Valamikor azt hallottam – igaz, hogy már régen volt –, hogy „ép testben, ép lélek”. Akkor még el is hittem. Csúnya volt a vasorrú bába, a varangyos béka – aki persze a királykisasszony csókja után daliás herceg lett, akibe azonnal beleszeretett a királylány – csúnya volt a gonosz mostoha lánya, ráadásul lusta és szeretetlen is. Bezzeg a szép kislány az csupa szív volt, amerre csak járt, mindenhol és mindenkinek segített.
A szerelmes versekben is a karcsú, hosszú hajú, szépséges lány dobogtatja meg az ifjú szívét. Értük epekednek hosszú éjszakákon, netán évtizedeken át. Természetesen a daliás herceg győzi le a hétfejű sárkányt is. A szépség himnusza zeng szerte a világban. Remekül élnek ebből a plasztikai sebészek, hiszen pénzért megszépülhet az is, akit a természet csúnyának alkotott.
Lehetne még sorolni, de bevezetésnek ennyi is elég. Aki csúnya, az gonosz, rossz, szeretetlen, beteg a lelke, vagyis kerülendő.
Hogy miért is elmélkedem ezeken a szépségeken, nos, hát azért, mert azt látom, hogy okos, értelmes, jól nevelt, fiatal, sármos fiatalemberek azon gondolkodnak, miként lehetne felrobbantani a társaikat úgy, hogy ne csak néhány áldozat legyen, hanem minél több, mert akkor valamiféle rekordot döntenek meg.
Jóképű, segítőkész szomszédokról derül ki, hogy néhány forintért brutálisan megölik az idős nénit, bácsit, de van aki a saját anyját, apját is.
A nép, az istenadta nép által megválasztott vezetők döntenek arról, hogy háborúzni kell, no persze nem nekik, hanem mindenki másnak, aki harcköteles korú.
Ahogy a híradásokban elnézem őket mindnek ép a teste, kérdés, hogy a lelke is?
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Dehogy! Sajnos én is azt tapasztalom, hogy változik a világ.
A rohanó világban a szülők egy része elfelejt nevelni. Elfelejt napirendet adni. Elfelejt határokat szabni és még sorolhatnám… Aztán itt az eredménye.
Szeretettel olvastam kitűnő írásod:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Köszönöm az olvasást. Aki eljut az egyetemig arról talán már joggal feltételezhetné az ember, hogy jól nevelt fiatal, de igazad van. Nem a képességeken, tudáson múlik a lélek épsége, gazdagsága. Hány és hány szerencsétlen kisember segít jó szívvel másokon, olyanok, akiket senki se tart számon. Se szépek, se sikeresek, talán még csak épek se, mégis gazdag lélekkel lettek megáldva.
Szeretettel: Rita 🙂
elgondoltattál… De! A csúnyaságban is van szépség! A gonoszság is megérthető néha. Minden jó úgy, ahogy van. Asszem, senki nem tehet semmiről ebben a Világban, Köszönöm, hogy olvashattalak, azért én nem vagyok ennyire pesszimista!
szeretettel: túlparti
Kedves Túlparti!
Köszönöm a jelenléted és a hozzászólásod.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita,
fogós kérdéssel zártál, el is gondolkodtam rajta rendesen. Vajon mit jelent az “ép test”?
Nem feltétlenül azt, hogy egy embernek minden porcikája megvan és kifogástalanul működik, hanem általános testi egészséget, fizikai stabilitást. Ez olyanoknál is létezik, akik sérültek, fogyatékkal élők.
Vajon mit jelent az “ép lélek”?
Valószínűleg mindenkinek mást, többféle megközelítés létezik, különböző árnyalatokkal. Nem lehet skatulyázni, persze vannak alapvető tulajdonságok, amelyeknek jelen kell(ene) lenni minden emberben ahhoz, hogy mindenki kiegyensúlyozott legyen.
Ez az állapot elérhetetlen, amíg ember él a Földön, addig marad ez a helyzet. Csak annyit tehetünk, hogy próbálunk ép lélekkel közeledni embertársainkhoz. Ha csak néhányan változnak, már az is eredmény, ám ebben az esetben is felmerül néhány újabb kérdés: vajon ép-e a saját lelkünk, jó-e az irány, amit követünk? Bizonyára sokan vannak, akiknek nem tetszik. Akkor ők rossz emberek? Esetleg mi vagyunk rosszak?
Mint említettem, rengeteg árnyalat van. Bennem az “élni és élni hagyni” inkább felmerül ebben a témakörben – még akkor is, ha szintén elérhetetlen.
Számtalan megválaszolatlan kérdés vár magyarázatra; ezekre a kérdésekre érkezik is válasz, csak késleltetve, amikor már nem rajtunk múlnak a változások.
Köszönöm, hogy olvashattalak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm a hozzászólásod. Az ép testre az egészséges testet értették, legalábbis tudomásom szerint. Ezekről az emberekről feltételezték, hogy a lelkük is épp, aminek néhány példán keresztül megpróbáltam az ellenkezőjét bizonyítani. Egyébként milyen egyszerű lenne, ha ránézésre meg lehetne állapítani, hogy milyen az ember lelke. A külső látszik, a belsőt akár titkolni is lehet, legfeljebb bizonyos jelekből következtethetünk arra, hogy valaki irigy, gonosz, rosszindulatú, stb, A mesékben is ronda a boszorkány, a varangyos békából daliás ifjú lesz a “csodaszép” lány csókjától. Tény, hogy a szépség érték és tagadhatatlan, hogy számít az egyén kinézete, de ebből nem lehet következtetni a belső értékeire. Aki a másik életére tör, az nem tartja be az “élni és élni hagyni” emberi normát, de lehet, hogy úgy csomagolja, hogy elfogadható lesz, a vérontása. Ilyenek a háborúk, amikor vagy egy esemény, vagy ellenségkép, ami “jogossá” teszi, hogy kirobbantsák azt. Hogy a jól tanuló, értelmes diákokban miért szunnyad olyan indulat, hogy meg kell ölni a társaikat, azt nem tudom, nyilván a pszichiáterek, pszichológusok vizsgálják, de addig, amíg a cselekmény vagy arra való kísérlet nem történt meg, az illető külső megjelenésén, sőt többnyire még a viselkedésén sem látszik.
Szeretettel: Rita 🙂