Jobbat is tudok

Kedves, kimondatlan, de hiányzik belőle valami. Talán, az hogy önmaga legyen, amikor szükségem van rá… Bután hangzik, tudom, mert ugyan, mit is várunk egy kezdő írótól. Egy megfejthetetlen szerelmi történetet, amiben nem ismerünk senkit, de mégis a végén úgy érezzük, hogy máris nőtt az ismeretségünk. Nem, ez teljesen más, mert a történet végén, nem én fogok sírni, sőt senki sem fog.
Nekem egyszer azt mondta valaki, hogy a művészek kicsit máshogy élik meg a dolgokat, máshogy, mint az egyszerű emberek. Ezáltal, az írók, zenészek, festők néha ugyanazt adják nekünk, de mégis mindegyiket más szemmel nézzük.
Azért, mert jobbak akarunk lenni, nem jelenti azt, hogy versenyeznünk kell valakivel. Inkább csak meg akarunk felelni valakinek esetleg, valaminek. De ezen felül nem a versenyszellem hajt minket. Ugyan már, bárki mondhatja, hogy ez viccesen hangzik, vagy, hogy túl fiatal vagyok ehhez. Erre mindenki képes, de mi az, amihez csak kevesen értenek? Megérteni egy művészt. És mi egy művész igazi célja? Valaki gondolkozott már ezen? Fiatal vagyok igen, nekem elegendő volt tizenöt év, hogy ez a kérdés eszembe jusson, sőt, hogy megválaszoljam, de akkor őszintén, mihez kell ennyi idő?
Igen, lehetünk fiatalok egy szerelemhez, ami egy komolyabb kapcsolatra épül, egy búcsúhoz, de az érzelmünk kimutatásához sosem. Ismerem magam, tudom, mire vagyok képes, de vajon ismerik ezt a környezetemben lévők is?
Nem tudom, sosem kérdeztem tőlük. És meg voltak rá az okaim. Mára nem maradt egy sem. Most már csak egy dolog van, ami visszatart, a félelem. Félek attól, hogy ők nem ezt az embert kedvelték, vagy nem ezt az embert akarják továbbra is a baráti szó alatt érteni. Nem kétszínűség, amit csinálok, de van benne egyfajta, mássá válás.
A kérdés, amit már ezerszer feltettem magamnak és ezerszer, ezer különböző választ adva, valahogy így hangzott.
– Miért nem sétálsz oda és mondod el nekik, hogy ki vagy, igazából?
Minél többet gondolkoztam rajta, minél többször vettem fel, annál inkább az volt bennem, hogy egy kérdést várok, amire ezt meg tudnám válaszolni. Mindig is azt a kérdést vártam, hogy "ki vagy te valójában?"
De, az hogy az emberek mit gondolnak rólam, már nem az én dolgom. Bocsánat, de az életem túl rövid ahhoz, hogy ilyesmikkel töltsem el, mert néha egy nap semmittevés után is úgy gondolom, hogy másnak micsoda ajándék lett volna, én pedig nem használtam ki. csakhogy az idő nem eladó.