Őseink ünnepe: Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség

Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség (Kikelet hava 21, azaz március hó. Csillagászati számítások szerint 00: 08-kor) a tavasz azon napja mikor a nappal és az éjszaka egyenlő hosszúságú.

Az égitestek ismerete: A népi felfogás szerint a világegyetem középpontjában az ember áll. A látható, és érzékelhető világot magához méri. Hogy is mutatkozik meg? A talpa alatt a föld, alatta mélyen a földalatti világ (alvilág, alsó világ). Fölötte az ég, a felső világ (mennybolt, égbolt). A mennybolt, ami az égitestek, égi jelenségek helye. Kettő között a földi világ, az ember és más lények világa. Az ember már az idők kezdete óta kémleli az égen zajló eseményeket, az égitestek mozgását, légköri változásokat, és jellegét. Saját életét reá vetíti a két világra (égi, földi) Így teremtvén rendet az elméleti bizonytalanságban, káoszban. Túl ezeken, a magyarázatokon kialakított rendben a természet mozgásáról, történéséről pontos megfigyeléseket tett s ezeket évszázadokon (évezredeken) át nemzedékről- nemzedékre megőrizte, átadta, hagyományozta.
Ezen égitestek meghatározott pályán járják be az égboltot. Bizonyos égitestek állandó társulásban jelennek meg az esztendő különböző szakaszaiban. A nap télen alacsonyan, nyáron magasan száll, ezáltal télen rövidebb, nyáron hosszabb utat tesz meg. Nem tudjuk pontosan, hogy a Napfordulókat és a Nap-Éj egyenlőségeket mióta őrzi népünk hagyománya. De egy bizonyos, hogy ezek mind népi megfigyelésekből, mely folytonosan ismétlődő folyamatokból áll. A múlt embere teljesen bele illesztette magát a körülvevő világba, sőt ezen felül ez a világ mutatott neki példát mindenben. A természetből merített sok dolgot, amit a saját, illetve a közössége szolgálatába állított. Ezzel a kis rövid írással csak arra próbálok utalni, hogy a rég múlt embere mennyire együtt tudott működni a természettel, amitől a mai világ igen elkanyarodott. Lépjünk át a misztikum világába.
Hiszem és Vallom:
A kör négy küllője: -Téli Napforduló
– Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség
– Nyári Napforduló
-Őszi Nap-Éj Egyenlőség

Tél, tavasz, nyár, ősz az élet körforgást is jelzi. Reinkarnáció (tél), születés (tavasz), élet (nyár), halál (ősz); a nap fázisai: éjjel, reggel, nappal, este; az elemek: Levegő, tűz, víz, föld; a hold arcai: holdfogyatkozás, növekvő hold, telihold, fogyó hold; a fő égtájak: Észak, Kelet, Dél, Nyugat. Az óra járásával megegyező irányba forog a nap kereke, az örök körforgás jelképe, az élet útja: Formálódás, születés élet, halál. Cél az örök körforgás, a teljes megvilágosodás, a folyamatos fejlődés, eggyé válni isteni létével, hogy visszatérhessünk az örvénylő kör közepébe, az elfelejtett világba az égig érő fa csúcsához, mely a kör közepén áll időtlen idők óta.

Tavaszi Nap-Éj Egyenlőség:
Bor Tengri Szer
A Bor itt nem az italt jelenti, hanem a színesedést, a megújulást, újjászületést. A Tengri a végtelenséget, a mindent átható átfogó megfoghatatlan jóság őrzőjét az Ős teni létet megtestesítő súlyos szó. A Szer, mint szertartás. SZER-TARTÁS: egy bizonyos előírások (Hagyományok) szerinti cselekedetek egymás utána, és összegzése. Mai szóval ünnep.
Megmagyaráztuk a cím jelentését, ami egyértelművé teszi, miről szól eme nemes ünnep.
A megújulás, az újjászületés ünnepe, ami szorosan kapcsolódik Gyümölcsoltó Boldogasszonyunkhoz.
A természetet vegyük, mint kiinduló pontot. A természet ébredése, színesedése. Kirügyezik (reinkarnáció), virágba borul (születés), termést hoz és neveli (élet), beérik és magot dob (halál). Az örök körforgás része.
Természet ébredése, ami befolyással van emberre, és állatra egyaránt. A tavasz első napja, Földanyánk újjászületése. Gondoskodnunk kell az éltető földanyánk jövőjéről, tiszteletéről, mert a mai rohanó vad világban teljesen megfeledkeztünk alapvető dolgokról. Létünk bölcsője, s később sírja, gyermekeink jövője, amit nem szabad szem elöl téveszteni. Az ünnep középpontja Földanyánk, s UKKÓ Boldogasszonyunk Ékes Holddal Homlokán. De kitől is kaptuk ezeket, a régmúlt ünnepeket? Őseinktől! Tehát minden alkalommal tiszteletünket rójuk le elődeinknek kiktől nyelvet, írást, földet, büszkeséget, szokásokat, regéket, egyszóval létet kaptunk a történelem ködös homályából. Tiszteld és éltesd a múltat, hogy legyen jövőd!
Legyünk Őseinkhez méltóak, s ha az utunk végére érünk az égi tűznél már várnak ránk, ott együtt leszünk. Együtt. De míg földi életünket éljük, tegyük a dolgunkat, ki-ki érdeme szerint.
A világ egy erősen hömpölygő folyó, de te maradj ebben a folyóban egy sziget, EGY MAGYAR SZIGET, mely dacol a folyó hullámaival!

"Regős"Sziránszki József