Kupéban

Különböző egyéniségek, helyzetek bemutatásának egyik ragyogó, állandóan váaltozó, nem sematikus helyszíne egy távolsági vonat kupéja. A helyzet: kora reggel van. Az ajtó mellett egy úr előtt keresztrejtvény van. Őt semmi és senki sem érdekli, csak az, hogy hogyan kell pl. szanszkritül köszönni. X betű. Annyira elmerült a dologban, hogy a kalauznak csak a második kérésére reagált, akkor is csak kelletlenül. Vele szemben egy kisírt szemű szemüveges szőke nő ült. Talán csak álmos, mert a reggel félhétkor induló gyorsvonathoz elég korán ébreszt a vekker. A rejtvényfejtő úr mellett jógi ülésben ül egy fiatal lány fülén sétálómagnóval. A zene ritmusára néha önfeledten rángatózik, táncszerűen vonaglik egyet-kettőt. Talán az esti diszkó hangulatát folytatja, talán csak úgy magában ,,diszkózik". Szinte senkit sem vesz észre a környezetében. Szemben ül a feleségem, aki szintén kicsit álmos, hiszen korai volt az utazás miatti ébredés és vagyok én, aki író lévén ,,magába szívja" a megélt hangulatokat, élményeket, ambertípusokat. Ugye, milyen érdekes, hogy mennyi minden megtudható pl. egy vasúti kupéban? Az alakok, a jellemek szinte az ember elé jönnek. Nem tudom, hogy mennyi ebből a színlelés, és mennyi az illető jellemének a valódisága. Minden esetre az ilyen alkalmi együttlétek néha többet árulnak el az egyén igazi jelleméről, mint egy csomó pszihológiai jellemzés, csak észrevétlenül kell ezekre figyelni és hol? Például egy vasúti kuépban, de akár másutt is sokfelé az életben, ahol a jellemek és a helyzetek tarkasága vonul fel szüntelenül változva. Úgy, mint magában az életben., ezért szép és változatos ez a folyamatosan tartó ,,színi előadás", amelynek a szereplői mi magunk vagyunk.