Köszönet

Ebben az évben már második alkalommal használtam ki a cégem által biztosított pihenési lehetőséget, melyet a vállalatcsoport tulajdonában lévő szállodákban biztosít a dolgozók számára igen kedvezményes áron.
A júniusi keszthelyi pihenést követően az iskolaszünet utolsó öt napját Bükfürdőn töltöttük el.
Szerda reggel fél kilenckor indultunk itthonról. Budapest araszoló autóáradatát elég nagy sikerrel kikerülve, fél óra alatt az alagúthoz értünk, majd onnan már csak néhány perc volt a budaörsi hiperszuperek megközelítését segítő felüljáró firkáinak a megpillantása. Kényelmes százas tempóban kocsikáztunk el Győrig, ahol Csorna és Kapuvár felé haladtunk tovább. Vitnyéd településnél lefordultam Csapod felé egy alsóbbrendű útra, és ezen haladtam Iván, Simaság és Lócs érintésével egészen Bükig. Az útvonalat egy kollégám ajánlotta, és kijelenthetem, jó, hogy megfogadtam a tanácsát. Az út nem rossz, forgalom alig van, és a táj gyönyörű. Eredetileg a nyolcas úton akartam menni, de erről nagyon sokan lebeszéltek. Volt aki a sebességmérőket hozta fel (engem ez nagyon nem érint, hiszen az autóstársadalom kisebbségéhez tartozom, azaz igyekszem betartani minden szabályt), voltak, akik már próbálták, és hosszabbnak tartották a menetidőt, és volt aki azt mondta, hogy Székesfehérvárig nem éri meg beinvesztálni a matricába.
A szakadó eső, amire Bükre értünk elcsendesedett. A szállodához bekanyarodván már csak egy-két csepp érkezett az égiektől belőle.
A tágas és szépen berendezett standard szállodai szoba elfoglalása után sebtiben kicsomagoltunk, majd irány a medencék világa. Az élményfürdő belső részből, a kikandikáló napocska kicsábított bennünket a külső medencébe. A vízikapun kibújván egy jelszót ismertünk csak, mégpedig azt, hogy „nyakig”. A beinduló számtalan féle pezsgés, majd a gejzír kiélvezése után visszaúsztunk a belső medencébe, ahol sakkozhattunk, a gyerek gyakorolhatta a segges, talpas és hasas ugrásokat, valamint élvezhette az időről időre elinduló pezsgést, és jakuzzit. A kellemes harminc fokos termálvízből jómagam időnként átmenten a kénesen sárgás gyógyvízbe, de a gyerek -apa olyan büdös a bőröd- megjegyzése lezárta bennem a nap gyógykúrára áhítozó érzését.
Az estebédet a szálló Nils Holgersonról elnevezett éttermében fogyasztottuk el. A büféasztalok széles választéka hosszas töprengésre késztett bennünket, de állíthatom nagyon jól laktunk. A számla (melynek az összegéből ötven százalék kedvezmény jár a dolgozóknak) aláírását követően ismerkedtünk egy kicsit a környezetünkkel, majd visszavonultunk a szobánkba és vélhetően a víz áldásos hatásának egy perc alatt álomba szenderedtünk.
A következő napok menetrendje nagyon sajátosan alakult. A reggelit követően irány a medence, majd vagy pihenés (amikor rossz idő volt), vagy a kertben minigolf, sakk, malom, és kugli, majd ismét úszkálás, pihenés, úszkálás és végül vacsora. A kerti játszadozáson felül egyszer béreltünk még bringát is, (250 pénz/óra és van gyermekbicikli is!) hogy körbenézzünk a szűkebb környéken. Azért csak a szűkebb környéket kerekeztük be, mert a csepegő eső hazazavart minket. Sajnos! A benyomás azonban még így is nagyon kellemes. Tiszta a környezet, rengeteg virág van mindenhol, szépek a házak és olyan tipikusan üdülőfalu hangulat uralkodik mindenfele. Az utcai árusok színes képeslapokkal, kosarakkal, fürdőbe való portékákkal csábítgatják a sétálókat. Sok az étterem, szálloda, panzió, és kemping. Talán itt a legnagyobb az egy négyzetméterre jutó masszőrök, optikusok és fogászok aránya az országban! Az utcákon sokan sétálgatnak, sétáltatnak kutyákat, (de valami furcsa ebekkel a póráz végén, mert kutyapiszkot sehol sem látni. Talán ezek nem ürítenek?), beszélgetnek, és bicikliznek. Sok a külföldi, de nincsenek kevesen a hazánkfiai sem! Ez szerintem jó. Talán jelez valamit… talán nem. Nem vagyok hivatott az elemzésre és nem is értek hozzá.
Tehát az idő hamar eltelt, és eljött a vasárnap. Fájó szívvel, ám hihetetlen sok energiával feltöltődve indultunk haza. A fiam csak annyit mondott, hogy:
-Apa, ide még jöjjünk vissza máskor is!!-
Rossz volt eljönni ebből az érezhetően nyugodt környezetből annak tudatában, hogy bő három óra utazás után ismét Budapesten leszünk. Az „itthonvagyunk” jel a budaörsi firkáknál köszöntött ránk.
-Kezdődik a nyüzsgés, a rohanás, indul a mókuskerék- fut át a fejemen a gondolat.
Talán furcsa ezt talán így közhírré tenni, hogy van egy cég, akinek az alkalmazottja megköszön valamit, de az a tíz éjszaka, amit évente kihasználhatunk rendkívül sokat jelenthet a feltöltődésben és kikapcsolódásban, és abban, hogy a munkánkat az év munkával eltöltött napjaiban megfelelő színvonalon végezhessük el. Bízom benne, hogy a lehetőség a jövőben is rendelkezésünkre fog állni, no és persze lesz időnként egy-két szabad szoba, ahol a dolgozók legalább ilyen kellemesen fogják majd magukat érezni, mint mi ezen a pár napon.