Írni veszélyes. Főleg nyilvános naplót "blogot". Bár ha nem nyilvános, akkor meg minek írja az ember? A cél az, hogy valaki olvasson, valaki figyeljen az emberre.
A baj az, hogy az olvasó készpénznek veszi amit olvas csupán azért , mert le van írva. Az ösztönünk azt mondja, hogy ha már leírta valaki, akkor biztosan úgy is van. Pedig nem biztos. Nem mintha hazudni akarna az ember. Lehet egyszerű tévedés, rossz következtetés. Nincs egyetemes igazság, szabály, amiről eldönthetjük, adott dolgokról, helyzetekről, hogy mi rossz és mi nem. Nincs ilyen sem bennünk emberekben személyenként, sem pedig valami központi tudatban. Mindenki a saját szemszögéből dönt, a tapasztalati alapját, ami aztán alapjában véve téves, mert szubjektív emberi dolgok lévén nincs mihez képest, nincs honnan kiindulni, nincs kezdet és vég csak „tól” -tól „ig” –ig van.
Ha most figyeltél, azt kérdezed, hogy akkor életünk, sorsunk nem más, mint tévedéseink, félreértéseink sora, ami olyan véletlenek fűzére, ami aztán szerencsés esetben boldoggá tesz? Igen.
3 hozzászólás
Thuan, nem olvasok blogokat, de ha olvasnék akkor biztosan készpénznek venném az ott leírtakat, hisz nézetem szerint blogot mindenki a saját életéről, érzéseiről ír. Nincs okom feltételezni, hogy hazudik. Miért is tenné? Kit akarna becsapni? Engem, mint ismeretlen olvasót? A félreérthetőség abból fakadhat, hogy a blog író nem egyértelműen fogalmaz. Ha úgy fogalmaz, akkor nincs mit félre érteni. Ha egy, egyértelmű fogalmazványt valaki mégis félreért, akkor neki vannak szövegértelmezési problémái, de erről nem a blog író tehet.
Vannak egyetemes szabályok, hisz azok között élünk.
Az, hogy az életünk véletlenek sorozata,túlzás. Vannak véletlenszerű mozzanatai az kétségtelen, de mi magunk, nagyon sokat alakíthatunk rajta, hisz nap mint nap ezer döntést hozunk, de ha nem hozunk egyet sem, az is döntés: az "ahogy lesz,úgy lesz" döntése.
Ilyenkor mások döntései szerint alakul az életünk.
Az utolsó mondatodhoz csatlakoznék. Az életünk nem tévedéseink, félreértéseink sora, s nem is véletleneken múlik. Az ember szabad akaratából dönt. S ha akár rosszul dönt, akár saját részére kedvezően, az nem véletlen, mert ő azt választotta. Ilyen döntésekkel minden ember szinte naponta találkozhat. Fontos, hogy valaki nagyon átgondoltan döntse el, az útelágazásoknál nagyon vigyázzon arra, merre kell lépnie. Igaz, akár hogyan végiggondoljuk, nem látunk a jövőbe, és ha úgy gondoljuk is, hogy helyesen léptünk, jól döntöttünk, akkor is fennáll a tévedés lehetősége. De ilyen az élet.
Érdekes gondolatokkal foglalkoztál, belőlem ezeket a gondolatokat váltotta ki.
Üdvözöllek: Kata
Kicsit bátornak tartom az ilyesféle konklúzió levonását. Filozofálgathatunk, de abban az egyben biztos vagyok, hogy vannak etalonok. Ezért úgy gondolom, hogy vannak kiindulópontok is. A bölcsesség tapasztalati úton beszerezhető és fejleszthető valami, s az mindig a megélt és megvalósult tényszerűségen alapulhat. Talán a Te eszmefuttatásod is ezen a tényszerűségen alapul, ezért nevezhetnénk akár, a Te egyedi bölcsességednek. Ám nem szeretnék saját magammal ellentmondásba kerülni, a konklúziót illetően. Ugyanis vannak morálok, amik szerint a jól szocializált embertípus igenis el tudja dönteni, hogy melyik a helyes, számára erkölcsileg elfogadható út, s valószínűnek tartom, hogy ezt is fogja bejárni. Így hát a tévedésekkel, félreértésekkel kapcsolatos teóriát én elvetném. Kata gondolataival jobban tudok – ebben a témában – azonosulni. Azért az általad felvetett témát még sokszögből lehetne boncolgatni. Meg is érné (szerintem). Barátsággal: ((Zoli