyre csak jönnek, jönnek és jönnek. Ő pedig küzd velük kegyetlenül, de nem jut egyről a kettőre.
– Arról valóban nem tehet senki, hogy milyen madarak repülnek el a háza közelében. Az viszont a ház gazdájának felelőssége, hogy milyen madarak raknak fészket az eresz alatt. – felelte a bölcs.
Próbáljatok azokkal a dolgokkal, gondolatokkal foglalkozni, melyek számotokra előrelépést jelent. Meglesz az eredménye 🙂
Gábor
Jó ha vannak ideák. Lehet működik is ha elképzeled.
De a Világbékében nem hiszek. Sose volt. Jó írás.
Üdv: Ági
Jó ha vannak ideák. Lehet működik is ha elképzeled.
De a Világbékében nem hiszek. Sose volt. Jó írás.
Üdv: Ági
Kedves Olvasók!
Látom, hogy keveseknek sikerül "bűvös körükből" kitörni, és azt is látom, hogy a személyes tapasztalatok univerzálissá duzzasztása is napi, emberi jelenség.
Ági szerint Világbéke sose volt. Így, ex katedra 🙂 Kérdem én: milyen mértékű tapasztalattal és múltba látó képességgel rendelkezel – beleértve a teljes univerzumot?
De még inkább azt kérdezem, hogy mi a világbéke?
Vajon az csak az emberekre vonatkozik, avagy beletartozik az egész élővilág és az ásványok is? Mit jelent egy húsevő számára a világbéke? A tápláléklánc alattam lévő láncszeme (még ha vegetáriánus vagyok is) számára mit jelent az én világbékém?
Nehéz kérdések ezek. Csak egyet kérek: maradjatok egész életetekben nyitottak! Mindenkinek van elképzelése a világról, de hagyjon egy kiskaput arra vonatkozóan, hogyha egyszer/véletlenül/netán más tapasztalatokat szerezne, akkor képes legyen megváltoztatni – akár alapvetően is – a világlátását.
Szeretettel jegyzé, Gábor :))))
Jaj. Ez csak egy személyes vélemény. Hivatalosan a világbéke.
A világbéke az összes nemzet, illetve ember között megvalósult béke, boldogság és szabadság eszménye.Persze mindenkinek más a véleménye. Így jó. Így kellene elfogadni.
Túl tényszerű voltam. Ne sértésnek vedd.
"A világbéke állapotában a nemzetek erőszakmentesen együttműködnek egymással, akár önszántukból, akár a háborúskodást megakadályozó kormányzati rendszer jóvoltából. A kifejezést néha az egyének közötti ellenségeskedés megszűntére is használják.
A paradox hangzású békeharc a világbéke megvédéséért küzdő társadalmi-politikai mozgalom, tevékenység megnevezése.A szépségkirálynők kedvelt célkitűzéseként is elhíresült" Én valami hasonlóra gondoltam. Ezt másoltam, nem gépeltem.
Üdv :Ági
Ajánlom magamat, és átfutás alatt álló (ma töltöttem fel és valakik jól elolvassák, majd nyomnak egy igent vagy nemet) ajánlómat: kritikus tömeg címmel 🙂
Jók a definíciók, hogy ne kelljen mindent elölről kitalálni (vagy kitálalni, ahogy tetszik), érdemes fenntartással kezelni őket. A létező definíciók számomra vitaindítók, nem az igazodás útjelző fáklyái 🙂 Ennek fényében írtam (egyik) saját definíciómat is, amit már olvastatok. Az is csak egy vitaindító. Azt jelzi, hogy én most éppen itt tartok. Azt nem tudom megmondani, hogy holnap hol fogok tartani 🙂
Üdv, Gábor
Azt, ami nem a mi ötletünk, gondolatunk, vagy ha jobban tetszik ideánk nem sajátíthatjuk ki. Az együttműködésnek lehetsz híve, de nem állíthatod, hogy a te ideád, mert a végén beperelnek érte.
Szép az együttműködés, de nem olyan egyszerű, mert bizonyos határokat nem szabad átlépni, csak szólok, ha nem vennéd észre mi történik körülötted. Én ajánlanám, hogy inkább a magyar szavakat használd, vagy nézz mélyebben az idegen szavak szótárába, mert az az érzése sokszor az embernek, hogy nem ismered a használt szó jelentését.
Üdv István
Kedves István!
A szavakat, amelyeket leírtál, értem.
A mondataidat (külön – külön [talán?]) értem.
A gondolataidat és annak vonatkoztatását az írásaimhoz sajnos nem értem.
Észrevételeidből azt látom, hogy Te ugyanígy vagy ezzel az írásaimmal kapcsolatban.
Üdv, Gábor