Mágnesező gróf

A népes Szapáry családnak sok híres tagja volt. Nevüket a Veszprém megyei Szápár faluról kapták. A családot először 1452-ben említették egy oklevélben, amelyet a Veszprémi Káptalani Levéltárban őriznek. Ekkor még Zaparnak írták. Név szerint Szapáry György az első ismert személy, egy 1550-es oklevélben. A grófi címet 1722-ben szerezte a család, szapári, muraszombati és széchyszigeti előnévvel. Grófi címerük megfestése nem csekély vállalkozás: arany koronából kiemelkedő szőke nő ezüst lepelben, jobb kezében karddal, baljában piros rózsacsokorral; körülötte nap, hold és egyéb szimbólumok.

Lakásgondjai nem voltak a népes famíliának, számos kastélyuk volt az ország különböző részeiben. A családtagok között akadt huszárkapitány, lovassági tábornok, politikus, diplomata, miniszterelnök; Szapáry Antal gróf szerényen csak abból élt, hogy feleségül vette Glady Vanderbilt amerikai milliomosnő lányát. Persze ezzel a partival nem írta be magát a magyar történelembe. Szapáry Ferenc gróf (1804 – 1875) viszont az elsők között volt Magyarországon, akik felfigyeltek a Mesmer-féle alternatív gyógymódra.

Ami azt illeti, nem lehetett nehéz, mármint felfigyelni. Mesmer hallatlan publicitással, és éppen Bécsben, az osztrák-magyar monarchia fővárosában, remek botrányokkal hívta fel magára a figyelmet. A vizes dézsák között lila bársony leplekben imbolygó, minden idősebb, de gazdag nőt magába bolondító mestert nem lehetett nem észrevenni. Grófunkat a „mágnesezés” vagy „delejezés” tudományos alapjai és lehetőségei érdekelték. Órákat vett Lenhossék Mihálytól, a pesti egyetem orvos-professzorától, akit szintén fellelkesítettek Mesmer sikerei. A betegeket általában nem az érdekli, hogy az ajánlott gyógymódot elismeri-e a hivatalos orvostudomány; a legtöbben csak makacsul meg akarnak gyógyulni. És kétségtelen, hogy Mesmer sok gazdag hölgyek kigyógyított a pénzéből; de mivel ezek a dámák a mi fogalmaink szerint egytől-egyig unatkozó, hisztériás alkatok voltak, a gyógyuláshoz sokszor annyi is elég volt, hogy elhitette velük: kutya bajuk.

Grófunk komolyan vette a vitál-fluidumot, ód-erőt, állati mágnesességet, és minden egyebet, ami ma is segít a páciensen, csak ezt manapság az egyéni karizma kategóriába soroljuk. Először Drezdában nyitotta meg a rendelőjét, aztán az 1840-es években a pesti Váci utcában delejezett, állítólag nagyon sikeresen. Egyfajta celebritásnak számított a régi Pesten, mint „mágnesező gróf.” Előadásokat is tartott, és 1845-ben jelent meg az első könyve, a Vitál-magnetizmus katekizmusa, útmutatás a laikus magnetizőrök számára. Természetesen németül írta; nem sok magyar olvasója lett volna 1845-ben egy ilyen tárgyú könyvnek. Aulikus érzelmeit követve, az 1848-as márciusi események után Párizsba költözött; gyógyított és írt, és különösen arra volt büszke, hogy Schopenhauer a figyelmére méltatta. Szerzett egy másik nagy hódolót is, Alexander N. Akszakovot, akiből Oroszország első spiritisztája lett.

1850-ben tért haza a mágnesező gróf, visszavonult az abonyi birtokára, és tovább kísérletezett a rejtelmes erőkkel. Körülbelül ekkor érte el Magyarországot a spiritizmus divatja; ezekben az években csak a túlvilág ígért egy kis vigasztalást. (De szeánszoztak a bécsi Burgban is, utoljára János főherceg és Rudolf trónörökös jelenlétében, 1884-ben.) Grófunk különösen Arany János lányának, Juliskának az asztaltáncoltató próbálkozásait kísérte figyelemmel. Petőfi többször is jelentkezett a szellemek között, ami kétségtelen bizonyíték arra, hogy nem élhetett ugyanakkor Szibériában. Arany Jánost is nagyon érdekelték a kísérletek. Egy másik gróf, Majláth János is Szapáry Ferenc barátai közé tartozott, akinek 1852-ben jelent meg a könyve: Az állati magnetizmus gyógyító erejéről. A mágnesező gróf is 1852-ben adta ki az újabb könyvét, ismét németül, de ezúttal Párizsban: Asztaltáncoltatás, szomnambul-magnetikus álomértelmezés. A szeánszok sok mindent átrendeztek Szapáry rendszerében; a magnetizőr kezeiből kiáradó gyógyító erő átadta a helyét az orvostudományban jártas szellemeknek. Szemléletei, a kritikusai szerint, teljesen kritikátlan, de ne legyünk nagyon igazságtalanok; a spiritizmus fiatal mozgalom volt, a szellemek csak 1848-tól riogatták és boldogították a közönséget.

1853-ban jelent meg Szapáry újabb könyve: Magnetizmus és magnetoterápia, amit még több sikk követett. 1854-től már egyértelműen a táncoló asztal állt az előtérben; szeszélyes mozgására Szapáry megalkotta a gyro-magnetizmus szót, ami azonban nem terjedt el; bár az asztal a legritkább esetben „táncol,” inkább csak fölemelkedik egy kicsit, néha a rajta ülő kutatóval együtt, aztán visszazökken a helyére.

1860-ban meghalt a gróf felesége, Almásy Rozália; emlékére Albertirsán építettek egy kápolnát Ybl Miklós tervei szerint. Szapáry visszavonult a nyilvános szerepléstől, és élete utolsó éveit a szellemekkel való meghitt társalgással töltötte. Lehet, hogy kritikátlan volt, lehet, hogy tévedet, még így is többet tett Európáért, mint az összes politikusok és huszárkapitányok.