Ötven évem – fél évszázad…

Sajnos közel vagyok ahhoz, hogy az élet szobabogár szintre süllyeszt. Napjaim jó részét a számítógép monitorja előtt töltöm. Itt a vizsgálódásom sorrendje: 1. Startlap, 2. Beérkező levelek, 3. Szalki Bernáth Attila – az interneten, 4. Honlapom 5. Napvilág Íróklub, 6. Magyarul Bábelben.
Nem régen, amikor a Honlapomra kattintottam, a rövid életrajzom utolsó mondatára esett tekintetem: „1971-től jelentek meg írásai.” Hűha, ez bizony fél évszázad!

Nyomtatásban első írásom a Szakmunkásnevelés című szakmai folyóiratban jelent meg 1971-ben Tankönyv a történelemórán címmel. Ezt követően különbőző lapoknál – Esti Hírlap Köznevelés, Népszabadság, Népszava, Magyar Nemzet, Pedagógusok Lapja stb. – publikáltam külsős munkatársként.. Ebbéli munkásságom zöme pedagógiai publicisztika, a magam erejének megfelelően igyekeztem bírálattal, építő javaslatokkal is szolgálni a magyar oktatásügyet.
A rendszerváltozás után már közéleti és politikai témákról is írtam. A Pesti Hírlapban kétszer – a szovjet csapatok kivonulásakor 1991-ben a Hazatért harcosok címmel, 1992 októberében ugyanitt Forradalma nemzeti ünnepeink címmel- belső vezércikként jelent meg írásom.

Évtizedek óta tagja vagyok a Magyar Újságírók Közösségének, amely 2016-ban „Petőfi Sándor Sajtószabadság-díj”- jal, 2020-ban a „MAGYAR KULTÚRÁÉRT” díjjal tüntetett ki.

A véletlenek sorozata kellett ahhoz, hogy a német költészetet s értékeit felfedezzem, majd ezt követően erőmhöz mérten fordításaimmal megpróbáljam közvetíteni. A döntő momentum Lator László 2004. évi dedikálása volt: „Bernáth Attilának, barátsággal és biztatásul: ne hagyja abba”. Így történt, mára 14 kötetben, honlapomon, két internetes portálon, és nem utolsósorban a Magyar Elektronikus Könyvtárban olvashatók fordításaim. Vajon azzal, amit eddig képletesen az asztalra helyeztem – mintegy 700 német vers magyarra fordításával -, a német kultúra megismertetéséért, népszerűsítéséért is tettem valamit?

„Műfordítani annyi, mit gúzsba kötve táncolni.” (Kosztolányi), ráadásul „A műfordítás betegség, akár a szerelem.” (Lackfi János), mégis sokan műveljük, mert „Szerelem és küzdés nélkül mit ér A lét.” valljuk Madách Ádámjának szavaival.

Végül álljon itt egyik friss fordításom, amely elég jól kifejezi pillanatnyi lelki állapotomat.

Életértelmezés, avagy az élet értelme
(Lebenszweck – Marie von Ebner-Eschenbach)

a)
Száműztek, rút e világ,
Titka kikészít,
Bánt e bizonytalanság,
S dolgom vaj’n mi itt?

– Emberfi tűrd, kín tiéd,
Baj mind megtalál,
Emberfi küzdj, nincs, ki véd,
Küzdj, míg jön halál.

b)
Száműztek, rút e világ,
Titka kikészít,
Bánt e bizonytalanság,
S dolgom vaj’n mi itt?

– Emberfi tűrj, te szegény,
Baj mind megtalál,
Emberfi, szegény legény,
Küzdj, míg jön halál.

Ötven év – fél évszázad. Higgyétek el: Jóból is megárt a sok – hát még az évekből!

Szalki Bernáth Attila