Nemek és trendek

„A nőnek mélyen ismernie kell azt a férfit, akit párjául választott, és ennek alapján kell bánnia azzal az érzékeny férfilelkével, mert mindig a nőtől függ a kapcsolat jövője”
Ara Rauch

Nos igen, kedves hölgyem, ki éppen az önmegvalósítás pepsi érzésén munkálódik: a férfiaknak is van lelkük, és igen, az is érzékeny, csupán más dimenzióban tevékenykedik – ám a gyökere ugyanaz az Isten adta lélek, mint kegyedének. Nekünk is fáj, ha elhagynak bizony. Nem csak a nők sírnak – mi is, de könnyek nélkül. Csak míg a nők a lelküknek puha, kavargó érzelmei között kell rendet rakni, nekünk válaszok kellenek. Kézzelfogható válaszok a miértre. Nem vagyunk egyformák, szerencsére.
A férfi és nő az evolúció során olyan szimbiózisra tett szert, amely a különbségekben rejlő erőt használja ki, mind fizikai, mind spirituális szinten. Természetesen ezt a csodálatos adományt a Mónika-show Ostoba Aladár és Tökhülye Dzsenifer szintjére süllyesztette, melynek a felnövekvő generáció akarva akaratlanul áldozatul esik – még akkor is, ha egy-egy ilyen szemét megtekintése után jókat nevetve beszélik meg az eseményeket. Elvégre, amit lát és tapasztal a kamasz, beépül a személyiségébe, építőkockaként szolgálva a konfliktuskezelő és problémamegoldó modelljében. Jó példa erre a dilettantizmus legmagasabb fokát képviselő EMO szubkultúra, ami szintén kiváló haszonszerzési lehetőség PR Managereknek, és zenei csatornáknak – azoknak, aki szándékosan hozták létre ezt az elmebajt.
A nemek közötti spirituális különbségek érzékletesebb megvilágosítására a költészet a legjobb eszköz, hiszen nincs olyan pszihológus, aki szebben beszélhetne a nő lelkéről, mint Ady, vagy Juhász Gyula – és még sorolhatnám nagyjainkat. A különbségek megfogalmazásában Weöres Sándor a gondolatával élnék:
„Ahogy a nő-test és férfi-test kiegészítésre szorul, épp így csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget. A nőből hiányzik az igazi teremtő erő, a férfiból az igazi élet-erő. (…) Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját férfi lénye alatt rejtetten létező nőt figyeli: látja, hogy vöröses félhomályban az egymásba mosódó, alaktalan dolgok csíraként forró lüktetésben élnek: ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmagában rejtett férfi lénye: látja, hogy kékes szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen. Nő és férfi igénye nem fedi egymást: épp ezért a nő kiegészítője nem a kiváló teremtő férfi, hanem az arszlán, aki folyton sürög és a nőt magával – sodorja, újra meg újra elkápráztatja, míg ez a kettős röpködés végül családi biztonsággá higgad. A férfi kiegészítője nem a kiváló, éltető nő, hanem a bűbájos, aki a férfi érzékeit fel tudja pezsdíteni, s ezen át egész lényét lelkesedésbe ragadni, s ráadásul át tudja venni az illető férfi meggyőződéseit, kedvteléseit, terveit. Mint hogy a nő ritkán találja meg egy-személyben az arszlánt és a családfőt, s a férfi a bűbájost és alkalmazkodót, innen a sok csalódás.”
Ez a természetes nagyszerűség veszik oda, mikor a klasszikus férfi és női szerepek szándékos elferdítésével operál egy társadalom. Férfias nők, nőies férfiak – ebből is fakad sok csalódás. Elvégre hogyan is találhatna az ösztönei által erős családfenntartó férfit egy fiatal lány, mikor a plakátok lányos (divatos szóval élve érzékeny) félrefésült hajú életképtelen férfiakat ajánlanak. A másik oldalon pedig az a bizonyos „nyuszis magazin” (és társai…) által feltálalt idegesítően tökéletes lányok a férfiúi ambíciókat terelik mellékvágányra.
Holott hol is gyökeredzik az egész? Valahol ott, mikor az öntudatára ébredt ember rájött, miért praktikus dolog a monogámia. Bár a család fogalma az ősi közösségekben más értelemben definiálható mint ma, mikroszinten akkor is a klasszikus „papa, mama, gyerekek” felállást vehetjük a társadalom alapjának. Nyilván, egy korabeli emberi törzs maga egy nagycsalád volt, még akkor is, ha vér szerinti kötelék nem fűzte egymáshoz a csapat összes tagját egymáshoz. Hogyan is választott párt magának az a bizonyos ősleány? Ki az, aki elég erős ahhoz, hogy megvédje az utódot a természet viszontagságaitól, képes-e az eredményes vadászatra, el tudja látni az asszonyát és a csemetéket. Innen a széles váll, markáns és jó kiállás iránti igény a nők részéről. Férfirészről a mellek formája mérete, a csípő és a fenék ösztönöz a párválasztásra, amely során egészen egyszerűen a születendő gyermek kihordására és szoptatására való képességet térképezi fel ősünk. Ezeket az ősi, velünk született ösztönöket torzítja el az a valóság show, amit úgy hívunk 21-ik század.

Ma, a celebek, show-műsorok médiavilágában egyetlen parancs közvetítődik az elszenvedői felé: fogyassz – fogyaszd a samponod, tamponod, hamburgered, autód – és a párkapcsolataidat is. Fogyassz, fogyassz, fogyassz, zabálj, kefélj, és azonosulj azokkal a szánalmas álszemélyiségekkel, akiket a média, mint követendő példa állít eléd. A problémákat ne old meg a kedveseddel – szakíts, hiszen Liptai Claudia is lazán váltott férjet, mikor bejött a fotózás egy színes-szagos újsággal. Legyél TRENDI. Egy magazinban majd egy „pszichológus” levélben válaszol a teljesen nyilvános magánéleti problémáidra.
Természetesen, akinek nem inge, nem veszi magára, ám a tapasztalatom az, hogy ezek a hatások a női társadalomra érzékenyebben hatnak, és nemzetünk hölgyei sokkal hamarabb esnek áldozatul ennek a szemfényvesztésnek – és leginkább a fiatal lányok, akik sokkal naivabban veszik át a média szennyvízcsatornáinak szemetét, mint a nagyobb élettapasztalattal rendelkező asszonyok. A férfiak sokkal racionálisabb gondolkozás módján nehezebben fog ki a konformizmus, ám tudjuk, látjuk, a médiaszakemberek ennek is tudják azért a módszerét, hogy csak a tíz pengés gillette borotvát említsem, amellyel ha megborotválkozik, ugyanolyan bombázó nő fogja simogatni az arcát, mint a reklámban. A két nem közötti különbség talán az, hogy egy férfi, gondolkozásmódja révén, ha az első borotválkozás után a párja nem változik Carmen Elektrává, a továbbiakban le fogja szarni azt a bizonyos borotvát – illetve kizárólag azért használja, mert a használata során nem lesz vérfürdő a fürdőszobában. Jobb esetben.

Nem vagyunk egyformák – szerencsére, mint említettem, azonban kötelessége lenne egy társadalomnak, hogy a nemiség megélésének – a fogyasztói társadalomnak megfelelő – torzulásait időben kezelje, hiszen a mindenkori nemzetnek, hazának, az emberiségnek a jövője a család egészséges nevelési struktúrájában van.