Némi egyenjogúság

Senki ne gondolja, hogy saját jó szántamból szültem ezt, amit itt olvas, mindent amit itt leírok kierőltették belőlem, szinte állíthatom, hogy erőszak áldozata vagyok és majdnem vádat is emelhetnék, ha lenne tárgyi bizonyítékom. Az erőszakoskodók kilétét sajnos nem hozhatom nyilvánosságra, de úgy érzem lényegtelen is.
Mivel újabban egyre gyakrabban gyötörtek a nemi egyenjogúság kérdésével kapcsolatosan, ezért úgy döntöttem adok rá egy választ írásban, így ha valaki akar nyugodtan beperelhet érte, ha nem tetszenek gondolataim.

Legelső dolog amit nyilvánosságra hozok az, hogy nem vagyok se feminista, se kommunista és nem képviselem semmilyen párt, egylet, egyesület, stb. érdekeit, amit itt írok csakis saját véleményem, senki más nem vonható felelősségre miatta.
Kezdeném talán a teremtéssel, amelyet bármilyen logikai gondolatmenettel próbálunk magyarázni, megcáfolni a férfi elsőbbségét nem lehet, ez meg van írva és punktum.
Evolúciós szemszögből nézve a dolgokat, már vannak némi aggályaim, mert nincs rá bizonyíték, hogy bakmajom hágta meg az első nőt, vagy az első férfi kényszerült a nősténymajom bájait elfogadni. Mivel ez mindmáig vitatott, ezért ezt nem lehet kiindulópont egy ilyen fontos kérdés pártatlan eldöntésében.
Anatómiai szempontból, határozottan a férfiaké az elsőbbség, hisz ők két fejjel lettek felszerelve, így ha az egyiket elveszítik, a másik ettől még működőképes, ám mit csinál egy nő amikor elveszíti az egyetlen árva fejét?

Mindezeket az érveket tulajdonképpen csak magam bátorítására írtam, hogy meg merjem pedzeni e mai napig is kényes témát, mert mondani se kell, hogy csak pedzeni fogom, elmerülni nem fogok benne, mert félek, hogy befulladok.
Sokszor gondolkodtam azon, vajon mi is az oka ennek az egyenlő jogokat követelő hullámoknak, hisz ha én nő lennék, biz-isten nem követelném a munkához való jogot. Örülnék, ha otthon ülhetnék és stresszmentesen kotyvasztanék egy kis paszulylevest, megnevelném neveletlen gyerekeimet és megtartanám a nyak szerepét, büszkén hordozva férjem fejét az orrától fogva.
Mivel nem vagyok nő ezért nem értem ezt a követelést, de mivel nagylelkű vagyok nemcsak, hogy helyeslem, hanem támogatom is, sőt ezen a téren még több jogot adnék és eltörölném a férfiaknak a munkához való jogát. Ez lenne ám az igazi gyöngyélet, otthon téblábolni naphosszat, borozgatni a lecsípett konyhapénzből, kiosztani egy pár nyaklevest a gyerekeknek, mikor zavarnak a telenovella nézése közben(bizonyára erre is rászoknék, bármennyire viszolygok tőle a jelen pillanatban).
Én ugyan ki nem venném egyetlen nő kezéből sem a munkát és nem is tüntetnék az egyenjogúságért, az egyetlen gondom ezen a téren csak a terhesség periódusa, de gondolom ezalatt fel lehetne oldani a munkatilalmat a férfi számára.
Szívesen lemondanám a férfiak politikához való jogát, teljességgel átengedném a politizálást a szépnemnek, hadd beszéljék ki magukat kedvükre, hisz úgysem érnének semmit vele, de szerintem javulna otthon a helyzet, ahol így kevesebbet beszélnének.

Tovább nem is merem folytatni ezt a gondolatmenetet, mert a végén még feminizmussal vádolnak, pedig az egyetlen szándékom mindezekkel csak annyi, hogy felszámoljam a munkanélküliséget és átvéve a nyak szerepét, észrevétlenül hordozzam a fejet amerre akarom.
E témában a legszkeptikusabb ember is kénytelen belátni, hogy az egyik nemnek a munkától való eltiltása megoldja a munkanélküliség gondjait, aki nem ismeri fel ezt a nagy lehetőséget, az nyugodtan jöhet egy más ötlettel.
Ezért én egyenlőbb jogokat adnék azoknak, akik az egyenjogúságot követelik és meglehet így kevesebb hátránya lenne, mint amennyit a jelen pillanatban én látok.

A legszomorúbb hátránya és következménye az egyenjogúságnak az új, neveletlen generációk megjelenése, az anya dédelgetése mellett eltöltendő hét év hiánya, amely a későbbiekben pótolhatatlan bármely ember életében. Regéljen bárki bármit ebben a témában, az én véleményem az, hogy a nő iránti tisztelet és kultúra hiányzik inkább, nem helyes az az egyenjogúság amit a kommunizmus hirdetett és hirdet. Úgy illik a nő kezébe a lapátnyél és kezére a bokszkesztyű, akár a hímelefántra a miniszoknya. Elvetjük a kommunizmust, mert csődöt mondott, de dédelgetjük tanait, hol itt a logika?
A nő arra volt teremtve, hogy finomságával és kecsességével gyönyörködtesse a férfit, nem pedig arra, hogy a munkába eldurvult kézzel és lélekkel poharat emelgessen a kocsmában, fitogtatva egyenjogúságát.

Nem kellene szerintem az egyenlő jogokért küzdeni senkinek, ha megfelelő nevelést kapnának a gyerekek és megtanítanák nekik a szeretetet, a tiszteletadást egymás iránt, tiszteletet, amit ki is kell érdemelni, nem csak követelni.
Nagyon sokan tévesen értelmezik a demokráciában az egyenjogúságot, akárcsak magát a demokráciát, melyet a szabadsággal tesznek egyenlővé, holott egy igazi demokrácia szeretetre, becsületre és önfegyelemre épül, mert egy szabadságra épülő demokrácia egyenlő az anarchiával.

Félreértés ne essék nem vagyok én az egyenjogúság ellen, csak azt szeretném, ha a szépnem megtartaná a jellemzőit, gyöngédségével, szépségével, ápoltságával venné le lábáról a férfit, nem pedig jól irányzott karate ütéssel.
Szerintem egy bizonyos kultúrával rendelkező társadalomban az egyenjogúság magától értetődik és természetes dolog, no meg világszerte tiltva is van a nemi diszkrimináció, ezért nem értem minek kell újra meg újra ezzel horzsoljuk egymást, elindítva egy-egy erőszakos hullámot, amelyik aztán felkorbácsolja a kedélyeket.
Sokat lehetne csevegni a témában a családról, karrierről stb., de gondolom részemről elég ennyi, mert aki akarja, az kiolvassa belőle álláspontomat.