Mestersége címere:drótszobrász

Nem túlzok, amikor azt állítom, hogy Magyarországon egyedülálló tevékenységnek hódol a barcsi Komáromi László. Olyan művészi kifejezésformát választott magának, amitől garantáltan elámul mindenki, aki szembe találkozik az alkotásaival. Így volt ezzel a legelső megrendelője is, akinek konkrétan kipottyant az aktatáska a kezéből, amikor meglátta az által megálmodott szobrot teljes pompájában. De ne szaladjunk ennyire előre. Ismerjék meg Lászlót és az ő életét, valamint azt az utat, amely erre a különleges mesterségre, a drótszobrászatra sodorta.

Tulajdonképpen már gyerekként felcsillant a kézügyessége, ami nagyfokú „mi micsoda”, „hogyan készül” érdeklődéssel párosult. Jött a festés, olajfestmények, freskók, szobrok festése. Ebből váltott a faragásra, ahol vadászfegyvereket látott el díszítő faragással. Vadászok számára készítette az egyedi fegyvereket, vésett vagy domború díszítéssel ékesítve. Valószínűleg a pontos vad ábrázoláshoz a kézügyességén kívül az erdészeti végzettsége is hozzásegítette.
Ezután, nagyjából nyolc évvel ezelőtt, olyan területre sodródott, ami már az alapköve lett a mostani mesterségének. Hegesztőként folytatta pályafutását, ahol kizárólag mértani formákat, elsősorban gömböket gyártott. Ezek az egészen kicsi mérettől, a majd’ három méteres átmérőig készültek. Még a kollégák sorra elpártoltak erről a munkahelyről, ő kitartóan és figyelemre méltó igényességgel adta ki kezéből a munkadarabokat. Viccesen mondhatnánk, jó gömbérzékkel rendelkezett. Ez az időszak remek alapot szolgáltatott ahhoz, hogy megismerje a dróttal való munka minden csínját-bínját. Az acéldrót tekergetése nem csak fizikailag edzette, hanem az elengedhetetlen gyakorlatot is megszerezte ahhoz, hogy a későbbiekben hasznosítani tudja a tanultakat.
A jelenlegi mesterségéhez, a drótszobrászathoz már csak egyetlen egy lökés kellett, ez pedig egy nem várt megrendelés. Ez volt az a bizonyos aktatáskás megrendelő, aki elsápadva szembesült László művével. Ez a megrendelés hozta a másodikat, a harmadikat. Majd minden szépnek és jónak látszott egészen addig, amíg a nagy hal be nem akarta kebelezni a kis halat. Olyan cég szárnyai alatt kezdett el megrendeléseket teljesíteni, akik jelentős hasznot kívántak húzni az ő egyedi és különleges díszeiből. Ekkor a sarkára állt és 2007-től önálló, hivatalos formában végzi művészi tevékenységét.
De nézzük csak meg közelebbről, hogy miképpen lesz a kilométernyi drótból egy két lábra ágaskodó 3 méter magas kentaur? Mindenekelőtt hegesztő, fogó, kalapács és további kéziszerszámok szükségeltetnek hozzá. Miközben bal kezével hajlítja a drótot, jobb kézzel hegeszt, nagyjából 3-5 centinként rögzíti a drótot. Folyamatosan figyeli a készülő alkotást, hogy az minden oldalról jól mutasson, hiszen javítani aligha lehet, mert annak már nyoma maradna. Fejben tervezi meg a formát, semmilyen sablont vagy vázat nem használ. Ezért is szükségeltetik a másik nagy hozzávaló a munkáihoz: azaz a türelem, az elszántság és a nyugodt háttér. Ezek megléte nélkül hozzáfogni sem érdemes a munkához. További néhány számadat: a kentaur szobor 3 kilométer drótot és nagyjából 40.000 hegesztést emésztett fel. A legnagyobb alkotása, a 2,5 méter átmérőjű gömb pedig akkora súllyal rendelkezett, hogy csak gépi erővel tudta forgatni munka közben. Egyébként egy-egy darab elkészülési ideje mérettől függően két héttől két hónapig terjed.

Nyilván e sorok olvasása közben mindenkiben kezd megfogalmazódni egy kérdés, az pedig nagy valószínűséggel az eladhatóságra vonatkozhat. Ami a keresletet illeti, kevés sikerről számolhat be László. Magán megrendelők alig-alig akadnak, többnyire pályázat útján próbál utat törni magának. Külföldön nagyobb érdeklődés mutatkozik. Ausztriába, Németországba, Svájcba, de még Kínába is eljutott a munkája. Sőt több nagy lehetősége is akadt külföldön, még filmes forgatásra is rendeltek a szobraiból, de ezeket a nagyszabású munkákat mindig keresztbehúzta valamilyen nem várt probléma felmerülése. Jelenleg egy amerikai weboldalon próbálja népszerűsíteni magát és reménykedik a nemzetközi siker megérkezésében. Ezt célozza meg egyik nagy álma, ami egyben a jövőre vonatkozó terve is. Jelen szeretne lenni a 2016. Riói nyári olimpián, ahol egy életnagyságú, komplett, monumentális alkotással kíván tisztelegni az esemény előtt és felkelteni az érdeklődést a munkája iránt. Ha ez a terve megvalósul, akkor mint fogalmazott, elmondhatja, hogy most már elért valamit. Mert egy cél mindig kell.