Az ördög az Egyesült Államokban, New Jersey-ben él, azon a barátságtalan vidéken, amelyet Pine Barrens-nek, Kopár Fenyvesnek neveznek.
Give me a break. Hogy érted azt, hogy az ördög? Ha nem csalódom, a Bibliában még arról van szó, hogy a számuk légiónyi. A földi világ urai, és sokkal hamarabb találkozunk vele a luxusvillák, jachtok és kaszinók világában, mint egy kopár fenyvesben.
Rendben van, pontosítok: a légiónyi ördög közül itt született az egyik, itt él ma is 250 vagy 300 éve, és a jelek szerint nagyon jól érzi magát.
Megszületett, mint egy gyerek?
Pontosan. Illetve a pontosság körül bajok vannak, mert csak annyi biztos, hogy megszületett, 1735, 1778, 1850 vagy 1857-ben, Leeds Pointban, Estelville-ben, Pleasantville-ben, egy kis házban a Mullica folyó partján, Burlingtonban, vagy akárhol. De talán mégis inkább Leeds Pointban, ahol még állnak az egykori kőház romjai. Hagyományosan itt gyülekeznek az ördögvadászok, akik látni szeretnék New Jersey nevezetességét.
Tehát egy látható ördög, talán ugyanaz, akihez Luther hozzávágta a kalamárist?
Nem gondolnám, hogy ugyanaz. Már legalább 2000-en látták, de tintafoltokról nem számolt még be senki.
Tegyük fel, hogy az ördög valóban megszületett Leeds Pointban. De miért?
Sok változat van erről forgalomban, és egyik sem nagyon mulatságos. Az egyik szerint a leeds point-i Shrouds asszonynak már 12 gyereke volt. Nem örült, amikor észrevette, hogy megint terhes; mérgében azt mondta, ez a kölyök csak maga az ördög lehet. Vagy azt mondta: Vigye el az ördög! Torz és beteges gyerek született, akit a szülei ki sem engedtek a házból. Egy viharos éjszakán meglengette a karjait, és azok szárnyakká változtak. Kirepült a kéményen, és soha többé nem ment haza. Ez a változat még aránylag a szelídebbek közül való. Mondják azt is, hogy normális gyerekként született, de néhány perc múlva ördöggé változott, és felfalta az egész családot, bábástól.
Vigye el az ördög! Egy időben ez nagyon népszerű káromkodás volt. Az ördögnek igazán keményen kellett volna dolgoznia, ha mindenkit le akar kötelezi, aki megbízza egy szállítmányozási feladattal.
Ez igaz, de a bébi mamája, Mrs. Shrouds, Shourds, Mawes Leeds, Lucy Leeds, Jane Leeds Johnson, Deborah Smith vagy bárki más boszorkány volt – boszorkány hírében állt – prostitúcióból élt – vagy ami még annál is rosszabb, külföldi volt – angol – hesszeni német – esetleg szláv, kelet-európai. Más változatok szerint fiatal lány, aki a polgárháború idején összeállt egy „ellenséges” katonával. Egyesek szerint Leeds asszony nem a férjét szerette, hanem a saját bátyját, szóval érted. Ma azt mondanánk, hogy az ördög anyja aszociális, társadalmon kívül rekedt személyiség volt, akármilyen nevet viselt. Nekem személy szerint a Lucy tetszik a legjobban; emlékeztet Luciferre.
És a hölgynek nyomorék vagy elmebeteg gyereke született, ami megpecsételte mindkettejük sorsát. Gyógyításról még szó sem lehetett a 18. században, a szánalom erényét könnyebb dicsérni, mint gyakorolni. Az ördög viszont mindenütt ott leskelődik, rá lehet fogni mindent.
Az egyik kellemetlen szokása, hogy megbünteti a leghűségesebb szolgáit, a boszorkányokat. Szinte mindannyian azt vallották, hogy az ördög ízetlen ételekkel vendégeli meg őket, a pénze kellemetlen szagú anyaggá válik, véresre veri az alkalmazottait, ha nem követtek el megfelelő számú gonoszságot. Szerencsére New Jersey-ben felvilágosult emberek éltek, Mrs. Shroudsnak nem kellett a máglyától tartania. Micsoda név, Szemfödél asszony…
Valaki ezt a nevet találta ki, hogy sokkal hatásosabb legyen.
Aranyos történetet mesélnek Deborah Smith-ről. Angol lány volt, aki egy Leeds nevű úrhoz ment feleségül. Az úr azt gondolta, hogy ezt a csodálatos nevet mindenképpen fenn kell tartani. Következésképpen Deborah vagy terhes volt, vagy éppen vajúdott. A 12. gyerek után megunta a dicsőséget, kijelentette, hogy inkább az ördög gyerekét szüli meg, mint egy újabb Leeds juniort. Teljesült a kívánsága, kis szörnyeteg született, de rögtön felfalta a családot. De nem is ezért mesélem ezt el, hanem hogy lásd, a helytörténet kutatók között is akadnak szkeptikusok. Egyikük kiderítette, hogy ez nem lehet igaz, mert a család leszármazottjai még ma is élnek Philadelphiában.
Ez valóban bizonyíték az ördög születésére és jó étvágyára.
Családirtás nem szerepel minden történetben, csak valamilyen bűn, pl. boszorkányság, vagy ahogyan a Biblia olyan szépen mondja, paráználkodás. A város vagy falu lakói megsértették a papot. Vérbeli ördög az ilyesmit nem szenvedheti; megjelenik, hogy megbüntesse a tetteseket. Mrs. Shrouds megtagadta az alamizsnát; a cigányasszony megátkozta, hogy ne gyereke szülessen, hanem maga az ördög. A legendák találékonyan párosítják a bűnöket és a büntetéseket, néhány közös vonást azonban ki lehet emelni a nagy halmazból. Az egyik a Leeds név; vagy a város neve Leeds Point, vagy a szülőké. Sokadik gyerekről van szó, hetedik vagy tizenharmadik, és valami fejlődési rendellenességgel születik, egy ideig elzárva tartják a házban. Nagy valószínűséggel nem irtotta ki a népes családot, hanem megszökött, a Leeds Point környéki mocsarakba vagy a Kopár Fenyvesbe vette be magát. És ezzel elérkezünk a New Jersey ördög történetének érdekesebb feléhez.
Az mondod, legalább 2000-en látták… de mit láttak? Valóban egy ördögöt? Kecskebak, lópata, kénköves bűz, és a többi?
Egyik sem. Nem kétséges, hogy láttak valamit, és miután magukhoz tértek az első ijedségből, megpróbálkoztak a racionális magyarázatokkal. Sajnos egy ideig nem vezettek feljegyzéseket. Csak elvétve lehetett hallani egy öt láb magas, zöld színű, szárnyas élőlényről. Az emberek azt gondolták, talán egy nagy madár, homoki daru vagy a még rejtélyesebb scrowfoot dick, ennek nincs magyar neve. Többnyire télen jelent meg a városban vagy a tanyákon; eleséget keresett, és nem volt válogatós, mindent megevett, amit talált, a krumplitól a baromfiig. Mindenki láthatta a nyomait a hóban: patanyomokat. És mivel a patás állat nem repül, illetve a madárnak nincs olyan patája, mint a szamárnak…
… csak egy választás maradt: az ördög személyesen.
És ezt többen is megerősítették. A 19. század elején egy Stephen Decatur nevű tengerész éppen ágyúkat próbálgatott, amikor észrevette, hogy egy gyanús madár repül az égen. Lőtt, és el is találta, de az vidáman továbbrepült. Joseph Bonaparte, egykori spanyol király, a nagy Napoleon testvére Bordentown mellett vadászott 1816 táján, azt állította, hogy látott egy szörnyeteget. 1830-ban egy álarcos ördögöt láttak, de lehet, hogy ez csak John Vliet volt, aki egy Halloween maszkot csinált a gyerekeinek. A 19. században sokan és sok mindent láttak, vagy hallották az ördög éles, sikoltó hangját. Ez a homoki daru mellett szól, aki jókora, 4 láb magas madár, szárnyainak fesztávolsága 2 m. Kerüli az embereket, de ha sarokba szorítják, harcol, és jellegzetes, erős hangját messziről is lehet hallani. De hát ott voltak a rendőrök, akik többször is keresztüllőtték azt, amit láttak; és az a valami eltűnt. És persze ott voltak a patanyomok, nemcsak a földön, hanem kerítéseken, háztetőkön. Néha a nyomok váratlan véget értek, mintha az „ördög” szárnyra kapott volna, a levegőben folytatta volna az útját.
Az ördög lábnyomai! 1855-ben az angliai Devon megyében jelentek meg. Szintén tél volt, és a nyomok nagyon világosan látszottak a hóban. Mintha egy szamár ment volna arra, de a nyomok többször is falhoz vezettek, aztán a fal túlsó oldalán folytatódtak, megjelentek 2 emelet magasságban is egy ablakpárkányon, egy 15 cm lefolyócsövön belül, háztetőn, akárhol. A devoni ördög átkelt egy 3 km széles folyótorkolaton, 160 km-t tett meg egyetlen éjszakán. Kisebbfajta pánikot keltett, de nem látták soha többé. 1952-ben Skóciában, Cromdale faluban jelentek meg hasonló nyomok.
Furcsa állat, aki csak a hóban hagy nyomokat.
Hát, ha nem tréfacsinálókról van szó, mint akik egy időben a gabonakörökre specializálták magukat… Okos emberek azt sütötték ki, hogy meleg légáramlat kerül érintkezésbe a jeges felszínnel, lecsapódik a pára, a vízcseppek szétfreccsennek, és pontosan olyan lesz az alakjuk, mint a szamárpata nyomának. A magyarázat legalább olyan érthetetlen, mint maga a jelenség. Senki ne mondja nekem, hogy a meleg légáramlatok csak egyszer érintkeztek a jeges felszínnel Devonban, egyszer Skóciában, sem azelőtt, sem azután, soha többé.
New Jerseyre nem illik az elmélet, mert itt nemcsak a nyomokat látták, hanem még valamit, ha mást nem, szerencsétlen embereket, akik étel után kutattak. Pine Barrens-t már az első telepesek sem szerették, félelmetes, fenyegető helynek tartották. Persze hogy itt húzódtak meg mindazok, akik összeütközésbe kerültek a törvénnyel vagy az egyházzal. Jó búvóhelyet nyújtott a csavargóknak és az excentrikus embereknek. Csak nem olyan régen töltött ott néhány évet egy Tom Brown nevű író, aki éppen annyira kedvelte a magányt, mint amennyire utálta a szúnyogokat. Vastagon bekente a testét sárral, aztán rendkívül élvezte, ha sikerült halálra rémíteni a kirándulókat.
Excentrikus ember sok mindenre képes, de nem repül. Talán mégis él a Kopár Fenyvesben egy ismeretlen, nagy madár.
Nem tudom. Pine Barrens nem teljesen fehér folt a térképen. Először is ott éltek a Linni-Lenape, más néven Delaware indiánok, a teknős, pulyka és farkas törzsek. Halásztak és vadásztak; vad, szívós harcosoknak ismerték őket, akiket tiszteltek még az Algonkin indiánok is. 90 %-uk elpusztult a betegségekben, amelyeket az európai telepesek behurcoltak; ezek ellen sem a természetes gyógymódok, sem a varázsszerek nem értek semmit. Az életben maradtak elszöktek Kanadába. Aztán vasat találtak a Pine Barrens területén, és több bányát nyitottak. Amikor elfogyott a vasérc, vagy nem tudták kitermelni, áttértek az erdőpusztításra, kivágták a hatalmas tölgyeket, fenyőket és cédrusokat. Fafeldolgozó üzemeket építettek, papírt és üveget gyártottak a Kopár Fenyvesben. És közben állandóan vadásztak, bár még mindig akad sok állat, róka, vadmacska, őz, coyote, borz és még medve is. Nem valószínű, hogy elkerüli a figyelmet egy jól megtermett madár. 1899-ben egy magyar üzletember is beleszólt a vitába, Sárosy György. Azt mondta, egy téli estén kinézett az ablakon, Leeds Pointban, és amilyen szerencséje volt, ott repült a New Jersey ördög. Olyan volt a feje, mint egy collie kutyának.
Alapos megfigyelés, sötét téli estén.
Igaz, de később sokan megerősítették. 1909 januárjában az ördög egyhetes bemutatót tartott. 16-án Woodbury fölött repkedett, Thack Cozzens főleg az izzó szemeitől ijedt meg 17-én Bristolban és Pennsylvania-ban látták, és a nyomok is megjelentek a hóban. 18-án Burlingtonban fedezték fel az ismerős nyomokat, több háztetőn is. 19-én a gloucesteri Nelson Evans és a felesége látták. Hajnalban sikoltozó hangokra ébredtek, és tíz percig szemlélhették a szörnyeteget. 20-án Haddonfieldben és Collingswoodban látták repülni, 21-én Haddon Heights-ben akart felborítani egy vasúti járgányt, de elkergették. Claytonban elektromos vezetékekbe gabalyodott. Heves robbanás rázta meg a levegőt, a vezeték alatti sín egy darabja megolvadt Atlantic City mellett egy távírász rálőtt; az ördög sántikálva vonult vissza az erdőbe, de másnap megint több város felett látták. Az emberek pánikba estek, a boltok és az iskolák bezártak. De az egyhetes bemutató után viszonylagos nyugalom következett. Az ördög csak egy taxit rázott meg alaposan, 1927-ben. Az embereknek volt idejük, hogy töprengjenek a rejtélyeken: milyen állat az, aki egy hét alatt ekkora távolságot megtesz.
Eszükbe sem jutott, hogy talán több is van belőlük, egy egész kolónia?
Nem, Mrs. Shroudsnak vagy Mrs. Leeds-nek csak egy ördögfiókája született, egy hosszú nyakú, szárnyas, patás, sikoltozó jószág. 1951-ben Gibbstown-ban egy iskolára való gyereket ijesztett meg. 1957-ben azonosíthatatlan csontokat és tollakat találtak a fenyvesben, köröskörül kisebb erdőtűz nyomaival. Persze azt remélték, hogy vége lesz a randalírozásnak. De nem, az ördög vagy a reinkarnációja továbbra is rendszeresen felbukkant, pl. 1961-ben összetörte egy kocsi tetejét, és nagy darabokat szaggatott ki a fák kérgéből. Néha azt mondták, olyan, mint a hátsó lábain járó paripa, soha nem használja a mellső lábait. A feje olyan, mint a kutyáé vagy a lóé. Megette a veteményt, a csirkéket, megölt egy német juhászkutyát. Hajtóvadászatokat rendeztek, de az ördög egyszerűen eltűnt, amikor a közelébe értek. Burlingtonban egy rendőr rálőtt, de az ördögöt nem fogja a golyó. Camdenben ugatott egy kicsit, aztán semmivé lett. És egy burlingtoni lelkész, Pursell úr kijelentette, hogy ő még ilyet sohasem látott.
Ezt a kijelentést feltétlenül meg kellett őrizni az utókor számára. De mondd csak, senkit nem zavart, hogy ezt a két szép, kerek történetet nyilvánvalóan csak egy cérnaszál tartja össze? Történhetett valami a 18. században, születhetett egy szerencsétlen, beteg gyerek, aki rémületben tartotta a környéket. Aztán sokáig semmi, vagy csak zavaros emlékképek. A 19. század végétől kezdve egy mutáns állat, aki télen nem talál magának táplálékot az erdőben. Teljesen önkényes a mód, ahogy ezt a két legendát összekapcsolták egymással.
Mindenre van magyarázat. 1740-ben egy bátor pap a jól bevált ördögűzéshez folyamodott. Mint tudjuk, ehhez nem kell más, mint harang, gyertya, Biblia. Sajnos, csak 100 évig sikerült féken tartani az ördögöt.
Nekem továbbra is gondjaim vannak az évszámokkal. Egy hátsó lábain járó zöld ló, vagy madár…
Vagy prehisztorikus állat. Mert akadt egy Bralhopf nevű professzor, aki azt állítja, nem lehetetlen, hogy a Jura-kor őslényei meghúzódtak egy-egy földalatti barlangban, és ma is élnek.
Hamarabb elhiszem az ördögöt, mint a pterodactylusokat. És ha az egész egy nagy csalás?
Kinek van ebből haszna? A biztosító társaságok nem vállalnak természetfeletti kockázatokat.
Homo ludens.
Egyszer a rendőrség talált egy medvemancsot, amelyet botra kötöztek. De ezzel nem patanyomokat lehetett gyártani, hanem afféle medvenyomokat, amilyeneket a jeti hagy hátra a hóban. És mi van a semmiben végződő nyomokkal? És az emberek vagy gyerekek nyomait se találták meg, akik a medvemanccsal játszottak.
Érdekes lenne egy ilyen csodalény a cirkuszban. Nessie, jeti, New Jersey ördög.
Tudomásom szerint ezzel már két cirkusz próbálkozott, az első még 1909-ben. Nem akartak csalódást okozni a közönségüknek, zöldre festettek egy kengurut, feldíszítették tollakkal és szarvakkal, bemutatták Philadelphiában. 1960-ban a Hunt Brothers cirkusz 100,000 $ jutalmat ajánlott annak, aki elfogja az ördögöt.
Nem fogták el.
Nem, bár a camdeni Sorbinski asszony elég közel járt hozzá. Egyszer nagy zajt hallott az udvarból. Kinézett, hát az ördög már a karmaiban tartotta a kutyáját. Sorbinski asszony rácsapott az ördögre a seprűjével, aki elengedte a kutyát, és elrepült.
Az ördög, aki megijedt a boszorkánytól! Ez még viccnek is rossz.
Nem tudom, hogy igaz-e. Én csak egy legendát mesélek. És legendának van olyan jó, mint a többi.
Eszembe jut a gévaudani szörny, az is rémületben tartott egy vármegyét, és szintén el lehetett kergetni egy seprűvel. A New Jersey ördög is csak olyan, mint a többi turistacsalogató.
A Kopár Fenyvesnek más legendái is vannak, nem kellene annyira ragaszkodni ehhez az egyhez. Ott van pl. a fehér szarvas kísértete, aki megmenti a bajba jutottakat. Vagy James Still, „a fekete doktor.” Still valamikor a 19. században élt, és orvos akart lenni, erről azonban legfeljebb csak álmodhatott a fehér emberek világában. Jobb híján összevásárolta az orvosi könyveket, megtanulta, amit megtanulhatott, aztán meghúzódott Pine Barrens-ben. Könyvekből szerzett tudományával, meg az indiánoktól ellesett szerekkel gyógyítgatta a szegény embereket. Ma már csak kísértetként bolyong a fenyvesben, de még mindig gyógyít. Van aztán még egy legenda, hasonlóan kezdődik, mint az eddigiek. Leeds asszonynak megszületett az első fia, de olyan rút volt, hogy az anya kijelentette: Ez nem az én fiam, ez maga az ördög. Behajította a gyereket a folyóba, aki meg is fulladt. Illetve azóta a Delaware folyó egyik sziklája alatt él, leszívja az úszókat a víz alá, és ha megfulladtak, megint a felszínre emeli őket.
Ez egészen úgy hangzik, mint egy örvény.
Az is.
És a mi ördögünk, a kengurumadár, vagy minek nevezzem, még mindig jól van?
Köszöni, jól. 1987-ben Vinelandban falt fel egy német juhászt. 1991-ben egy pizzafutárt rémített halálra, 2002-ben egy freeholdi nő látott a kertjében egy óriási állatot, aki maga körül csapkodott a denevérszárnyaival. Nem örülnek neki, mert újabban kielemezték, hogy az ördög mindig valami szerencsétlenséget jósol, háborút, hajótörést. Látták a polgárháború, a spanyol-amerikai háború, a két világháború kitörése, Pearl Harbour bombázása és a vietnami háború előtt.
Nincs olyan pillanat, amikor a földön valahol ne lenne háború.
Mondják azt is, hogy az ördög csak Pine Barrens barátságos védelmezője. Szerencsét hoz annak, akivel találkozik.
Hát, a szerencsétlenséget még csak elhiszem. De ami a szerencsét illeti, – hiszi a piszi.