A fogadalom. „Mostantól csak minőségi bort iszom, minőségi emberekkel” – mondta. Másnap este frissen szabadult romákkal bepálinkázott, akik aztán halálra szurkálták.
*
A tudás mára már nem hatalom, hanem partizánharcos.
*
Az ember sokszor azzal nyugtatgatja magát, hogy idegeskedik.
*
Tudományodat előadni manapság annyit ér, mint vakoknak egy Picasso-tárlat.
*
Ha-ha-ha, nevet a sértődött. He-he-he, nevet a sértő. S mindketten örülnek.
*
Uzsorások egymás közt.
– Dolgozik a pénz.
– Dolgozhatna egy kicsit jobban is, mert a végén felkopik az állunk.
*
Gőzfürdőben.
– Józsikám, még csöpögtetünk egy kis zsírt, aztán mehetünk sörözni!
– Én nem iszom.
– Hogyhogy?
– Absztinens vagyok.
– Mióta?
– Holnapután lesz három napja.
*
A magyarok üldözési mániája többnyire abból fakad, hogy minden este ijesztgeti őket a törvény szelleme.
*
Egy tibeti szabadságharcos így sóhajtott fel: „ Éli! Éli! (Dalai)láma sabaktani?!”
*
Ágnes nővér
igen bővér’!
*
Temetőben.
– Kinek ássátok azt a sírt?
– Guszti bácsinak.
– Még ugyan pompás kis gödör!
*
Modern idők. Kinek a pap, kinek a pópa.
*
Morbid. Mióta mindkét lábát amputálták, azóta mindig ballábbal kel.
*
Részeges pap búcsúztatója. Porbol lettünk, borrá lészünk.
*
Költő a múzsához. Drágám, ha nem a versemet csiszolgatom éppen, olyankor téged foglak mindig köszörülni!
5 hozzászólás
Jók úgy a szösszenetek, mint a szisszenetek, csak azt nem értem, miért kórháziak? Üdv. István
Kedves István!
Köszönöm, hogy elolvastad! Csak azért kórháziak, mert kórházi fekvőbetegként jegyzetelgettem ezeket. Van még belőlük néhány, amiken még kicsikét finomítanom kell.
Üdv, istván
Az unalom mikre képes..:)
( A többi sem rossz, de a 3. még tetszett is.)
A tibeti szabadságharcos nem tetszett, (nem is biztos, hogy értem,)a többi igen…
:))))))
Kedves Grafika és kedves Irén!
Köszönöm, hogy elolvastátok!
Szeretettel:
István