Murmur jelenti 3. Központban a kutyák

Egy igazi kutyarajongó született egy évvel ezelőtt a családunkba.
Most már túlvagyunk a csak sírással és csenddel eltelt első hónapokon, valamint az ezt követő mosolygós, sírós, gőgicsélős, gagyogós korszakon, és éppen a gesztusok, és az első szavak időszakánál tartunk.
Már olyan régen voltak kicsik a gyerekeim, hogy most az unokámnál szinte újdonság, hogy mennyire ügyesen és aranyosan kommunikál így. A kommunikáció középpontjában nagyon gyakran állnak a kutyák, amiket Luca már hónapok óta nézeget a játszótéri kutyafuttatóban, vagy az utcán a babakocsiból. Ha felfedez valahol egyet, már mondja is a vau-vaut, és mutatja, hogy hol van a kutya. Amikor távoli kutyaugatást hall /a fölöttük lévő lakásban van egy kutya/, mutat az ablakra és mondja, hogy vau-vau. Ezzel jelzi, hogy kint vannak a kutyák az utcán.
Az egyik szélviharos hideg napon történt, hogy alváson és evésen túljutva leültünk játszani, amit ügyesen irányított a picikém. Odamászott a játékpolchoz, kivette a kis fehér nyuszit, a kezembe adta, aztán leült velem szemben és várakozóan hol rám, hol a nyuszira nézett. Így jelezte, hogy itt van az ideje a „nyuszi ül a fűben” játékunknak, amit nagy kuncogások közepette el is játszottunk. Amikor megunta, fogta a nyuszit, és a háta mögé tette, nem a kezembe adta, mint addig. Levette az egymásba rakható kis hordókat, és sorba állítgatta szép egyenes vonalban a parkettán, majd amikor már nem érdekelte, átmászott rajtuk, és huncut mosollyal bekapcsolta előbb a zenélő kacsát, aztán a zenélő „telefont”, majd a zenélőórát. A zenebona közepéről somolygott rám. Ha valamelyik elhallgatott, akkor újra bekapcsolta. Ezzel elvolt egy darabig, majd gondolt egyet, és kimászott az előszobába a kiskomódig, felállt mellette, és levette a tetejéről az egyik kiscipőjét. Majd visszamászott hozzám, odaadta nekem a kiscipőt, leült a földre és tartotta a lábát, hogy húzzam fel. Tudtam, hogy sétálni szeretne menni, mert akkor vesszük fel ezt a kiscipőt, de olyan rossz idő volt, hogy a séta szóba sem jöhetett, mert kifújta volna őt a szél a babakocsiból. Úgy tettem, mintha nem érteném mit akar, és kivittem a kiscipőt a helyére. Luca azonban nem adta fel ilyen könnyen, utánam mászott, s újra levette a kiscipőt, a kezembe adta, a másik kezembe meg belenyomta a kiskomód mellett álló babakocsi becsatoló pántját, aztán a szemembe nézett és nagy komolyan, nyomatékosan kijelentette, hogy vau-vau. Elmutogatta, elmondta, hogy menjünk sétálni az utcára, ahol a kutyák vannak.
Imádja a hangutánzó szavakat, nya – nya a macska, nyö-nyö a nyuszi, ap – ap a kiskacsa, mu – mu a tehén, oa – oa a kisbaba és általában a gyerekek, de a vau-vau a legnagyobb kedvenc, és a legsokoldalúbban használt.
Húsvét hétfőn nálunk volt vendégségben – életében először egyedül, a szülei nélkül – a picikém. Minden remekül ment, pápát intettünk anyának, apának, amikor elmentek, aztán kicsit játszottunk az oá-oá kis csecsemő játék babával, Luca elmutogatta hol a szeme, a szája, a füle, keze, lába, pocakja, megsimogatta a babát, lehúzta a zokniját, kivette a cumit a szájából, aztán /kis segítséggel/ visszatette. Végül levette a sapkáját, és a kezembe adta, hogy tegyem vissza a kisbaba fejére, de amint visszatettem már vette is le újra, és ezt számtalanszor megismételtette. Mikor elege lett, akkor a sapkát a háta mögé dugta, nem adta a kezembe.
Elmentünk sétálni, láttunk számtalan kutyát, mindnek köszöntünk vau-vau, azok meg készségesen „visszaköszöntek” nekünk. Hintáztunk a játszótéren, kicsit csúszdáztunk is, aztán hazamentünk, megebédeltünk, de az idegen helyen nem volt alvás. Már háromszor úgy tűnt, hogy sikerül elaludnia, de aztán nyöszörgött, felállt a kiságyban, végül úgy belelendült, a sírásba, hogy tele lett az orrocskája. Akkor kivettem a kiságyából, és vigasztalásul feltettem az étkező ajtajára a gyerekeim régesrégi babahintáját. Egy darabig elhinta-palintáztunk, de aztán nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki belőle. Ahogy kivettem, nagy komolyan rám nézett, és kijelentette: „iiipaaa vau-vau”, és rámutatott az ajtóra. Szerinte hinta-palintázni a játszótéren kell, ahol a kutyák vannak! Teljesen elolvadtam, hogy milyen ügyesen megérteti magát a picikénk a kutyák segítségével.