Tizenkét éve járok az irodalom szépséges útján, olyan ez nekem, mint egy mesebeli kirándulás. Tele van fordulatokkal, mindig tartogat valami meglepetést, mérföldkövekhez érek, melyek más megvilágításba helyezik a költészetet és arra ösztönöznek, hogy álljak meg egy pillanatra, majd haladjak, rójam tovább a kilométereket.
Legújabb mesebeli mérföldkövemhez Homonnai Zsolt által jutottam, aki zenei köntösbe öltöztette Satnyár című versemet.
Elmondása szerint megszólította, különlegesnek találta, és késztetést érzett, hogy megzenésítse.
Nagyon örültem, amikor megkeresett, hiszen akkor már több akusztikus feldolgozásával találkoztam. Tetszett a stílusa, az a csöndes alázat, belső harmónia, ahogy megközelíti és átadja a zenét.
Amikor megkaptam tőle az első vázlatot, beigazolódott, hogy versem a legjobb kezekbe került; hátradőltem, és teljes szabadságot adtam neki, hogy bontakozzon ki, mondja el ő, mit jelentenek számára zenei nyelven a Satnyár gondolatai.
Egyáltalán nem lepett meg, hogy minden szempontból ráhangolódott, s a kész videóról azok az érzések köszönnek vissza, amelyek bennem voltak, miközben a vers született.
Bevallom, annyira örülök ennek a felvételnek, mint egy gyerek. Rengetegszer megnéztem, hallgattam, mindig találok benne újabb apróságokat, amelyektől egyre több, egyre értékesebb lesz.
Kedves költészetet kedvelők és zenebarátok, bemutatom nagy kincsemet, első megzenésített versemet. Fogadjátok szeretettel!
Még soha nem voltam ilyen formában szerzőtárs, furcsa is felkonferálnom:
Horák Andrea Kankalin – Homonnai Zsolt: Satnyár
Kedves Zsolt, köszönöm neked ezt a fontos mérföldkövet, mely sokat jelent a folytatás szempontjából.
Nagyszerű embert, kiváló zenészt és szerzőtársat ismertem meg személyedben.
Szerencsés utat kívánok neked, további sikereket az életben, és sok örömet a zenében!
Titkon bizakodom, hogy a jövőben sikerül még olyan verset írnom, amelyik nem enged el maga mellett. 🙂
Homonnai Zsolt – Horák Andrea Kankalin
(saját szerkesztés)
6 hozzászólás
Kedves Kankalin!
A ´Satnyárhoz´írtam a multkor,többek között,
hogy ´perzselnek a sorok!
Most,megzenésítetten új dimenziót kapott!
Remekül tükrözödnek a gondolatok…ahogy írod is:
"azok az érzések köszönnek vissza, amelyek bennem voltak, miközben a vers született"
Remek alkotás,remek keretben!
Nagy elismeréssel gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Szia sailor! 🙂
Minél többször hallgatom meg a felvételt, annál több új dolgot fedezek fel, annál jobban érzem, hogy a versemhez ez a dallam, ez a zene, ez az előadásmód illik.
Meg is fogalmaztam ezt: már az első hangok után biztos voltam benne, hogy jó kezekben van, de előbb is tudtam, mert ismertem Zsolt felvételeit.
Nagyon örülök, hogy megkeresett. Annak is, hogy megírtam ezt a verset, mert először csak kerülgettem, másikhoz akartam kezdeni.
Örülök, hogy neked is tetszik.
Köszönöm szépen, Zsolt nevében is! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szervusz, Kankalin!
Számomra a Satnyár nem volt elég "kankalinos" vers, biztosan azért, mert már önmagában, zene nélkül is egy mérföldkő; magában hordozza a "kankalinság" örökségét, de tele van új hangokkal, nüanszokkal. Nekem kicsit idegen volt. Míg a korábbi "Kankalinok" csaknem kivétel nélkül azonnal közelférkőztek hozzám, addig ez a Satnyárnak valamiért nem sikerült. A zene (ez a ráhangolódott, nagyszerűen megragadott hangulatú zenei megközelítés) kicsit közelebb lopta. Olyan számomra, mintha a zene által a vers egyszeriben megszólalt volna úgy, hogy végre én is meghalljam, megértsem. Ahogyan Sailor fogalmaz: új dimenziót kapott.
Látható, érezhető, milyen fontos, értékes mérföldkő ez a számodra, s hogy mekkora mértékben lelkesít. Szerintem ez a legfontosabb. A 12 éve rótt utadon még sok ilyen boldogságot, emelkedést hozó mérföldkövet kívánok neked.
Laca ⚘
Szia Laca! 🙂
Szerintem minden kankalinos, amit írok, hiszen saját gondoltaimat teszem a műveimbe.
Így voltam ezzel a kötött formával is. Magasra tettem a lécet, pedig nem voltam biztos benne, hogy képes leszek átugorni. Sikerült. Ezt kankalinos hozzáállásomnak tudom be, hiszen kitartó vagyok, és utánanézek minden új dolognak, hogy amit írok, megfeleljen a szabályoknak. Ez szórakoztat, és kötelességemnek is érzem.
A Satnyárban ugyanúgy benne vagyok, csak még nem ismertél erről az oldalamról. Érdekes, hogy Zsolt – mindenféle túlbeszélés nélkül – ráhangolódott, pontosan úgy alkotta meg a dalt – a zenei kíséretet és az ének részt is, hogy teljesen egy húron pendült velem. Zenei téren is megvan a maximalizmusom, ezért is örültem Zsolt felkérésének. Nem véletlenül állította meg a vers. Felemelte, és kiegészítettük egymást.
Igen, fontos mérföldkő ez nekem. 🙂
Köszönöm, hogy elmondtad a véleményedet, a biztatást pedig külön is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Először is gratulálok első megzenésített versedhez és bízom abban, hogy lesz még folytatás is. Valóban nagyon hangulatos, érzékeny és izgalmas, szinte drámai sorok. Ilyen volt a nyár az elmúlt évben. Izzott a levegő. Bevallom őszintén, hogy mikor először esett az eső a hosszú szárazság után, csorogtak a könnyeim az örömtől. Ez az eső rövid ideig tartott, de aztán jött egy kiadósabb is. (Tudom, hogy a vers nem csupán az esőről szól).
Nagy tetszéssel olvastam soraid és hallgattam a dalt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
nagyon örülök, hogy megtaláltad ezt a megzenésített versemet. Azóta is “etalon”, kincseim között őrzöm.
Nem tudtam a bemutatásban visszaadni azt az érzést, ami a 2-3 hét közös munkája alatt hatalmába kerített, amikor láttam, hogyan bontakozik ki és válik egyre teljesebbé ez a felvétel.
Ez a vers alapból is kedvencem, mert egyetlen szimultán versem, amikor a felező nyolcast kombináltam chorijambusokkal. Élvezetes volt a megírása is, és azóta nagy utat járt be.
Nem volt idegen számomra a zenei együttműködés, de ilyen formában, hogy én írtam a szöveget, még soha nem fordult elő velem.
Minden szempontból felemelő érzés számomra, hogy az a videó megszületett.
Köszönöm szépen, hogy “leporoltad”, jólesett.
Amikor “előkerül” egy régebbi versem, mindig fissítem a kiegészítőket, most is megtettem.
Még egyszer köszönöm! 🙂
Szeretettel: Kankalin