2015 karácsonya volt az első karácsony, amit a két éves és kilenc hónapos kis Luca unokám már örömmel várt, és kellőképpen megcsodált.
Otthon a szülei úgy oldották meg a karácsonyi előkészületeket, hogy december 24-re virradóra éjjel feldíszítették a karácsonyfát.
Mire reggel felébredt a két apróság, a szépen feldíszített fenyő már ott állt a nappaliban.
A hét hónapos Pannika – akinek a karácsonyi meglepetése az volt a számunkra, hogy átváltott a villámgyors hason kúszásból, a villámgyors négykézláb mászásba – még nem foglalkozott a számára ismeretlen karácsonyfával, ami elfoglalta a járókája helyét a nappaliban. Ám Luca nagyra nyílt szemmel nézte a csillogó díszeket a fán, és gondosan számba vette őket. Milyen alakúak, milyen színűek, sőt volt már egy olyan dísz is a karácsonyfán, amit ő csinált a bölcsiben – valószínűleg nem kevés gondozónői segítséggel – ez volt a számára a legkedvesebb.
Amikor karácsony délutánján megérkeztünk hozzájuk, Luca éppen a délutáni alvásából ébredezett. Büszkén megmutatta nekünk, hogy már egyedül leveszi az alvós pelust magáról, felhúzza a kis bugyiját, az otthoni nadrágját, és a cipőjét is. Aztán amíg a szobájában megmutatta a játékhangszereit, addig a szülei odacsempészték a karácsonyfa alá az ajándékokat, meggyújtották a csillagszórókat, és megrázták a csengőt.
A csengőszóra beszaladtunk a nappaliba, ahol teljes díszében ragyogott a karácsonyfa, és csak úgy szikráztak a csillagszórók. Amikor újra felgyúltak a lámpák, és számba lehetett venni az ajándékokat, Luca rá sem hederített a saját ajándékaira, mindjárt Pannika ajándékait vette birtokba, azzal a kitűnő indokkal, hogy segít neki kicsomagolni, mert ő még nem tudja. Amikor a nagy színes rongypolipot, és a zenélős teknősbékát – amiket Pannika kapott – már kellőképpen megvizsgálta, akkor engedte át őket a kis húgának, és fordult a figyelme a saját ajándékai felé.
Az ajándékok közül a szobahintát rögtön kipróbálta, már egészen ügyesen kísérletezett a hajtásával is. Aztán bontotta csak ki a következő ajándékot a kis fehér cicát, ami nyávogott, ha megnyomta a fejecskéjét. Sőt, amikor elemet tettünk a hasikájába, akkor elindult apró lábacskáin, és a farkincájával integetett. Mivel az asztalon próbáltuk ki a cicát, Lucácska mindig az asztal széle felé irányította, én meg visszatettem az asztal közepére. Ezt néhányszor lejátszottuk, aztán mondtam neki, hogy látom ám, hogy a cicát azért teszi az asztal szélére, hogy lemenjen róla, de ha leesik a cica az asztalról, akkor elromlik, és nem tud többé menni. Olyan aranyosan megértette már, levette a cicát az asztalról, nehogy leessen, és a parkettán játszott vele. Az még egy kicsit nehezen ment, hogy a cicát menet közben nem szabad lefogni, ki kell kapcsolni, ha dédelgetni akarja…
A következő ajándéka egy elemes készségfejlesztő játék volt, különböző dolgokat kellett összepárosítani táblákon. A játékhoz tartozó két érintő pálcát az egymáshoz tartozó ábrák melletti lyukakba kellett helyezni. Például a sünihez, és a süni fülét ábrázoló kis képecskéhez. Ha helyes volt a párosítás kigyulladt egy kis lámpa. Lucácska barátkozott a játékkal, meg akarta érteni, hogyan működik, mit kell vele csinálni, de közben annyi dolga volt! Meg kellett még vizsgálni Pannika játékait újra – aki közben lelkesen rágta a polip lábait, és ügyesen csapkodta kis kezecskéjével a zenélő teknőst – kicsit megint hintáznia kellett, a kis fehér cicát is ki kellett ismét próbálnia. Így egyelőre csak rész sikereket ért el a párosításban, de nyugodtabb körülmények között majd biztosan ráérez a játékra. Még kibontotta a díszcsomagolásból a szagolós játékot /kis kapszulákat tartalmaz illatmintákkal/, és a mágikus vizes tollat /Magic water pen/, de már félretette őket, hogy azokat majd máskor próbálja ki.
A következő napon délre, az egész család hozzánk jött karácsonyozni és megismételtük az előző napot, mert a délutáni alvás után nálunk is megszólalt a kis csengő, kigyúltak a csillagszórók, és ezúttal nemcsak a kicsiknek, hanem a nagyoknak is voltak ajándékok a fa alatt. Lucácska most is Pannika játékait bontotta ki először, és amikor már mindet leellenőrizte, akkor engedte át a zenélő, világító, és a fürdéshez való színváltós kiskacsákat, a kockásfülű nyuszival, és a pillangós kiscipővel együtt a kishúgának. Aztán a saját ajándékait is kibontotta. Kapott rajztáblát, egy nagyon egyszerű, és ötletes kicsiknek való társasjátékot, és Bogyó és Babóca hangos könyvet. Miután végzett a saját ajándékai kicsomagolásával, egy darabig mindenkinek „segített” kicsomagolni az ajándékát. Olyan sokan vagyunk, hogy egy idő után belefáradt a papírtépegetésbe, és visszatért Pannika és a saját játékaihoz.
Pár nappal később felfedezett néhány picike, zöld, foszforeszkáló műanyag csillagot egy dobozban, és a kis markába gyűjtötte, majd jó messzire eldobta őket, miközben nevetve újságolta, hogy „szórom a csillagokat”. Lucácskából így lett karácsonyi „csillagszóró”.
16 hozzászólás
Kedves Judit!
Ezek csodaszép emlékek maradnak Neked, akkor is, ha Lucácska már nagy lesz. Neked akkor is kis karácsonyi csillagszóró marad. Az ilyen közös családi ünnep számunkra a legszebb ajándék. Magával ragadott írásod hangulata. Láttam, éreztem, mennyire élvezed a kis unokákkal töltött időt.
Ida
Kedves Ida!
Bizony, akkor igazi a karácsony, ha kisgyerek van a háznál. 🙂
Nálunk ez most biztosítva van! Eddig csak felnőttek állták körül a karácsonyfát, de most már kezd a pici babánk egyre ügyesedni, okosodni. Írtam erről is egy másik Murmur jelentést, majd a napokban felteszem azt is.
Judit
Örömmel olvasom ismét az unokád kedves történeteit!
Legyen neki mindig karácsony!
Szeretettel kívánom neked is: Ica
Kedves Ica!
Örülök, hogy érdekel a kis unokáimról írt "jelentés", köszönöm a hűséges olvasást. 🙂
Most is nagy esemény elé nézünk, Lucácska szombaton három éves lesz!
Judit
Keeves Judit!
´Ilyen´írások melegséget,szeretetet árasztanak!
Köszönet a csodaszép sorokért!
"A csengőszóra beszaladtunk a nappaliba, ahol teljes díszében ragyogott a karácsonyfa, és csak úgy szikráztak a csillagszórók. Amikor újra felgyúltak a lámpák, és számba lehetett venni az ajándékokat, Luca rá sem hederített a saját ajándékaira, mindjárt Pannika ajándékait vette birtokba, azzal a kitűnő indokkal, hogy segít neki kicsomagolni, mert ő még nem tudja. Amikor a nagy színes rongypolipot, és a zenélős teknősbékát – amiket Pannika kapott – már kellőképpen megvizsgálta, akkor engedte át őket a kis húgának, és fordult a figyelme a saját ajándékai felé"
Szeretettel gratulálok:sailor
Szebb le
Kedves Tengerész!
Köszönöm kedves szavaidat! Az unoka nagy öröm. Nem győzőm köszönni a lányomnak.
Judit
Nagyon jól írsz Judit- és amiről "hozzánk beszélsz" az könnyed, melegséget hoz,
olvasmányos, derűs- jól szabott.
grat: R.
Kedves Ruca!
Igyekszem az elmúló pillanatokat, derűs, rácsodálkozó perceket megragadni, és eltenni emlékbe a soha vissza nem térő dolgokat.
Köszönöm, hogy olvasod!
Judit
Kedves Judit!
"Lucácska, a csillagszóró" – nagyon aranyos!
Még nincs unokám, de nagyon irigy vagyok minden nagymamára. 🙂
Szeretettel:
Ylen
Kedves Ylen!
Ezekért a "csillagszórós" pillanatokért írom a beszámolóimat. A gyerekeimnek is volt sok, rengeteg aranyos megnyilvánulásuk, de sajnos idővel feledésbe mentek.
A nagymamaságot is meg kell tanulni. Minket, amikor édesanyák lettünk, leginkább csak kritizáltak anyáink, és kioktattak. Segíteni annál kevesebbet segítettek. Ez ma már nem működik. Segíteni, igény szerint, és nem kritizálni, ez az örömteli nagymamaság titka. 🙂
Judit
Kedves Judit !
Izgalommal olvastam minden sorodat, érdekfeszítő, aranyos beszámolódat. Egy szuszra elolvastam. Felébresztetted bennem a regények iránti rajongást, azt az érzést, amikor egy jó könyv kerül a kezünkbe és nem lehet letenni. Hát ezt a fajta éhséget éreztem novellád olvasása közben is.
Szeretettel gratulálok, Zsófi
Kedves Zsófi!
Minden kívánságod ilyen gyorsan teljesüljön, mint az, hogy tovább szeretnéd olvasni a beszámolót Lucácska fejlődéséről.
Már feltettem a következő részt:"Menjünk csapni!" címmel. Kis áttekintés ősztől a tél végéig, mennyit változott, okosodott.
Azt nem ígérem, hogy mindig ilyen gyorsan követik egymást a beszámolók. 🙂
Judit
Kedves Judit!
Elbűvölően írod le Luca fejlődését, és most már képbe jön a kishúga, Panni is. Ilyen egy csodálatos, családi karácsony, ahogyan Te leírtad! Cikkedet olvasva nem tudom kihagyni azt az érzésemet, kár, hogy olyan gyorsan telnek az évek, és az unoka/unokák hamar megnőnek. Köszönöm, hogy olvashattam erről a szép karácsonyi ünnepedről, és Luca aranyos mondatát: "szórom a csillagokat". Igazi kis karácsonyi csillagszóró!
Sok szeretettel: Matild
Kedves Matild!
Azoknak a kis csillagoknak amiket Lucácska kiszórt, megvan a maguk története. Egy lapkiadónál dolgoztam és övék volt a Buci Maci című gyerekújság. Annak az egyik számához voltak ajándékok a foszforeszkáló, kis, zöld csillagok. Ez réges-régen történt, akkor még Lucácska anyukája valahol a Camino de Santiago-n zarándokolt, vad éveit élve.
Amikor eltettem a kis csillagokat, még remélni sem mertem, hogy egyszer majd ezek a tündéri picike kezek játszanak velük karácsonyi csillagszórót! 🙂
Köszönöm szépen az olvasást, és az értékelést.
Judit
Nagyon várom már, hogy egyszer én is a kisunokámról mesélhessek, gyűjthessek minden kis csodát róla. Neked ez már megadatott, és olyan szépen tudod leírni, átadni mindezt, hogy élmény. 🙂
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Gyűjtögetem a "kis csodákat" róla, néha le is írom őket, hogy ne merüljenek feledésbe.
Köszönöm, hogy olvasod, és hozzászólást is írtál!
Judit