(Megint a Bűnöző Úr!)
Jelen voltam Varga Lajos Önmagunk körül c. könyvének bemutatóján, melyet magam is megvásároltam. Csendestárs cím alatti rész utolsó mondatainak olvasása közben, a következőket jegyeztem föl magamnak:
Az már „akasztófa-humor”, hogy az a szolid és intelligens (hozzátenném, hogy néha a TV képernyőjén bemutatott gyakran szimpatikus kinézetű) gyilkos, azon sajnálkozik, hogy „a drót vághatta a kiszenvedett nyakát!” Milyen megható tőle, hogy átérzi áldozatának az érzéseit…
Az író kötetében megemlít egy feltalálót, akit én magam is szörnyetegnek tartok, mivel találmányával pillanatok alatt milliók pusztulhatnak el, s még az emberi lét lehetősége sem marad fenn a tájon. Az a szigorú véleményem, hogy pusztításra nem volna szabad értelmes emberi agyat pazarolni, és ilyen célra egy fillért is áldozni!
2 hozzászólás
Kedves Kati!
Valóban nem lenne szabad pusztító eszközöket létrehozni, bár néha nem egyértelmű, hogy csak ölni lehet vele. Sok feltalálót kezdetben a jó szándék vezérelt, csak a későbbiekben használták fel nemtelen célokra találmányát. Mivel nem olvastam a könyvet, nem tudom konkrétan, miről van szó.
Rozáliának: Örülök, hogy meglátogattal. Kérdésedre, hogy miről van szó, válaszolok. Az atombomba feltalálása és “felhasználása”, Hirosima.
Hiába, az én véleményem szerint ilyen módon nem lett volna szabad “kipróbálni!”
És ezzel nem vagyok egyedül, mivel az író is ezt a véleményét fejezte ki.