Arra gondoltam, különösen, hogy épp Cserháti Zsuzsa Édes kisfiam című dalát hallgattam, ami nem mellesleg az egyik kedvencem – hiszen nekem is van kisfiam, miközben a kislányaim is épp olyan fontosak és kedvesek – hogy vajon mi történne, ha a nem kívánt gyermeket nem darabokban tépnék ki az anyaméhből, hanem felvágnák a hölgy hasát – mint a császárral való szülésnél – kiemelnék az aprócska életet és betennék őt egy mesterséges méhbe – ahol ugyanúgy növekedne, mint a valódiban. Aztán elérkezne a kilencedik hónap vége és kivennék onnan. Behívnák az anyukát és megmutatnák neki a csöppséget. Vajon akkor is a halálát kívánná? Tételezzük fel, hogy igen. Ez esetben a kezébe se vehetné és többé nem is hallhatna róla. Megkapná egy olyan pár, aki hosszú évek óta arra vágyik, hogy gyermekük szülessen, de nem lehet. Nem úgy adnák oda, hogy a kicsi már itt-ott volt, ezeregy hatás érte, hanem azonnal, ahogy az „édes” írásban lemond róla.
Annyi „okos” dolog van már a világon. Miért ne lehetne ilyen is? Hány és hány ezer, akár millió kis lény élhetne, ha ez az emberiség számára fontos lenne.
Ezzel szemben mi fontos? Az, hogy ha nem kell, pusztuljon! Aki már él, ráadásul felnőtt, az háborúzzon, mert mindenképpen győzni kell, ha mind rámegyünk akkor is.
Ezek az emberek belegondoltak már abba, hogy azért vannak a világon, mert egykor egy édesanya vállalta őket, esetleg úgy is, hogy az édesapa meghalt a fronton, hogy elhagyta, de akkor is, ha ötödik volt, mint Beethoven?
Csak a megfogant, de halálra ítélt gyermekeken elmélkedtem. A nem kívánt gyermekáldás ellen lehet védekezni, melynek számtalan módja van ma már, tehát semmi sem indokolja a gyilkosságot.
Minden tiszteletem és elismerésem azoké lenne, akik ezt az általam elképzelt módszert megoldanák, és ezáltal az összes „nem kívánt, de már megfogant” élet lehetőséget kapna azoktól, akik kívánják, akik őszintén, szívből, lélekből szeretnék, úgy, mint ahogy énekel erről Cserháti Zsuzsa és hiszem, hogy rajta kívül még számtalan édesanya, aki gyönyörködik a gyermekében.
4 hozzászólás
Drága Rita,
Elgondolkodtató irás…..csak nem vettél figyelembe bizonyos tényeket. 100%-os fogamzásgátlás nem létezik akkor sem ha a reklámokból ez dől ránk.
Az is tény,hogy a katekizmus is megerősíti ?minden terhességmegszakítás erkölcsi gonoszságát?mégis vannak kivételes esetek amikor egyszerűen nincs más megoldás mint alkalmazni…pl ha a baba betegen születne meg és az egész élete szenvedés lenne….nemcsak neki hanem a környezetének is vagy ha az anya nemi erőszak miatt esik teherbe stb.
Babát vállalni csak akkor szabad ha áldásnak érezzük…tudni szeretnénk kettőnk szerelméből milyen csoda jön létre…minden más önámitás, érdek.
Nem vagyok sem abortusz sem eutanázia párti de itélőszék sem.
Szabó Lőrincnek van egy verse:Csillagok közt a cime, benne egy ide találó strófa:
“Emberek, ti ítélni mertek? Tudhatjátok (azt hiszitek?) mért volt mindaz s mi lehetett, amit más tett vagy sohasem tett?’
Remek irás és pazarul érveltél benne- csak nekem más a meggyőződésem.
Szeretettel:
Napfény
Drága Napfény!
“Emberek, ti ítélni mertek”.
Itt az emberek ítélnek. Természetesen nem az általad említett kivételes esetekre gondoltam, de ötlet szinten szerintem remek. Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt is elolvastad és az őszinte soraid is.
Körülölelő szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Elgondolkodtató írás…
Csak én már erre reagáltam és most nézem, hogy nincs itt. hmmm.
Igen, a “A nem kívánt gyermekáldás ellen lehet védekezni” (de nem ninden esetben).
Valóban vannak felelőtlen emberek, akik szülnek és szülnek, holott a háttér rendezetlen, vagy katasztofális.
Nekem is fáj a szívem a kötelezően háborúzó fiatalokért és az ártatlan áldozatokért.
Az eutanáziát maximálisan elfogadom, de csak a legvégső esetben (nem gyógyítható, és kegyetlen a fájdalom) … Nem egyszerű a döntéshozatal.
“A nem kívánt gyermekáldás ellen lehet védekezni, melynek számtalan módja van ma már, tehát semmi sem indokolja a gyilkosságot.” Ez így teljesen igaz!
Nagyon jó írás!
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
“csak a legvégső esetben (nem gyógyítható, és kegyetlen a fájdalom)” Ez nem kérdés, ez mindig is így volt, mióta csak az eszemet tudom, már csak azért is, mert nekem is volt nem ajánlott esetem, amikor az egy éves kislányom rubeolás lett. Ne haragudj, de mindenki erre hivatkozik, miközben nem erről van szó! Arról van szó, hogy engedélyezett, nálunk is, Franciországban pedig 1975 óta legális az aburtusz. Ennek ellenére alkotmányba foglalták az abortuszhoz való védelem jogát, vagyis nem a magzat vagy az anya jogát, hanem magát az abortuszt, mint alkotmányos jogot. A másik, akikre hivatkoznak, hogy rakásra szülik a gyerekeket. Ismét nem erről van szó, hanem a fejlett nyugatról, többek között akár rólunk is, mivelhogy fogyóban vagyunk és épp a legnagyobb jólétben nem kell a gyerek. Viszont ott, ahol éheznek, alultápláltak, oda a felvilágosítást kellene vinni, gyógyszereket, óvszereket, hogy ne legyen magas a csecsemőhalál és a szerencsétlen éhező, beteg, nélkülöző gyermekek szenvedése. A gyermek az anyaméh gyümölcse. Meg lehet akadályozni, hogy egy fa gyümölcsöt teremjen, ha mégis ennek ellenére terem egyet-kettőt, arról le lehet mondani. Be lehet tenni inkubátorba, intézetbe, ott lehet hagyni a kórházban és akkor még a védekezést nem is említettem. Számtalan párnak nem lehet gyermeke és szívesen örökbe fogadna egy újszülöttet. E helyett évekig várnak – ha egyáltalán kapnak – amely idő alatt a gyerek sokat sérül, mert nem kap szeretetet, csupán ellátást. Az ilyen inkubátorba tett gyerek azonnal örökbe adható, az is, akiről az édesanyja lemond. Indokolnia se kell, hogy miért. Nem kell tartásdíjat fizetni utána, akkor meg miért kell darabonként kitépni az anya méhéből? És ha már erre a végtelenül szomorú esetre kerül sor, akkor ennek miért kell örülni? Megérett már az ember a pusztulásra. Háború kell, nemátváltó műtét kell, egyneműek szerelme fontos, sőt, ha netán mást ír az ember letíltják. Feleségül lehet venni egy gumibabát, majd elválni tőle, de a saját gyermeket likvidálni kell.
Köszönöm, hogy olvastad. Szeretjük megnyugtatni a lelkiismeretünket, hogy csak egy sejthalmaz, még nem élet, miközben ver a szíve és azért kell kivégezni, mert különben megszületne, Olyan, mint ha a vetést idő előtt kitépnénk a földből, mondván, hogy az még csak egy mag, igen, de nem lesz belőle növény, ha nem hagyjuk meg neki az időt. Mi is azért születtünk meg, mert igent mondtak ránk. Nem két nő vagy két férfi nemzett bennünket, hanem egy nő és egy férfi és ez az egy nő hordott 9 hónapig, vajúdott, megszült és felnevelt és ő a mi édesanyánk, a férfi pedig az édesapánk, nem pedig szülő egy és szülő kettő, nem az a személy, aki megszült és egyéb aberrált dolgok.
Aki nem akar gyereket, az védekezzen ellene, ha ez mégse sikerül, akkor adja oda annak, aki vágyik rá. Adjon lehetőséget az életre!
Egyébként komolyan gondoltam, hogy foglalkozhatnának azzal, hogy az anyaméhből kimentsék a nem kívánt babát és olyan mesterséges méhbe helyezzék, ahol nem csak hogy életben marad, hanem szépen fejlődik, ép és egészséges újszülött lesz belőle. Ma már cserélnek, szívet, vesét, májat, az inplantátumokról nem is beszélve, szerintem csak hozzáállás kérdése lenne. Ha fel lehet jutni az űrbe, csak meg lehet menteni egy 2-3 hónapos kis magzatot valamiképpen.
Szeretettel: Rita