A minap reggel legkisebb fiammal az óvodába tartottunk. Van a közelben egy kis zöldségbolt, ahol ilyenkor fenyőfát is árulnak. Van földlabdás és hagyományos is.
Olyan kicsi az üzlet, hogy reggel kipakolják az összes fát az utcára, este vissza a boltba, mert különben ott meg sem lehet mozdulni.
Amint ott nézegetjük a fákat a fiammal, arra leszek figyelmes, hogy a kicsi kerülget valamit. Mikor megláttam mi is az, teljesen elképedtem. Egy kutya ugyanis megtisztelte „névjegyével” az egyik földlabdás fenyőt.
Milyen kutyatulajdonos az, aki hagyja, hogy a karácsonyfának szánt fenyőt lepisilje a kutyája?
Ő szívesen vinné be a lakásába két hétre azt a fenyőt? Vagy ott sem volt, amikor történt, mert éppen póráz nélkül lófrált a kutyája?
Ezek után mondanom sem kell, hogy mi nem itt fogjuk megvenni a fenyőfánkat. Egyszerűen felháborítónak tartom, hogy ilyesmi megtörténhet.
Sajnálom a zöldségest, de ő sem tehet ez ellen semmit.
„Mindenünk a kutya” mondja a reklám. De, ennyire?
Megint kutyák
By Emma
10 hozzászólás
Kutyabarátként és gazdaként az a véleményem, hogy a kutyák szebbé teszik az életünket, de a kutyatartási kultúránkon van bőven javítani való. Ha a gazdik felelőségteljesebben viselkednének, a többiek hozzáállása is megváltozna.
Nos, én igazán állatbarátnak mondhatom magam, s az lenne jó, ha mindenki az lenne. De nem úgy kell nevelni, bánni az állatokkal, ahogyan Te most leírtad. Ilyen összeütközés után aztán sokan a szegény állatot/állatokat útálják meg. Pedig nem ők a hibások, hanem a “kedves” gazdájuk, aki szabadon engedi őket és nem tanLtja rendre, az együttélés szabályaira.
Gondolom, milyen kellemes lehetett a kaland a karácsonyfák mellett.
Osztán lehet, hogy gazdája sem volt a kutyának… 😀
Bár itthon azért még kóborkutya-ügyileg jobb a helyzet, mint mondjuk Moszkvávan, a maga többtízezer kóbor ebével…
Én aszondom műfenyő rullez, az biztos és olcsó legalább, bár kétségkívül kevésbé hangulatos, mint egy igazi. És hát van, aki ebből él hónapokig…
Szia!
“Mindenünk a kutya.” Mindenünk, mert a legjobb barátunk, sőt családtagunk. Mindenünk, mert néha nem tudjuk elképzelni az életünket, a kis szőrös vacak nélkül. Nekem is van három. Családtagok.
És a kutya lehet mindenünk. Nem a kutyus tehet arról, hogy nem tanították meg neki, hova végezze el a dolgát. A csecsemő is végezné oda ahova tudja, ha nem tanítják meg neki, hogy mire való később a bili.
Tehát szerintem nem a kutyus hibás.
A felelőtlen gazdi, aki csak dísznek tartja a kutyát, mert olyan husi. Vagy az az ember, aki nem tudott vele mit kezdeni, és útjára engedte…
Én azt mondom, néha a kutyának vagy állatkának több esze van, mint egy embernek. Csak nem tudja kimondani a gondolatait…
Tanulságos! BUÉK!Z.
Örülök, hogy ennyien elolvastátok a cikkemet.
A félreértés elkerülése érdekében írom, hogy én sem a kutyák ellen vagyok.
/esetleg ez érződött ki a cikkből/ Csak a felelőtlen gazdik ellen.Nekem is volt gyerekkoromban kutyám és macskám, de olyan helyen laktam, ahol az állatok is jól érezték magukat./nem a második emeleten!/
Ahogy Rozália írta, a kutyatartási kultúrán kellene javítani. Még nagyon sokat.
A kutyák tényleg nem tehetnek semmiről! Meg lehetne tanítani őket mindenre. Ha akarnánk!
Kedves Emma!
Örültem a cikkednek. A múltkor a nagyobbik fiammal (7 éves) sétáltunk hazafelé, egy családiházas részen. Egyszer csak nyílt a kertkapu – no, nem magától – és két vágott fülű dobbermann rontott ki rajta. Harmadik gyermekemet várom, nem kell, hogy megharapjon, csak “barátkozzon” velem, ugorjon rám, esetleg a pocakomnak. A gazdijuk megfordult és bement a házba. Utána hallottam valakitől, – röhögve mesélte – hogy itt Szentendrén az a szokás, ha tüzelnek a kutyák, hadd menjenek, kiengedik a kankutyákat a gazdik, nehogy kárt tegyen a kertben, kerítésben. Egyébként nekem is volt kutyám, amíg családi házban laktam, minden este pórázon futtattam, magam mellett. Csodálatos állatok, fantasztikus társak. De, az emberi hülyeségről tényleg nem tehetnek. Mondom ezt így, hogy nem tudom felmenteni azt a vizslakeveréket sem, aki amikor az utcán ráugrott a kisfiamra és fellökte, egy életre megutáltatta magát és ezt az állatfajtát vele…
üdv: Tündi
Lehet, hogy én leszek az első, de én teljesen másképp látom az egészet. Nem értem, az miért nem probléma, hogy az emberek ezrei az utcaszélre pisilnek…
Nekem Fenyőfával sem lett volna gondom, és másnap biztos megvettem volna vmelyiket, teljesen hidegen hagy, hogy melyik kutya pisilte le….és hogy miért?
Mert a természet az természet. A biológiához hozzátartozik ez is, a kutyák a kertbe pisilnek, nem fogom megtiltani a gyerekemnek, hogy ne menjen a kertbe…így azt sem érdekel, ha a földlabdára pisil, mert úgymond a “természetben” végezte dolgát. A fának nem árt, a gyerekemnek nem árt, ha másnap mondjuk megveszem, és természetesen nem hagyom hogy belefeküdjön, stb. Alattam szólóval sem értek egyet, akinek a “vizslaugrás” miatt lette vége a gyermek-kutya barátságnak….Nekem nyolc éves koromban biciklizés közben egy kutya kiharapta a zoknimat a bokámnál és a lábamban is ott hagyta a fogát. Mégis imádom a kutyákat. Miért? mert anyukám nem azt mondta, hogy ezentúl utáld és félj a kutyáktól, hanem azt mondta hogy kerüld el, és mindig tudd hogy vannak neveletlen kutyák, de vannak neveltek is. Na mindegy, úgyérzem tőlem fényévekre van ez a cikk, semmivel sem értettem egyet:-)
H.
Ez is nagyon jó, bár a kutyák ritkán tehetnek arról, hogy szükségletüket éppen ott, ahol vannak… Ez tényleg inkább a kutyatulajdonosoknak szól! Azért gratula!
Köszi. hogy olvasod az írásaimat.