A békés társadalmi átformálódás jeles ünnepe március 15-e. Elég hozzá, hogy közel van a szerelmesek napjához, a házasság hetéhez, a farsangon túl, a tavaszi napfordulóhoz, a nagyböjt idején vagy közelében, tehát abszolúte megfelelne az úgymond rendszerváltás, vagyis a köztársaság kikiáltásának több indoka is lenne, s nem pedig október 23-a, ami vért, zendülést, rengeteg tragédiát hozott, elvnyomást, kegyetlen halálos ítéleteket.
Nem tanulunk Adytól, hogy „húsvéttalan a magyarság” -, mert az. végképp az, legalább is a mi időnkre (igaz március 15-e is csupán előképe egy emberáldozatokat követeló, hegemón szabadságharcnak, s mint minden szabadságharc nemzetgyötrő és mindahányat elbuktuk).
Augusztus 20-ától az alkotmány ünnepét konstruálták, miből a Szent Kenyér ünnepe lett, s ezáltal társadalmi jogunk, hogy minden magyar, nemzeti-alkotmányi jogon illeti az étel, holott a falusi szemlélet tovább él: „Aki nem dolgozik, ne is egyék”.
A mai magyar valóság a tömegek lézengése, mert a röghöz kötöttség megszűnt, de az ipar és kultúra összeomlott struktuálisan, – és megoldhatatlannak látszik a megoldás erdővilága. Nem Dr. Erdő Péter bíboros nevével „szórakozom”,de ’egy nemzet erejét mindig a benne élők hitének ereje’ (Csiha Kálmán néhai erdélyi püspök) mutatja meg, s mi játszuk az „egyik elmegy vadászni”-játékot.
Történelmi tényen változtatni nem lehet, ahogyan egy bírói ítéleten sem, ha kihirdették. A keresztény házasság alapja a hűség. Kapcsolat-, házasság-, és gyermekpárti voltam világéletemben, de Lao-ce, tehát a taoizmus szerint: „Az erényes az erényével, a bűnös a bűnével egyesül”. Ez így van egyéni és nemzeti szinten is.
Március 15-e békés, október 23-a véres (lásd 2006 októbere). Édesapám, Vasi ferenc Péter, aki megkapta többek közt a Magyar Köztársaság Bronz Érdemkeresztjét (1992-ben), mint az Elnöki Hivatal levélben, halála utáni kérésemre megírta: „huzamosabb katonai szolgálatáért” – „kérem elfogadni” , mert szerencsétlenségére 56-ban a legendás jutadombi harcokban (majd perben) volt kénytelen résztvenni, közkatonaként. Örök indulat feszült benne, szívesen kihagyta olna ezt a „hősieskedést”, és inkább lett volna büszke postai szolgálatainak fáradalmaiért elnyerni e kitüntetést.
Tehát továbbra is az a kérdésem: Mért október 23-a és nem március idusa a Köztársaság kikiáltásának nemes és neves napja?
3 hozzászólás
Kedves Zoltán! Jegyzet kategóriába feltett írásod teljes mértékben megfelel az e kategória iránti elvárásoknak: érdekes, feszesen felépített, lényegre törő, választékos, stb, stb. Néhány megállapításával vitatkoznék, de egy jó cikkel mindig vitatkoznak, ez a cél. Elsőként a kérdésfeltevéssel: „miért…?” Például miért pont dec. 24. karácsony, Jézus születésének napja, hiszen senki nem tudja mikor született valójában? Aztán: március 15. sztem nem a békés társadalmi átalakulás/átformálódás (?) ünnepe! Minden forradalom véres és erőszakos:
„Lamberg szívében kés, Latour nyakán kötél, hatalmas kezdesz lenni végre nép, de ezzel még mind nem tettetek sokat, akasszátok fel a királyokat!” (Remélem jól idézem). Ebből a szempontból mindegy. Továbbá: Ady a kedvencem, de történelmi dolgokban nem biztos, hogy tanulnunk kellene tőle: „…Hódították ez országot derék, lelkes úri szittyák, jótevői szegény népnek, iskolában így tanítják…” „Csak a gazdag, csak a zsarnok élt fel minden földi jókat, megláncolták, butították a dolgozó milliókat”. (Széchenyi, Wesselényi, Hunyadi, Rákóczi, stb).
A szabadságharcokat elbuktuk ugyan, de emlékezzünk mit mondott Rákóczi F. Emlékirataiban: „egy nemzetet a pofonjainak súlya alapján ítélik meg” Még tovább: „aki nem dolgozik ne is egyék” Rákosi egyik hírhedt propaganda szólama volt ez, nem „falusi szemlélet”, bár van benne némi igazság (nem sok: gyerekek, öregek, betegek, stb). A „bűnös a bűnével egyesül” vitatható nézet, ez alapján mondtak ki népeket, nemzeteket kollektív „bűnösnek”: kitelepítések, stb. Különben tényleg tök mindegy lenne a dátum, sztem augusztus 3. éppen olyan jó lenne: Hogy milyen alapon: hát azért, mert akkor általában nyaralunk, s így van időnk ünnepelni. Üdv: én