A tágas nappaliban együtt a négytagú család. Anya, Apa és két gyerek.
Apa, nevezzük Zsoltnak, az íróasztala mellett ül, a laptopján, az olvasatlan leveleket böngészi.
Anya, legyen a neve Piroska, kedvenc foteljéből nézi, az amúgy érdektelen műsort a TV-ben.
Az egyik gyerek, kislány, tizenkét éves Zsófi, a kanapén ül, kezében, okos telefonjával.
Bátyja, akit nem túl kreatív módon Zsoltinak hívnak, tizennégy éves, húga mellett szintén a kanapén foglal helyet. Nem meglepő módon, ő is a telefonját nyomkodja.
Idilli kép, együtt vannak, mint az egy szerető családhoz illik, így vasárnap délután. A TV halkan duruzsol, csak Piroska érti, hogy mit mond. Senkit nem zavar Zsolt kopogása a billentyűzeten. A gyerekek elmélyülten nézik a kezükben lévő kisméretű kijelzőt. Zsolti alig észrevehetően elmosolyodik. Pár másodperc múlva Zsófi hangosan felnevet. Bátyja ránéz, és már együtt nevetnek.
– Mit nevettek, – kérdezi csodálkozó tekintettel Zsolt.
Piroska is feléjük fordítja tágra nyílt kék szemeit.
– Zsolti most küldött egy jó viccet – magyarázza Zsófi. – Átküldjem neked is?
Otthon a család
By F János
13 hozzászólás
János!
Hatalmas! Értem az üzenetét; a virtuális valóság, amely elszeparál, miközben összeköt. Évtizedekkel ezelőtt ez még elképzelhetetlen lett volna, ma már sajnos ennek az ellentettje, ami elképzelhetetlen.
Üdvözlettel: Laca
Most bemásolom a cikkedet, és átküldöm a barátnőmnek. :):):):)
Kedves Laca!
Nem tudom, hova fajul a dolog, de sajnos az otthoni meghitt beszélgetéseknek vége.
Minden időnket elveszi a világháló, és a benne lévő többségében szemét.
Arról még nem is írtam, hogy Angliában már külön sávot jelöltek ki helyenként, a telefonjukba mélyedt gyalogosoknak. Vagy, hogy egyre több autóban azt látom, hogy menet közben a telefont nyomkodja a vezető.
Rossz az irány, és ijesztő, üdvözlettel: János
Kedves János!
Jó kis egypercest írtál, nagyon is aktuális üzenettel! Tetszik!
Néha olyan érzésem van, hogy valakik adtak az embereknek egy játékot, de nem tanították meg a használatára, Így a játék használja az embert.
Üdvözöllek:
Ylen
Kedves Ylen!
Örülök, hogy olvastad. Nagyon találó a megjegyzésed, én annyiban javítanám, hogy nem csak használja, hanem kihasználja az embert.
Ezeket a masinákat eredetileg telefonnak találták ki, de ma már, csak másodlagos benne a telefon funkció.
A bennük lévő gps miatt mindig tudják merre jár a felhasználó, ezért automatikusan reklámokkal bombázzák a felhasználót, amikor egy adott üzlet felé jár. Ezt egyik kolléganőm mesélte.
Erre mondtam neki azt, hogy lassan oda jutunk, hogy kapsz egy sms-t, hogy befejezted, most töröld ki, és küld mellé egy Wc-papír reklámot. Félő, hogy ez csak romlani fog.
Üdvözlettel: János
Szinte ideális eset lesz nemsokára, ha sikerül a családot a nappaliban összehozni. Általában mindenki a saját szobájában éli a virtuális világát, és ahogyan egy bizonyos elvtárs mondotta, a helyzet egyre fokozódik! Üdv. István
Kedves István!
Köszönöm, hogy olvastad, és egyetértek veled, így lehet fokozni az elszigeteltséget. Már a járműveken is azt látni, hogy mindenki nyomkodja a kezében lévő kütyüt.
Régen, reggel a munkába menő emberek könyvet olvastak a járműveken, szerintem az sokkal értelmesebb dolog volt.
Persze, nem állítom azt, hogy nincs az interneten értelmes, és hasznos dolog.
Sokszor felrémlik bennem, hogy akkor amikor nem volt világháló, akkor, hogy kerestünk egy bizonyos eszközhöz alkatrészt, vagy csak szervizt? Biztos akkor is megoldottuk.
Üdvözlettel: János
Magam sem vagyok híve, ezeknek a modern kütyüknek, azonban, ha visszanézünk, valamikor a családok a rádiót ülték körül és hallgatták, majd a televízió követte, és mindig van valami újabb találmány, ami lelkesíti, elbűvöli, sőt függővé teszi az embereket. A világ folyton-folyvást változik, hát változik az ember is. Talán még ma is együtt van a család, csak másként…
Tetszett ez a pillanatkép, hogy hová vezet? Ki tudhatja.
Üdvözlettel
Ida
Kedves Ida!
Ide is leírhatnám, amit " Az utolsó nap" novellámnál írtam. Akkor is jól el voltak az emberek a technika nélkül, amikor még rádió sem volt.
Semmi kifogásom a fejlődés ellen, de nem kellene függővé válni. Ez sem jobb mint a drog.
Aki az utcán is úgy közlekedik (gyalog, rosszabb esetben autóval), hogy bele van bújva az okos telefonjába, az már függő.
Mellesleg a rádió hallgatás, és a Tv. nézés is közös tevékenység. Utána van miről beszélgetni. Az internet böngészése, az egyéni tevékenység, és hiába ül mellettem valaki aki ugyan ezt csinálja, attól még nem vagyunk együtt, és utána sem lesz közös témánk.
Sajnos a mai fiatalok a virtuális világban élik az életüket, és nekem ezzel van bajom.
Remélem egyszer ennek a használata is normális mértékre fog csökkenni, mint ahogy manapság már háttérbe szorul a rádió, és a Tv. is.
Üdvözlettel: János
Jól el van a család kedves János!
Semmi beszéd, minek is a szó, ha a teló elveszi az időt.
Ismerős! Sajnos.
Szeretettel, üdvözlettel: Ica
Kedves Ica!
Köszönöm, hogy itt ártál.
Nem haragszom én az okos eszközökre, de helyén kéne kezelni őket.
Okos telefonnak hívják, de a telefonálásra egyre butább. Hamar lemerül, ezért, már kitalálták a hordozható töltő akkumulátort. (plusz cucc, plusz súly) Telefonálás közben hozzáér a füled a kijelzőhöz. és bontja a vonalat. Egyre nagyobbak, és nehezebbek.
Üdvözlettel: János
Kedves János! Nagyon jellemző kép! Sajnos, vagy nem sajnos: ez van! Üdv: én
Kedves Bödön!
Örülök, hogy meglátogattál.
Igazad van, sajnos ez van. bele sem merek gondolni mi lesz 10 év múlva, mert 10 évvel ezelőtt azt mondták, hogy a mobiltelefon méretének, csak az ujjunk vastagsága szab határokat.
Ma meg már akkorák, hogy talpal is lehet kezelni.
Üdvözlettel: János