Necronomicon

Megjelent nemrég egy könyv, évszám nélkül – H.P. Lovecraft: Necronomicon.

Apróság, de a könyvet nem Lovecraft írta, sőt ilyen könyv nem is létezik. Ez mindjárt a bevezetésből kiderül, amelyet egyébként szintén nem Lovecraft írt, hanem A.D. Frater.

Lovecraft mestersége (craft) nem love (szerelem) volt, hanem az ún. horror fiction, rémes és fantasztikus történetek gyártása futószalagon. A kitalált mesékben szerepel az ugyancsak kitalált Necronomicon, a rejtélyes varázskönyv, amelyet a még rejtélyesebb Abdul Alhazred írt volna a jemeni Szanában, 700 körül, gyerekek bőrére, vérrel. A varázskönyvek, régi kéziratok, megsárgult pergamenek a műfaj kötelező kellékei. „Alhazred” nem arab szó, hanem angol: „all has read.”

A sztorik azonban olyan jól sikerültek, hogy az olvasók egyszerűen nem hitték el, a csodakönyv létezik. Végül maga Lovecraft is belement a játékba, és megírta a Necronomicon történetét. Eszerint a szerző egy őrült arab költő volt, aki földönkívüli lényeket imádott, meglátogatta Babilon romjait, Memphis földalatti szentélyeit, illetve a Bíbor Sivatagot, ahol kizárólag gonosz dzsinnek élnek. Könyvének eredetileg az Al Azif (rovarok zümmögése) címet adta. 738-ban megölték Damaszkuszban, feltehetően a démonok vagy a földönkívüliek.

Könyve azonban túlélte őt, lefordították görögre, elégették, hamvaiból föltámadt, mint a főnix, lefordították latinra, álmatlan éjszakákat okozott több pápának, a híres varázsló, John Dee, angolra fordította, de ebből soha, senki nem látott egy sort sem.

Nem kétséges, hogy az irodalmi misztifikáció szép példájával állunk szemben, no de mint mondtam, az olvasók hinni akartak. Miért ne kapnák meg azt, amit keresnek? A 70-es években megjelent a Necronomicon igaz fordítása, bizonyos „Simon” tollából, aki – miután fogalma sem lehetett arról, hogy mi volt az „eredeti” könyvben, egy kis sumer mitológiát tálalt fel a fizetőképes közönségnek. Rendkívül népszerű lett, a reklámok szerint „valószínűleg a legveszélyesebb mágiás könyv, amelyet a nyugati világ ismer.”

Szorgos kezek mindjárt írtak három hasonlót: Necronomicon igézések könyve – Halott nevek, avagy a Necronomicon sötét története – A Necronomicon kapui.

Robert Turner okkultista John Dee hagyatékából bogarászott össze egy könyvre valót, Colin Wilson egy ártatlan botanikai értekezésbe magyarázta bele a fekete mágia rémséges titkait, Kenneth Grant azt a változatot másolta le, amelyet teljesen véletlenül talált az asztrálsíkon, illetve az ákása-feljegyzések között.

A magyar kiadás itt van előttem, de nem igazán derül ki, hogy melyik az eredetije, ha ugyan nem A.D. Frater találta ki az egészet.

Ez mind szép és jó, de végül is mellékes. Lássuk a medvét. Miről szól a könyv?

Ha jól értem, az 1. részben az őrült arab dicsekszik azzal, hogy ő mi mindent látott és elért: „a farkasok magukkal viszik nevemet éjféli üvöltésükkor – megtaláltam a kaput, amely kifelé vezet – kiáltásom hatására eluralkodott a káosz – megtanultam minden szörnyeteg, démon és ördög nevét és tulajdonságait – megismertem a félelmetes teremtményeket, amelyek az asztrális szellemeken túl lakoznak, az elveszett templomának bejáratát, a napok öregének, az öregek öregének temploma bejáratát.”

Nekem még sose hiányzott, hogy a farkasok a nevemet üvöltsék, bár bizonyos kapukon szívesen bementem volna, amelyek zárva maradtak előttem – és valószínűleg mások is így vannak vele. Ezért hasznos lehet, ha megtanuljuk a sumer-akkád istenek személyi adatait, valamint a pecsétjeiket. Ebben az esetben beléphetünk a föld feletti hét zónába, átkelhetünk a szférák tengerén, sőt felgyújthatjuk a fény létráját.

Ha mindez sikerült, hét napig ne együnk húst, három napig ne igyunk mást, mint cukros vizet, és végezzünk el egy kis szertartást. Ezután mondjuk el a rettenetes esküket, amelyeknek a bolygószellemek, a tűzisten és a kapuőrök különösen örülnek.

Igazából nincs szó sem esküvésről, sem esküvőről. A törekvő a kapukat szólongatja, hogy ugyan nyíljanak már ki. Például:

„Nap kapuja, nyílj meg nekem!
Arany jogar kapuja, nyílj meg nekem!
Életet ajándékozó erő kapuja, nyílj meg nekem!
IA UDDU-YA IA RUSSULUX
SAGGTAMARANIA IA IA ATZARACHI-YA,” stb. stb.

A sok iázás után Maqlu könyve következik, nagyszerű varázsigékkel, amelyek elűzik az ördögöket. Ezeket mind a fenti szamárnyelven kell elmondani.

Most részben a nagy szellemekkel, részben a halottakkal vesszük fel a kapcsolatot. A szellemek között olyan segítőkész démonok vannak, mint a szarvaskígyó, a mágikus bot istennője, a mennydörgés, a sárkány, akit Hubur nemzett, továbbá Gishbar, akit Gibilnek neveznek. Amennyiben megijednénk a halottaktól, nyugodtan mondjuk ezt nekik:

UUG UDUUG UUGGA GISCHTUGBI!

Ennyi ugatás után gond nélkül vonzalmat keltünk abban, aki eddig nem vonzódott hozzánk, visszanyerjük az elvesztett potenciánkat – ehhez csupán három csomót kell kötni egy hárfahúrra, és elmondani a megfelelő mantrákat, a Necronomicon madárnyelvén.

Mivel az embernek nemcsak szerelemre van szüksége, hanem feltehetően pénzre és hatalomra is, jól tesszük, ha megtanuljuk Marduk ötven nevét. ZIKU pl. mindenféle gazdagságot biztosít, ZAHRIM megöli az ellenségeinket, LUGALANNA feltárja a titkos tudást.

Most már körülbelül mindent elértünk, amit csak érdemes, de ha még a borzalom urait is látni akarjuk, akkor feltétlenül A Féreg Könyvét kell tanulmányoznunk. A következő szavakat senkinek nem szabad elárulnunk, különben joggal retteghetünk Enki átkaitól:

IA IA IA IO IO IO
IA IA IA! IA SAKKAKTH! IAK SAKKAKH! IA SCHA XUL!” stb. stb.

Ennyi iázás után megjelennek a borzalmak, úgymint a bűzlő leheletű Humwawa. a vicsorgó Pazuzu, az emberfejű oroszlán Lamas, a vérszívó Akhkharu, az embereket elnyelő Xastur és a barátaik. Vagy ha mégsem, akkor tudomásul kell vennünk, hogy máshová hívták őket, vagy olyan munkával vannak elfoglalva, amelyet nem szabad zavarni.

Ha aztán kigyönyörködtük magunkat a borzalmakban, bocsássuk el őket, mert lehet, hogy sürgős dolguk van másutt.

A 2. rész címe: Az őrült arab tanúbizonysága. A „tanúbizonyságok” rövid parancsok, mik az elvárások a mágussal szemben:

„A mély földön időzz, és ne a magasban.
Tartsd tisztán a holdat.
Őrizkedj a holtak, a kutyák, sárkányok és kecskék kultuszától.
Emlékezz a skorpióemberre, aki a hegyekben lakik,” stb. stb.

Készíts viaszbabákat, írd rájuk az ellenségeid neveit, és égesd el őket.

„Szél kerekedik.
A sötét vizek megmozdulnak.
Ez a könyv az istenek szolgájáé…”

Ezeknél a szavaknál megszakad a Necronomicon. Igazán folytathatná valaki.