Mostanába…

Mostanába, épp jut eszembe, ha már a Nagytestvér udvariasan érdeklődik szerény személyem iránt – mert tudjátok, hú, annyi minden jár a fejembe. Egyet megosztok most veletek közülük.

Nnna, szóval. Anno, réges-rég, még az egyetemen tanítottak egy (haszontalan) tárgyat, a többi fölösleges tantárgyak között. Restellem magam, hogy már a tantárgy címére sem igazán emlékszem, asszem’, valamilyen ár-érték elméletnek címezték, akkori kínzóink. Akik különben, jót akartak nekünk! Mindegy, a tantárgy alapelve volt: ÉRTÉK=FUNKCIÓ/KÖLTSÉG.

Akkor próbálom kifejteni a logo-jelszó lényegét, habár máig se értem – valójában akkor se értettem pontosan. (Pedig akkortájt fiatal voltam, bohó, és vakmerő.) Szóval, próbálom elmagyarázni, miről is van, (volt) szó. Lényege az elméletnek – szerény szerintem – az, hogy a termék vásárlója elégedett legyen. Ennyi szolgáltatás, kis pénzért? Oszt élvez otthon, a jó befektetésért.

Egyszerű, közérthető példán szemléltetem az ügyet. Vegyük a WC-papírt. Egyszerűség kedvéért. Mert kapható már napjainkban, mindenféle illatú, ilyen papiros. Mandula-, levendula-, kókusztej illatú, had ne soroljam tovább! A magam részéről, a papírral egyetlen-egy követelményt támasztok, illetve kettőt. Szóval, legyen mindig kéznél, és ne szakadjon át, törlés közben! Fontos opció, hogy Időben odaérjek a „tett” színhelyére. De, ez már csak rajtam múlik. Csupán ennyi. Meg a telefonommal is „csak” telefonálni szoktam, meg néha egy-egy sms. Fényképezésre van profi gépem. Meg a karórám se „okos”, de halálpontosan mutatja Időm. Bankolni ugyan nem lehet vele, de minek is?