A Makkabeusok (Hasmoneusok) hanyatlása
Iohannes Hyrcanustól beszélhetünk Hasmoneusokról. Az ő utódja volt I. Aristobulos, aki újból bevezette a királyságot, és támogatatta a hellenizmust és a sadduceus pártot. Véres kezű uralkodó volt: megölte anyját és testvérét. Utóda Alexander Ianneus lett, aki alatt kitört egy polgárháború, melynek végén keresztre feszítettek 800 farizeust. Ugyanakkor ő volt, aki háborúival egységesítette Palesztínát. Anyja végakaratának eleget téve kerültek be a Szanhedrinbe a farizeusok. Halála után II. Aristobulus lett a király, testvére pedig (II. Hyrcanus) a főpap. Ebben az időben robbantotta ki Iulius Antipater a maga lázadását, melyben III. Aretas arab király segítségét kérte. Ez adott lehetőséget Rómának a beavatkozásra.
A kor szellemi arculata
A hellenizmus hatása alól a zsidóság sem mentesült. Rengeteg görög művelődési központ létesült ekkor Palesztínában és környékén. A két hellenista központ Alexandria és Antiochia. Ez hozta magával a héber nyelv kihalását, a görög és az arámi nyelv előtérbe kerülését. II. Ptolemaiosz Philadelphosz uralkodása alatt elkezdődött a héber szentiratok görög nyelvre fordítása, melynek eredménye a Septuaginta lett. A kor jellemző irodalma az apokaliptika, a végidők irodalma, mely által szerették volna Izráel népét megtartani az ősi hitben. Ekkor született meg, Kr.e. 90-ben a Makkabeusok első könyve, melyet valószínűleg egy farizeus írt. Kr.e. 2. században keletkezett a Makkabeusok második könyve, mégpedig Antiochiában. IV. Ptolemaiosz Philopator uralkodása alatt (Kr.e. 222 – Kr.e. 204) íródott meg a Makkabeusok negyedik könyve, s Antiochosz Epiphanész alatt (Kr.e. 175- Kr.e. 174) a Makkabeusok negyedik könyve. Ezek az iratok közeli rokonságot mutatnak a damaszkuszi és qumráni iratokkal. A Hasmoneus kor irodalmi termékei közé tartozik még Sírák fiának könyve, Énokh könyve, Judit könyve, Tóbiás könyve, Bölcsességek könyve és Manassé imádsága. E kor jellemző színfoltja a messiásvárás.
Palesztína Jézus korában
Kr.e. 7 – Kr.u. 33 közötti kort tekinthetjük Jézus korának. Ekkor már a Római Birodalom dominanciája volt érezhető ebben a térségben. Különböző vallási csoportok alakultak, s harcoltak is egymás ellen.
A kor világtörténelmi helyzete
Pompeius, Crassus és Iulius Caesar triumvirátusa nagyban meghatározta a történelmet. Ebben az időszakban alakul át Róma közigazgatási rendszere, Octavianussal kezdetét veszi a császárság kora. Előtte még az I. triumvirátus két tagja, Pompeius és Caesar folytat harcot egymás ellen. Lényegében Crassus halálával megszűnt a trimvirátus. Iulius Caesar Pompeius feletti győzelmével megszerezte az imperátori hatalmat, amelyet Kr.e. 44. március 15-ig birtokolt. Ekkor ölték meg a szenátus ülésén, a Pompeius színház dísztermében. Ezt követően ismét consulok álltak Róma élén, egészen Kr.e. 31-ig. Ekkor a II. triumvirátus tagjai szerezték meg a hatalmat. Azonban itt is harcok robbantak ki Octavianus és Antonius között, amelyek Antius vereségével érték véget az actiumi csatával. A birodalom ura Octavianus lett, akit a nép az Augustus melléknévvel ajándékozott meg. Őt Tiberius követte a trónon, aki visszautasította a szenátus által felkínált pater patrie címet, s nem engedte, hogy tiszteletére templomot emeljenek. Nem élt az imperátori címével, az Augustus címet is csak tárgyalásokon használta. Uralkodása végeztével véget ért a nagycsászárok kora.
Izráel Rómához fordul
Kr.e. 65-ben jelent meg először a római hatalom Szíria-Palesztínában. A Seleukida Birodalom bukása után Róma a tartomány élére M. Aemilius Scaurost állította, akitől II. Aristobulus kért segítséget. II. Hyrcanus III. Aretas királyhoz fordult segítségét, aki római nyomásra elutasította a segítséget. Ezután Pompeiust kereste fel.
Jeruzsálemben viszály támadt ekkor, a zélóták a háborút támogatták, s nem akartak behódolni Pompeiusnak. Ezért elfoglalták a Templomot, amelyet aztán az engesztelés napján bevett Róma, és elismerte II. Hyrcanus főpapságát, de királyságát nem. Pompeius segítségül hívásának következménye, hogy a zélóta harcok alatt épségben maradt városokat Szíriához csatolták, és az ott élő zsidókat kiűzték. Az ország Róma adófizetője lett. II. Aristobulust Rómába vitték. Samaria elszakadt Iudeatól, s a Garizim hegyen önálló kultuszt alapított.
A Pompeius és Caesar közötti harc befolyásolta a zsidók életét is: II. Hyrcanus Pompeius oldalán állt, ám Caesar győzelmekor sikerült annak kegyét elnyernie. Róma ekkor Antipatert procuratorrá tette, fiát, Fázaelt hadvezérré. II. Hyrcanus már csak névlegesen uralkodott. Antipater megölésével új időszak vette kezdetét: a Hasmoneusok kora lejárt, noha Antigonusz még három évig ült Izráel trónján. Ezalatt levágatta apja fülét, s a pártusokkal együtt száműzte őt Babilonba, Fázaelt elfogatta, aki a börtönben öngyilkos lett, egyedül Heródes tudott elmenekülni, aki Rómába ment. Onnan visszatérve elfoglalta Júdeát és megölte Antigonuszt. Ezzel véget ért a Hasmoneusok kora.
Nagy Heródes
Júdea királya, Antonius barátja, az actiumi csata után mégis sikeresen megtartotta trónját, mivel sikerült átállnia Octavianus oldalára. Uralkodását a hellenizmus befolyásolta. Görög mintát követte próbálta alakítani országát. Toleráns próbált lenni a zsidókhoz, azonban uralkodását kettősség jellemzi. Az ő idejében hatalmas építkezések folytak Palesztínában: felújították a Templomot, a nyugati kapunál megépült a Fázael-torony, felujította a Barris várat, amelyet Antius várnak nevezett el, síremléket állított Hebronban, Antipatrisz néven várost alapított, Cézárea néven kikötővárost hozott létre, és újjáépítette Samariát. Ugyanakkor ő volt a legkegyetlenebb uralkodó: jeruzsálemi öldöklés, a Hasmoneusok megölése stb. Kr.e. 4-ben meghalt.
Palesztína Nagy Heródes után
Halála zűrzavart keltett az országban. Országát három fia örökölte. Heródes Archelaus etnarcha címmel megkapta Júdeát, Idumeát és Samariát. Heródes Antipászé lett Galilea és Perea, Heródes Philippuszé a Jordán északi völgye. Ők ketten a tetrarcha címet birtokolták. Géza, Dekapolisz, Gadara, Hyppos újból Szíria részévé vált. Salome, Heródes testvére, megkapta Jamniát, Azótuszt, Fázaelt és az askelóni palotát. Élete vége felé Nagy Heródes elvesztette Augustus kegyét, aki halála után a területre kiküldte Quintilius Varus szír helytartót. Ekkor Júdás hívei elfoglalták Sepphorist, s megütköznek a helytartó seregével. A győzelem Rómáé, aki az erődben helyőrséget hagy hátra. A nép kérésére leváltotta Archelaust, s a területéből római provincia lett, élén prokurátorral. Kr.u. 40-41-ben újabb lázadás tört ki, amelyet galileai Júdás vezetett, s ezt Quirinius verte le. A túlélélők elmenekültek. Ők voltak a sicarusok.
Archelaus területének első prokurátora Coponius, aki alatt a pénzügy és az igazságszolgáltatás Róma kezébe került. Cézárea helytartói székhellyé vált, Heródes palotája praetoriummá. Kr.u. 30-tól a Szanhedrin nem hozhatott halálos ítéletet, ehhez a prokurátor engedélye kellett, de a vallási és bírósági ügyek a Szanhedrin kezében maradhattak. A Nagytanács vezetője a főpap volt, tagjai pedig a vének, a farizeusok, a sadduceusok és az írástudók. Az első helytartót Ambibulus követte, őt Anius Rufus, akit Valerius Gratus és Pontius Pilatus követett. Pilátus kezdetben zsidóellenes volt, ezt nagyban befolyásolta Seianussal való barátsága, aki a római zsidóellenes párt vezetője volt. Pilátus alatt történt meg először, hogy a római sas belépett Jeruzsálembe. Barátja kegyvesztése után másképp tekintett a zsidókra.
Galileában és Pereában Heródes Antipász volt az uralkodó. Rezidenciája Sephorisban volt egészen Kr.u. 30-ig, amikor megépítette az új fővárost, Tiberiast. IV. Aretas király lányát vette feleségül, törvénytelen kapcsolatot folytatott Heródiással, Hasmoneus Mariamné unokájával. Tőle született Salomé. Kezdetben jó politikus volt, majd Heródiás miatt egyre rosszabb döntéseket hozott: bebörtönöztette és lefejeztette Keresztelő Jánost. Majd Kr.u. 33-ban Pilátus hozzá küldte Jézust, akit ő visszaküldött. Ez jó barátságot eredményezett Pilátus és Antipász között 37-ig, amikor a terület új helytartót kapott, és Antipászt száműzték.
Philippust Iosephus Flavius jó uralkodónak nevezte. Heródiás lányát, Salomét vette feleségül, de gyermekük nem született. 34 után területét Heródes Agrippa szerezte meg.