Legyünk kegyesek magunkhoz, ennyit megengedhetünk magunknak. Erre a gondolatra ébredtem, és a kegy ezt jelentette: elengedni magunkat.
Megengedni magunknak. Szavak mint tárgyak – jellemző az álmokra. Magam felé irányultság és érzem most kifelé is: az Ismeretlen (úgy általában) felé áramló gondolat. És egy ismeretlen felé, egy kedves valaki, ismeretlenül vigasz és öröm az elmúlt hetekben szép szavaival, költészetével, kedvességével, dilemmáival. Vajon mennyire része hatásának – és kíváncsi vágynak amit ébreszt bennem – ismeretlensége? Az a tény, hogy nincs képem róla, nem tudom mennyi idős, nem tudom ki – "csak" a szavait ismerem (hangtalanul). Hála. Öröm. Meghatódás – megölelnék valakit: magamat, a világot, magamhoz a világot vele együtt. Veletek együtt!
Írótársaimról
By dinipapa
13 hozzászólás
Szia!
Bizonyára magára ismer, akiről írtad, és örülni fog soraidnak. Szerintem nagyon izgalmas kapcsolatban lenni olyan emberekkel, akiket csak írásaik alapján ismerünk.
Rozália
Ha magamból indulok ki, nekem minden firkám egyszerre a leginkább én és a legkevésbé én. Izgalmasnak izgalmas, de veszélyes, és épp ezért vonzó ennyire ez a fajta ismeretlen ismertség. 🙂 Tetszett ez a jegyzet, épp mostanában tapasztaltam meg valami hasonlót.
"megölelnék valakit: magamat, a világot, magamhoz a világot vele együtt." -ez meg csak nagyon szép:)
Sok jót,
ANna
A titok… a rejtély…ez benne a szép, hogy a külső ismerete nélkül
lesz szimpatikus számunkra valaki. Annak alapján, amit érez, amit leír.
Szinte misztikus, ahogyan ráérez egyikünk a másik világára, ahogyan
egy hullámhosszra hangolódunk.
Tetszik az írásod nagyon, örülök, hogy újra Nálad jártam.
Köszönöm a véleményeket, de ezt Midannyiótoknak írtam, nem egyvalakinek, kicsit félreérthetően fogalmaztam.
Csak, hogy jó dolog ilyen szép írásokat olvasni itt a klubban.
És hogy Ti is szívesen vagytok itt, ismeretlenül is…
Én is csatlakozom azokhoz, akik így éreznek, amint versedben kifejezted. Ez egy csodálatos dolog, hogy ismeretlenül közlünk érzéseket, szépen szólva egymáshoz, ami világunkban bizony értékelendő dolog. Örülök, hogy rátaláltam ezekre a sorokra!
Üdvözlettel, Katalin
Kedves Dini! Megható az írásod, s nagyon igaz…nagyon-nagyon! Mikor a való életben már éppen kihalóban van az effajta emberi kapcsolat, mi itt bebizonyítjuk, hogy ismeretlenül is tisztelhető a másik ember, s virtuálisan is adhatók át érzelmek, gondolatok, érzések…kedvesség…tisztelet…szövődhetnek barátságok is.
Szeretni fogom ezt az írásodat Dini! Gratulálok Neked, hogy leírtad, ami már az én fejemben is megfogalmazódott:)
Köszönjük szavaidat:)
Kedves Dinipapa!
Ismerős érzések, gondolatok.
Mindenki nevében köszönöm!
Én így vagyok vele!
Üdvözlettel,
Zsolt
Kedves dinipapa!
Nagyon örülök és köszönöm, hogy megszületett ez a kis írás, hatalmas mondanivalóval. Hálánk, mint alábbb látható, nem maradt el. Emberséges és baráti szavak, kedvesen és egyértelműen súgják, a cikkedből, mégsem vagyunk hiába. S jó dolog hasznosnak lenni, barátnak és nem hiábavalónak.
üdv,eszkimo.
Ebbe a kis rövid cikkbe nagyon sok mondanivalót zártál. Öröm volt olvasni.
Milyen igaz!!:)
Köszönöm, hogy megörvendeztettél minket, ez egy szép ajándék volt,:elismerés, köszönet, hála, az ismeretlen ismerős vigasztalása…. én is csak ezeket nyújthatom feléd, és örülök, hogy közétek tartozhatok:)
Egyetértek, bár néha átsuhan rajtam, hogy talán kicsi gyávaság is van ebben a naagy ismeretlenségben. Mert hiába írunk ide dolgokat, ha az életben mások vagyunk. Itt nincs arcunk, csak szavaink és mivel az embert általában a teste húzza le, kicsit hamis, kicsit kirakat. De ez csak lábjegyzet, én is örülök, hogy Napvilágos vagyok és örülök kedves Dini, hogy ezt az egyetem érzést megfogalmaztad, ráadásul méltó köntösben!
Üdv: Áfonya
Kedves Áfonya!
Hidd el nincs ebben gyávaság, egészen ki tudod adni magadból amit meg kell osztanod Másokkal.
Ez kell. Inkább így mint, hogy bemenjek egy pláza wc-be és az öklönmmel lebontsak egy sor csempét, dühömben, és tehetetlenségemben…Kicsit morbid hasonlat, de épp ez jutott eszembe.
Aki itt ír, és van, mint Te is, az az életben lehet, hogy más, de lehet, hogy csak másképp él. az igazi Éned itt Társakra lel, és szerintem ez segít, mert előbb-utóbb megbarátkozol a testeddel is, bár nem értem, miért húzza le az embert a teste…vagyis talán igen.
Folyamatban van saját magam megszeretése is, erre vannak, nagyon jó módszerek.
Ha nem szereted Önmagad, nem tudsz hasonulni senkivel.
És köszönöm a véleményed!!!
Szeretettel üdvi: d.p.
Kedves Dinipapa!
Szerény véleményem szerint, ez a cikk lehetne, a szeretet mintaképe. Mert minden külsőség nélküli írásod, számomra ezt sugározta. Sok ismeretlenül is szép lelkivilággal megáldott ember, szeretetét, és valamiféle összetartozását jelképezi. Köszönöm, hogy megírtad ezt a cikket, nagyon szép, és nagyon jó gondolatokat, fogalmaztál meg benne. Azt gondolom, hogy ezzel a cikkel, mindannyian egyet értünk.
Maradok tisztelettel: Apamaci