Placebo hatás

A második világháborúban egy Henry Beecher nevű amerikai altatóorvos ápolónője, miután kifogytak a fájdalomcsillapítóból, csak sóoldatot tudott adni az egyik sérült katonának. Meglepetésére az álgyógyszer valóban csökkentette a katona fájdalmát, és megakadályozta a sokk kialakulását.

A háború után Beecher 1955-ben publikálta a jelenséggel kapcsolatos tanulmányát, ami nagy visszhangot keltett, és ennek hatására az amerikai kongresszus 1962-ben törvényt hozott a gyógyszerek kötelező teszteléséről.

A placebo hatást azóta természetesen sokszor vizsgálták, és a következő eredményre jutottak: a szervezet rendelkezik egy bizonyos öngyógyító mechanizmussal. A fájdalomcsillapításra dopamint, valamint endorfint aktivál. A placebo hatás egyébként állítólag a genetikától is függ.

Eddig oké! Ám ez még mindig nem magyaráz meg egy szép sor rejtélyes gyógyulást. Előfordult már például olyan, hogy valaki halálos betegségből épült fel, amikor az orvos lányos zavarában latinul közölte vele, hogy sajnos menthetetlen, s mivel a páciens (szerencséjére) nem tudott latinul, azt gondolta, azt közölték vele, hogy meggyógyult. Ettől nagy megkönnyebbülést érzett… és valóban meggyógyult! Az ehhez hasonló eseteknek se szeri, se száma. Ez pedig már több, mint egyszerű endorfin, vagy dopamin hatás.

Eszembe jutott erről, hogy régen a sámánok a következőképpen gyógyítottak:

Valaki, teszem fel, lázas volt, erre a sámán extázisba esett. Behatolt a szellemvilágba és megtudta, hogy a beteg közelében van egy kő, amelyben gonosz szellem lakozik – az okozza a bajt.

Aztán végrehajtották a terápiát! Fogták azt a bizonyos kődarabot és elásták a föld alá, majd egy ugrálós tánc következett, és csodák csodája, a páciens hamarosan rendbe jött.

Valamikor az ehhez hasonló gyógyítások szinte mindennaposak voltak, sőt egyes primitívebb területeken még talán ma is működnek. Az eredmény azonban valószínűleg nem a „nagyhatalmú” mágusnak köszönhető, hanem annak, hogy a kedvező hatásba vetett hit beindít egy öngyógyító mechanizmust.

A placebo hatástól valamiért mégis ódzkodik az orvostudomány! Sokan erkölcstelennek tartják, mert megtévesztésen alapul, és talán ki is törölhetnék a köztudatból, ha tehetnék. Én viszont nem értem, hogy miért. Ha az elmében valami fantasztikus dolog működik, ami segítheti az életünket, akkor mi ezzel a baj? Nem az lenne az egészséges válasz, hogy minél inkább megpróbáljuk megismerni, és persze kiaknázni ezt az energiát?

Manapság reneszánszát éli a „misztikus gyógyászat”. Elég bekapcsolni a tévét, és mindenféle (kívülről mentálisan sérültnek tűnő) varázsló segítheti az életünket… persze jó pénzért. Küldenek nekünk pénzenergiát, látatlanban megmondhatják a betegségeinket, a sorsunkat. Vadidegen, ismeretlen embereknek párkapcsolati tanácsokat adhatnak – például hagyják ott a férjüket, feleségüket. (Sajnos van, aki még hallgat is rájuk.)

A különböző varázslatos gyógyászati termékekről pedig már ne is beszéljünk – erre már egy egész iparág épül. Ha pedig ez egy legálisan elfogadott dolog, akkor a dokumentáltan működőképes, alternatív gyógymódokat miért akarják a szőnyeg alá söpörni? Csak nem itt is a pénz irányít mindent?

Forrás: Wikipédia