A Szépművészeti Múzeumban egy nagyon tartalmas délutánt tölthet el, aki megnézi Gustave Moreau francia szimbolista festő a „ Mítoszok földje' c. és az Art Nouveau cseh mesterének, Alfons Mucha-nak a „Nő dicsérete” c. kiállítását.
Első alkalommal ismerheti meg a nagyközönség e két zseniális művész munkáit. Mindkét tárlat színvonalas rendezésben, széleskörűen mutatja be csodálatos alkotásokon keresztül halhatatlan művészetüket.
Gustave Moreau (1826–1898) szimbolizmusa erőteljes, tiszta, határozott. Alkotásai az ideára, a dolgok mélyén, a látszat mögött rejtőző titkos értelem megtalálására utalnak. Munkáira jellemző minden, ami a szimbolizmust tükrözi.
Ideája az Eszme magasabb szintű kifejezése, és ezt az Eszmét csodálatos formákba képes önteni, és e formákat az általános értelem módszerével rajzolja le, festi meg. S ennek következménye, hogy rendkívül tiszta és dekoratív élményt nyújt művészete, mely egyszerre szubjektív, szintetikus, szimbolista és idéista is.
„Nem adok hitelt annak, amit a szemem lát, amit a kezem tapint, viszont hitelt adok annak, amit a szívemben érzek.” – mondta. Ez a hitvallás erőteljesen tükröződik munkáiból.
A mintegy 120 műből, ezen belül kb. 60 olajfestményből és akvarellből, valamint ugyanennyi rajzból álló válogatást a civilizáció ősforrásainak összegzéseként megalkotott, 'Az emberiség története' című poliptichon külön bekeretezett és szorosan egymás mellé illesztett kis táblaképekből álló verziója vezeti be. Az emberi élet szakaszait mesterien, csodálatos esztétikai érzékkel foglalta össze.
/Aranykor- Ádám, Ezüstkor-Hészeidosz és Orpheus, Vaskor-Káin / A sorozatot a megváltó Krisztust ábrázoló lunetta koronázza meg, melyet a kis táblaképek fölé helyeztek el.
A továbbiakban a válogatás a Moreau festészetében fontos szerepet játszó mitológiai, illetve mitikus alakok (Orpheusz, Prométheusz, Herkules, Jupiter, Léda, Salome, Egyszarvú) köré szerveződik.
Elkülönítve, tematikus csoportokba mutatják be a műveit.
Ez az elrendezés nagyon tetszett, mert a főmű körül látható, különböző technikákkal készült vázlatok számos változatát is felsorakoztatták. (akvarell, ceruzarajzok, tollrajzok, barnatinta, grafit, vöröskréta, szén, olaj, vegyes technikák, és különböző papírokat is alkalmazott, pl: barnapapír, bézs hullámpapír, pauszpapír, karton, stb…) Így teljes egészében végigkísérhető az olajfestmény megszületése.
Számtalan akvarell és festményvázlat szólt Herkulesről is, Moreau legkedvesebb hőséről. Alakjának megformálásánál itt is több vázlatsorozat született, pl. a mozgásáról, testtartásáról. Még absztrakt olajkép-vázlatot is készített róla. Izgalmas technikával – élénk, telt színekkel dúsította a képet, de a színek absztrakt hatású elrendezése itt is szimbolikus gondolatiságot sejtetett.
Sokrétű művész volt, nagy hangsúlyt fordított egy – egy főmű vázlatainak elkészítésére. Kivétel nélkül minden vázlata igényes, kész alkotásként is megállja a helyét. Rajztudása kimagasló és szembetűnő.
Monumentális olajképeiben – Moreau – művészetének gazdagságát, tematikai sokszínűségét és formai leleményességét ismerhettem meg. Az alakok szerepeinek kiemelése modern festészeti törekvésre utalt, mely – néhány meglepő darab bemutatásával – egészen a tiszta absztrakcióig is elment.
Az egyedülálló párizsi Gustave Moreau Múzeum gyűjteményét kiegészítették az 'Orpheus' című olajfestménnyel, mely a párizsi Musée d'Orsay-ból, illetve 'A látomás' és a 'Salome lótuszvirággal' című akvarelljével, mely a Louvre grafikai gyűjteményéből származik.
Meglepő számomra, hogy e tehetséges francia szimbolista festő művészete a 20. század elején és közepén háttérbe szorult, de szerencsére a művészeti ízlés elmúlt néhány évtizedében bekövetkezett változásainak köszönhetően Gustave Moreau neve és népszerűsége most ismét abban a fényben ragyog, amely saját életében személyét övezte.
Újból visszakerült az Őt megillető helyre.
Alfons Mucha (1860-1939) a szecesszió cseh mesterének élete és munkássága is lenyűgözi a látogatót, egyedi stílusa irányt adott az Art Nouveau művészetének, de ennek ellenére a nézeteit mégis inkább a szimbolizmussal rokonította.
Mai napig mesterként tisztelik őt ebben a stílusban: kecses nőalakjaival, leomló ruhakölteményeivel, szemgyönyörködtető ékszereivel meg is érdemli ezt az elnevezést.
Kreativitása csúcsára az 1890-es évek végére jutott el. Nőalakjai mindig harmóniát, békességet és egyfajta idillikusságot sugároztak, és általában a vállukra omló gazdag hajkoronájuk kapta a legnagyobb hangsúlyt az alkotásokon.
Művészetére nagy hatással volt a karizmatikus színésznő Sarah Bernhardt. Színvonalas munkáival fejezte ki csodálatát a színésznő iránt, ezekből születtek stílusteremtő plakátjai: Gismonda és a Kaméliás hölgy, Hamlet és Tosca.
A tárlat több mint 100 alkotást mutat be, megtaláljuk Mucha reklámplakátjait, festményeit, grafikáit, díszítő művészeti alkotásait. A válogatás jól tükrözi Mucha befolyását a szecesszió korszakának képi világára. Litográfiái különleges esztétikai élményt nyújtanak. Központi figurája mindig a fiatal, csinos, életteli nő.
Különösen tetszett a „Dekoratív pannók” sorozata. A Drágakövek, az Évszakok sorozata, a Hajnal és az Alkony c. munkái. Ízléses eleganciával megtervezett Bizánci fejek: a Barna és a Szőke c. képek. A Művészetek c. sorozata, mely utal a Költészet, a Festészet, a Tánc, a Zene szépségeire, titkaira. Kacér, lenge ruházatú nimfák csábító pózokban vonzzák a nézelődőt a színes litográfiák világába. Az arckifejezésekkel, a ruhákkal, a hajjal és természeti motívumokkal mindent ki tudott fejezni. Minden érzelmet, hangulatot, fogalmat, gondolatot, amit csak élete során meg kívánt festeni.
1910 után teljesült egyik legnagyobb vágya is, alkalmat kapott a szláv mitológia megfestésére, saját nemzete történelmének ábrázolására. Ezt a 20 hatalmas méretű vásznon ábrázolt alkotást 1928-ban ajándékozta Prágának, de művei stílusát valami miatt elutasították.
Így nem kapta meg az áhított elismerést utolsó, nagy horderejű munkájára, de mégis nevét világszerte ismerik, művei naptárak, könyvjelzők, füzetek borítóján láthatók. Egy új és utánozhatatlan stílus megteremtője volt ő, és az is marad. Ő volt az első és utolsó, aki ilyen eredetiséggel tudta kifejezni a bánatot, a szomorúságot, a szerelmet, a vágyat egy női alak tekintetén, arckifejezésén vagy öltözködésén keresztül.
Mégis most a szláv eposz képeire hívnám fel a figyelmet, mert az nem terjedt el annyira a köztudatban, s a kiállítás végén egy filmet vetítettek le, melyben részletesen elemzik ezeket az alkotásokat, megdöbbentő és nagyon szép munkák.
Aki teheti látogasson el a Szépművészetibe, Gustave Moreau és Alfons Mucha művészetében nem fog csalódni.
A kiállítás május 3-ig megtekinthető.
6 hozzászólás
Grt.Jól dokumentált érdekes munka.
Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett:)
Ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem Budapesten lakom.
Szeretettel: Rozália
Köszönöm, hogy olvastad kedves Rozália!:)
Drága Sleepwell!
Imádom, ha így írsz…én nem vagyok ilyen művelt, de ittam szavaid!!
Remélem jól vagy!
Millió puszi: dinipapa
Köszönöm kedves dini, hogy olvastad és jól vagyok…remélem Te is!:)