Berepült egy iskolai tanterembe egy lódarázs a nyitott ablakon át. Először nagy zavart okozott, de hamarosan leütötték egy könyvvel, majd egy papírra söpörve kidobták az udvarra. Pár perc múlva feléledt a kábult bogár, és szárnyaszegetten szaladgált az aszfalton. Nem volt szerencséje, mert egy élelmes veréb meglátta, és odaugrált mellé, majd gyorsan elfogyasztotta. A gyerekek csendben nézték a lezajló eseményeket, és levonták a tanulságokat. „Ha valaki azt hiszi, mindenhol ő a fő szám, könnyen meglepetés érheti, és el kell szenvednie a semlegesítést, akár megsemmisítés árán is. Ha egyszer földre kényszerülne a szárnyalásából, akkor legyőzhetővé válik, szárnyak nélkül, az élete pillanatokon belül befejeződhet.”
Napi hír
By anatol
11 hozzászólás
anatol, a lódarázs ott követte el a hibát ,hogy azt hitte a "lég" főleg azoké akik repülnek, tehát a lódarazsaké is. Nem számolt az emberrel, aki eldöntötte, hogy a "lég" csak azoké lehet, akik őt nem zavarják.
Ugye nem baj, ha én nem ugyanazt a tanulságot vonnám le ebből, mint a történetben szereplő gyerekek?
Köszönöm a figyelmed, és a további tanulságot. Valójában ahány olvasó, annyi reakció. Egyébként e kis műben mélyebb tanulságok is találhatóak, való igaz, hogy a végső tanulság az ember akarata, az is igaz, vannak olyan emberek, akik azt hiszik, hogy pl. lódarazsak, és ennek megfelelően viselkednek…és járhatnak….
Szia Anatol!
Az utolsó sorokban van a lényeg, de ha tovább belemélyedek, ha mondjuk folytatod és akkor egy színes pillangó is beszáll a terembe? mondjuk a lódarázs után??? Tán akkor nem ezt a címet adtad volna…
Nos nem kérsz kritikát, most mégis írtam igaz csak néhány gondolatot ha már itt jártam.
szeretettel-panka
Köszönöm a kreatív változatot, ez nem kritika, hanem az alaptörténet variációja.Nagyon örülök, hogy saját gondolatokkal alakítjátok az alap történetet, ami valós. A vélt párhuzamok úgy tűnik további variációkat generálnak, ami nekem is új, és tanulságos.
Kedves Anatol!
Én pedig úgy gondolom, repüljön mindenki addig, ameddig tud, és arra, amerre csak szeretne. Minden élőlény korlátok közt él, és úgy ahogyan azt lehetőségként megkapja a sorstól. Én még szeretnék szárnyalni, pedig nincs is szárnyam. Hogy ezt meghetem-e és meddig, azt nem tudom. Azt sem, hogy kik fognak ebben megakadályozni.
Tehát, igaz szárnyak nélkül… de most elmengyek repülni. :))))
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves Pipacs, először is kellemes szárnyalást kívánok. Gondolom, ok nélkül senki nem akadályozna meg ebben.A lódarázstól fél mindenki, mert a fullánkja kellemetlen, de ő is szeret szárnyalni, bár néha tilos helyre, vagy veszélyes helyre téved, ami nem jó ómen számára.Az is fontos, hogy értesz, és beszélsz azon a nyelven, amin megértik a célod./Remélem/Jó éjt anatol
Szárnyatörötten, élni olyan , mint kerekesszékben. De élet van, és ez a fontos. Láttam már úgy is boldog embert, aki boldogult.
Szeretettel:Selanne
Minden és mindenki legyőzhető, a megfelelő időben és a megfelelő fegyverrel. Utálom a lódarazsakat. Üdv Jega Ibolya
Egyre szélesebb a variáció. Mind a lódarázs szemszögéből, mind az ember szemszögéből.Nyilván az ember megvédi az életterét, ez a túlélési ösztön, mindkét részről, az eszközök különbözőek.Köszönöm a véleményeket, én nem is gondoltam, hogy ennyire sokféle reakció van jelen.
Nem kritizálok.
Baudlaire írta, albatroszról szóló csodálatos versében:
Még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
és: De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.
Igaz nagyon, még párhuzamban is, találó sorok…A pillanat fontossága odafenn így múlik el…
Köszönöm.Egy ilyen hozzászólás sokkal értékesebb nekem, mintha csak valaki a hasára üt és kijelenti, jó, nem jó, lesz majd jobb, ezeket mindenki tudja. A látásmód, más példák említése tanít igazán, finomítja az ember érzékeit.Szerencsém van, mert itt most sok ilyesmi született.A.