Gyerekkoromban azt gondoltam, hogy a Nap estére elfárad, és hazaindul,… mint az apukák a munkából. Ez a Naplemente időszaka, s számomra a legszebb napszak. Mindenki elvégezte munkáját, és jöhet a nyugalom, a meghitt családi este. Már akkor is tudtam, hogy a Föld nem lapos,… mégis úgy tűnt, hogy a Nap gyengéden rásimul a Földre, s ez az érzés, a mai napig megmaradt bennem. Számomra a Naplemente, az egymáshoz való megérkezést,… a szerelmet,… és az erotikát jelképezi. A Nap azóta is minden este elcsábítja a Földet, majd lágyan ráborul, tüzesen magához öleli, s néhány perc múlva elvesznek egymásban. Teszik ezt oly diszkréten,… hogy éppen csak sejtetni engedik számunkra a románcot, mert ez nem a külvilágnak szól, csak kettőjüknek,… mégis több millióan nézik naponta végig a szerelmi előjátékot,… az örök szerelem játékát.
Alkonyatkor a Nap megfürdik a Szivárvány utolsó cseppjeiben, s felveszi ünneplő ruháját.
Narancsvörösben, krómpirosban, organzakékben, és orgonalilában pompázik. Csupa nyugalom,… nem irritáló,… nem vakít,… nem égetnek már a sugarai. Igézően néz a Földre, s könnyed tánclépésekkel tangóra hívja. Szemében a vágy tüze csillog, sugarait szélesre nyitja,… és gyengéden ölelésre tárja.
A Föld szemérmesen, és odaadóan vár, csalánzöld gyepruhában, és jázmin illattal. Avarbarna teste erotikát sejtet,… s meleget ont. Már érzi a Nap hevét, s mélyében felizzanak a rózsavörös parazsak. A Nap lassacskán megérinti a Földet, s lágyan végigcirógatja lankáit,… a Föld pedig egyre szorosabban vonja magához. Ilyenkor a felhők lelassulnak, a völgyek elcsendesülnek, s a színek elhalványulnak,… már csak a virágok onják bódító illatukat. Az Estiszellő éppen portyára indul, s andalító dallamát titkon még rájuk borítja,… mint egy hatalmas vattapaplant.
Ekkor a Nap mégegyszer felizzik,… a Föld átforrósodik,… s érzéki csókjukból apró, színes szikrák pattognak vissza az ég aljára. A Nap már nem ballag tovább,… s egy pillanatra a Föld is megszűnik forogni,… mert számukra itt megáll az idő,… s már nem is érdekli őket, hogy mit csinálnak az éjjeli égbolton,… a Hold,… és a csillagok.
18 hozzászólás
Szia Pipacs! 🙂
A színeid igézőek. Az az egy pillanat pedig éppen az, amiért embernek még érdemes élni. 🙂
Szeretettel Kankalin
Szia Kankalin!
Köszönöm, tudod nekem a színek fontosak.:) Egyébként egyetértünk.:)
Szeretettel: pipacs
Szia!
Ez nagyon szép!
Szeretettel: Eszti
Kedves Eszti!
Már éppen azon gondolkodtam, hogy töröltetem az írást,… erre jöttél Te, köszönöm!
Szeretettel: pipacs
Kedves Pipacs!
Nagyon szépen búcsúztattad el a Napot! Csodás színekkel, kedves szavakkal. Én is csodálom a naplementét, amikor van, akkor minden nap, épp' vacsora idején odalátunk az blakból, folyosóról, ahol lemegy a nap, ahol búcsúzik tőlünk, s télen-nyáron csodáljuk, amint naponta változik, mindenkor más- és más, azokban a színekbn, amelyeket felsoroltál a cikkedben. Már írtam róla verset, és több novellámban megemlékeztem róla, mert engem is foglalkoztat.
Szép élménnyel gazdagítottál, köszönöm.
Szeretettel: Kata
Kata kedves!
No, most igazán irigyellek, hogy mindig láthatod az ablakodból, amit " ezek " ketten művelnek. 🙂 Lehet, hogy ablakot kell cserélnem, hiszen én csak néha tudok rácsodálkozni. Örülök, ha adhattam még valamit, erről az örök témáról. 🙂
Szeretettel: pipacs
Kedves Ica!
Szép szavakkal illetted a naplementét.Az" Estiszellő" aki prtyára indul nagyon jól tud esni egy tikkasztó nyári nap után. Most elképzeltem. Tetszik, hogy főnévként kezeled. Igazad van, nekem is az lenne ha azokat az érzéseket mind egyszerre megéltem volta amit írásod közben Te megéltél. Voltam már így, ezért gondolom.
Részese lehettem annak a színes világnak, annak a szerelmes, erotikus pillanatnak mikor a Nap elterül a "végeken". Ami odaát van a túloldalon azt már mi erről az oldalról nem láthetjuk. No de a képzelet, – az határtalan, mint az írásod mutatja. Szépet írtál! Gratulálok!
szeretettel üdv:Vali
Valika kedves!
Rájöttem, hogy sok van a természetben, ami megérdemli a egyediként tiszteljük. Miért is ne, nevük van a hegyeknek, tavaknak,… és még a nagy szeleknek is. Azt az általunk leginkább szeretett huncut kis szellőt, valahogyan kifelejtették a névszórásból. Ezért úgy gondoltam, megtisztelem én. 🙂 ugyanúgy mint a Szivárványt.
Szavaidat olvasva, valami hasonlót érzetem, mint azidő alatt, amikor kigurult belőlem ez a röpke kis szösszenet. Köszönöm kedves szavaidat!
Szeretettel: pipacs
Nagyszerő lett, pipacska,gratula:ruca
Kedves Ruca!
Ez most jólesett, köszönöm! pipacs 🙂
Kedves Pipacs, nagyon szépet írtál. Többször elolvastam, nagyon jó a párhuzam. Szemléletes, eredeti.
Szeretettel: Tibor. 🙂
Kedves Tibi!
Ha többször is olvastad, akkor valóban nagyon meg kell köszönnöm, mert az ember csak azt olvassa többször, ami nagyon rossz, vagy tényleg jó érzés fogja el közben, amíg olvassa.
Szeretettel: pipacs 🙂
Szeretek veled szösszenni:-)) Nagyon szép!!!
Még mielőtt azt hiszed, a szellemem van itt, végre leküzdöttem a távolságot, megvásároltam az itteni hozzáférést otthonra net ügyileg:-)
Szeretettel:Marietta
Szia Marietta!
Most tényleg csak " pottyantál ", meglepi szerűen, de nagyon örülök Neked! 🙂 Ezentúl együtt is szösszenhetünk, ha ketten írjuk. :))) Ki tudja, akár…
Szeretettel: pipacs 🙂
Kedves pipacs!
Ez a cikk, valami avatgárd. Nem méltó a jegyzetre. Címplapra! Címplapra! Ennyi hangulat-érzet szó halmozást már régen olvastam. Elvesztem a szavaid simuló örvényeiben.
Köszönöm az élményt!
Titusz
Kedves Titusz!
Megleptél, és meghatottál. Jelzem: én is " elvesztem a szavaid simuló örvényében." :))
Köszönöm, amit adtál!… mert sokat jelent nekem. 🙂
Szeretettel: pipacs
Pipacska!
Ez elképesztő, mennyire jó!…
Szinte felizzik az ember tőle…:)
Színtiszta szerelem, Nekem elhiheted…:)
Csodaszép!
Gratulálok!
Lyza kedves!
Nagyön örülök, hogy tetszett, megérezted azt amiről a sorok mögött írtam. Hiába,… a természet velünk, nekünk, és talán egy kicsit értünk is van.
Köszönöm, jólestek szavaid! 🙂
Szeretettel: pipacs 🙂