Regény életre-halálra – 106 évvel ezelőtt hunyt el Mikszáth Kálmán

1910 május 28-án hunyt el Mikszáth Kálmán, a magyar irodalom legnagyobb regényírója, újságíró, szerkesztő, országgyűlési képviselő, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság rendes tagja, a Budapesti Egyetem tiszteletbeli bölcsészdoktora. Ma is szívesen olvassuk regényeit, polcunkon a kortárs irodalom mellett ott lapul a Különös házasság, A fekete város, A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Szent Péter esernyője vagy a Beszterce ostroma.

Hatvannégy munka tekintélyes mennyiségnek számít. Ennyit alkotott Mikszáth Kálmán élete hatvanhárom évében. Ha csecsemőkorától kezdve minden évre számítunk egy művet, egy plusz regény akkor is marad. Ahogy az általános iskolában tanultuk, Mikszáth a Nógrád megyei Szklabonyán született 1847-ben, köznemesi családban. Apja, Mikszáth János jómódú földbirtokos volt, anyja Veress Mária kisnemesektől származott. A Mikszáth-ősök lutheránus lelkészként tevékenykedtek. Az író dédapja, ükapja, annak testvére teológiát hallgattak Wittenbergben és Jénában. A nagyapánál megszakadt a teológiai szál, a lelkészi hivatás helyett a kocsmárosságot választotta. A kis Kálmán Szklabonyán végezte elemi iskolai tanulmányait, majd a rimaszombati evangélikus kisgimnázium tanulója lett. Tehetsége már itt megmutatkozott, a gimnázium önképzőköre számára írta első verseit, novelláit. Később átiratkozott a selmecbányai gimnáziumba, ahol szintén aktívan részt vett az önképzőkör életében. Jogász szeretett volna lenni, el is kezdte a jogi egyetemet Pesten, de a diplomáig nem jutott el. Visszatért Nógrád megyébe, és Balassagyarmaton szolgabírósági esküdtként dolgozott. A jövőjét jelentősen meghatározta ez a munkahely, ugyanis beleszeretett munkaadója, Mauks Mihály lányába, Ilonába. Gyarmaton a lehetőségekhez képest bohém életet élt, hamar belopta magát a társaság szívébe. A tanuláshoz már egyáltalán nem fűlött a foga, vármegyei hivatalnoknak állt. Ügyvédbojtársága mellett újságírással is foglalkozott, olyan lapok jelentették meg a cikkeit, mint az Igazmondó, Szabad Egyház, Fővárosi Lapok és a Borsszem Jankó. A szerelemből házasság lett, feleségül vette Mauks Ilona Máriát. Miután Mikszáth szülei kolerajárványban meghaltak, feleségével a fővárosba költözött.

A városhoz fűzött reményeik nem váltak be, szegénységben éltek, első gyermekük három hónapos korában meghalt, Ilona is megbetegedett. Nem volt mit tenni, az ifjú feleség hazaköltözött a szüleihez. Mikszáth is menekül, visszaköltözik Szkalbonyára, de mivel ott már nem nyílt számára sem tér, sem lehetőség, újra Pesten próbált szerencsét. Ekkor kezdett komolyabban foglalkozni az irodalommal. Még mindig nem rendelkezett rendszeres jövedelemmel, ami rendkívüli módon aggasztotta. Úgy érezte, nem méltó a házasságra, hiszen nem képes eltartani egy családot. Nem maradt más hátra, mint elválni Ilonától. A nő azonban ragaszkodott a férjéhez, így Mikszáth cselt eszelt ki. Azt hazudta, hogy mást szeret, mert ezzel ugyan összetöri szeretett asszonyát, de legalább megmenti a nyomortól. 1881-ben megjelenik a Tót atyafiak című regénye, mely meghozza az áttörést, és megindul a példátlanul gyors olvasói siker és világirodalmi karrier felé. A jó palócok megjelenése után visszatér a fővárosba, a Pesti Hírlaphoz. Anyagi helyzete az írói siker folytán jelentős mértékben javult, így már semmi sem akadályozhatta a boldog családi életet. Újból összeházasodtak tehát, és frigyükből három gyerek született: Kálmán, Albert és János. A házaspár gondtalan társas és irodalmi életet élhetett Pesten, Mikszáthot a Kisfaludy Társaság tagjává választják, majd később a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lesz. 1887-től élete végéig országgyűlési képviselői posztot is betöltött, először az erdélyi Illyefalva, majd 1892-től Fogaras, végül Máramarossziget képviselője lett. Ahogyan azonban az életben lenni szokott, az örömbe üröm is vegyül, meghal a kisfia, Jánoska, amit sosem tud igazán kiheverni. 1895-ben kiadják a Szent Péter esernyője című regényét, mely sokak szerint Mikszáth legjobb műve. Hamarosan jönnek a nagyregények: a Különös Házasság, A Noszty fiú esete Tóth marival, Jókai Mór élete és kora és A fekete város.

Mikszáth azok közé az írók közé tartozik, akik még életükben részesülhettek az elismerés dicsőségében. A budapesti újságírók egyesületének elnöke lehetett, részt vett az Országos hírlap megalapításában, melynek megszűnéséig a főszerkesztője volt. 1907-ben megkapta a Magyar Tudományos Akadémia nagyjutalom-díját. 1910 tavaszán, írói pályafutásának negyvenedik évfordulóján szülőfaluját, Szklabonyát az író iránti tiszteletből Mikszáthfalvának nevezték el. Az ünnepségek után még elindul új, leendő képviselői kerületébe, Máramarosszigetre, ám rosszul lesz, félbe kell szakítania az útját. 1910. május 28-án távozott az élők sorából.