Nyelvrégítés?

Korábban is írtam már egy zsummogást a magyar nyelv idegen szavakkal feltöltődéséről, most egy építő javaslattal megtoldva teszem meg ugyanezt.
Mert borzadva hallom és olvasom a rengeteg idegen szót a hétköznapokban beszélt-írott magyar nyelvben, sőt, még a könyvekben, cikkekben, tévéműsorokban is.
…de mi a baj a jövevénnyel? Miért ez a lingviszitkai migránsaverzió? Talán nem gazdagítja, színesíti a nyelvet?
Hát nem.* Lehet ilyen szerepe, de több kárt csinál, mint hasznot. Egyrészt sokszor az emberek nem tudják, hogy mi a szó pontos jelentése, tévesen használják, vagy (akár akaratlanul, akár szándékkal) maszatolnak vele. Gyakran gond van a toldalékolással is, lásd pl. bluetooth. Nyelvészkedjünk: a helyes leírás módja „bluetooth-val”, mivel a v nem tud hasonulni a magyarban nem létező hanghoz – szóban persze elhagyjuk. De ha már itt tartunk: fájdalmas hallani, ahogy a magyarok próbálják kiejteni az idegen nyelv idegen hangjait, különösen az angol szavaknál. Bluetooth magyarul kékfog. Miért nem lehet magyarítani? A joystick még lehetett botkormány, a floppy mágneslemez? Aztán a technikai fejlődés valahogy lehagyta a nyelvi leleményt…
(*A „háttal nem kezdünk mondatot” nyelvtani szabály nem létezik, azt a tanárok találták ki a gyerekekkel való értelmetlen kötözködés céljára.)
Amiatt nem kell félni, hogy az idegen szavak áradata végleg „megfertőzi” a nyelvet. A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az idegen behatás eltűnik a nemzet életéből, a hozott szavak is kikopnak. A török eredetűként számon tartott szavak nagy része nem az. Nagyszüleim generációjában (a két világháború között születettek), főleg a polgári családból származók, még iszonyatos mennyiségű német szót használtak. Én ezek nagy részének nem is tudom már a jelentését. Ami sokkal nagyobb probléma, hogy ha viszont mégis meggyökeresedik egy-egy jövevényszó, hajlamosak vagyunk elfelejteni a magyar megfelelőjüket! Ha azt mondom, „pityókát köpesztek”, azt a legtöbb magyar ajkú ember nem érti. Pedig magyarul mondtam! Németesen szólva: „krumplit pucolok” – így már mindenki tudja, mit jelent, még Erdélyben is, ahol a pityóka szó még használatos. Még… (Apró megjegyzés, nem csak a szó, hanem maga a növény is jövevény, és bár szeretjük, de kiszorította étrendünkből a sokkal finomabb és egészségesebb csicsókát.)
A baj az, hogy azért is nem figyelünk oda ezekre, mert az iskolában elhitették velünk, hogy minden szavunk idegen eredetű, tehát tökmindegy, hogy eggyel több vagy kevesebb. Vagy szláv, vagy latin, vagy germán, vagy török – de magyar eredetű magyar szó: nincs. Nem vigyázunk a nyelvünkre, mert elhittük, hogy nem a sajátunk, hogy összeloptuk. Egy durva példája ennek, amivel etimológiai szótárban találkoztam: korona – latin eredetű. A következő szó: korong – szláv eredetű. Közvetlenül egymás alatt szerepelnek, de a szerzőnek, a szerkesztőnek, sem a lektornak nem tűnt fel, hogy ez nem lehet, itt valami tévedés van. Hasonló hangalakú és jelentésű szavakat hogy lehet különböző irányból származtatni? „Lehetni mindent lehet”, ahogy nagyapám mondta, és itt a nyelvészet is előhúzhatja azt az érvet, amit a természettudománynak már előhúznia sem kell, mert folyamatosan pajzsként tartja a hülyeségei elé: VÉLETLEN! Véletlenül hasonlít!
Persze én is használok idegen eredetű szavakat, amik úgy beleolvadtak a nyelvbe, hogy észrevenni már nem lehet őket, csak a nyelvészek tudják kimutatni idegen eredetüket. De lehet azért a nyelvet „régíteni”, visszatérni az ősi szótövek, szógyökök használatához, lesöprögetve róluk az évszázadok idegen hordalékát.
Itt a nyári táborok, kempingezések* ideje. Esti beszélgetéseknél, tábortüzeknél lehet odafigyelni erre, és valami vicces „büntetőfeladatot” kitalálni annak, aki idegen szót használ. Nyilván úgy a legjobb, ha a következő büntetést aztán ő találhatja ki, és ennek tudatában folytatódik a beszélgetés. Kell a játéknak egy bíró, egyrészt, hogy a feladatok eldurvulását megakadályozza, másrészt, hogy megítélje, mi számít idegen szónak. Nyelvtantanár kizárt, minden harmadik szóra „bejelez” majd, hogy az idegen.
(*camp = tábor, camping = táborozás, campingez = táborozásoz, kempingezés = táborozásozás – érezzük már a problémát?)
A posztban italic fonttípussal hihlightoltam az idegen szavakat.
És ha már a nyelvrégítésnél tartunk, ajánlom mindenki figyelmébe Bujdosó című írásomat (ami eddig elkészült belőle.) Mondja bárki is, hogy szegényesebb, színtelenebb, primitívebb nyelven írtam, mint amit ma használunk a mindennapokban! Pedig egy magyartanár végigöntené pirossal az egészet, az MTA bármelyik nyelvészéhez pedig mentőhelikoptert kellene hívni, ha meglátná…