Az alábbi sorok szereplője egy olyan fiatal, tehetséges művész házaspár akik a mai bizonytalan és kevés reménnyel kecsegtető vállalkozói világban igenis mertek nagyot álmodni és minden törekvésükkel igyekeznek véghezvinni elképzeléseiket. Egy székelyföldi kis faluban, Zalánban csendesen és szorgalmasan vezetgetik művészetre épülő elhivatottságukat és bár nem dúskálnak a jóban, de tisztességesen élnek, és ami a legfontosabb, olyannal foglalkoznak, amiben a legnagyobb örömüket lelik.
Selyem Katalin grafikus iparművész és Madaras Péter szobrászművész, miután 2005-ben megtalálták azt a vidéki otthonukat ahol háborítatlanul tudnak dolgozni, összerakták a tudásukat és belekezdtek a réz és tűzzománc ékszerkészítő vállalkozásukba. Bár a képzőművészeti egyetemen mindketten más szakon végeztek – Katalin bútor restaurálást, Péter faszobrászatot tanult – megtalálták azt az anyagot amit mindketten közelinek találtak magukhoz és közösen felfedezték az anyagban rejlő egyedi lehetőséget. Olyan alkotással rukkoltak elő, ami külsőségét tekintve a könnyed vidámságot, a gyermekies világlátást, a dizájnt és a hagyomány illetve a népművészet világát ötvözi. Ezeket a jellemzőket gyúrták össze amiből egy kicsit mai, kicsit régmúltat idéző, kicsit bohókás, kicsit elmerengésre ösztönző fülönfüggőket, karpereceket, medálokat hoznak ki. Rézlapra dolgoznak rézkarc díszítéssel, valamint az erdélyi rekeszzománc technikával tűzzománc ékszereket égetnek.
Némi szakmai tudnivaló a munkájukról: a rézékszereket az aquaforte eljárással késztik. Ez annyit tesz, hogy szurokkal rajzolják fel az anyagra a mintát, amit maratás követ. Ezután olyan ötvös munkálatokat alkalmaznak – domborítás, patinázás, csiszolás – aminek a végeredménye lesz a csillogó felület. A tűzzománcozás pedig az üvegpor és a rézkeret vagy rekesz egyesülése égetéses eljárással. Ez volna az előbb említett helyi vagy hagyományos erdélyi sodrony rekeszzománc technika.
A munkamegosztást illetően Katalin feladata a grafikai díszítés, Péter pedig az ötvös munkálatokat végzi. A mintát illetően jellemzőek a virágok, madarak, népmesei és autentikus székely motívumok. Olykor egy egész kis meserészlet ábrázolódik ki a csuklónyi karkötőn vagy a csepp formájú fülbevalón. Csodálatos képi világot hordoznak az ékszereik, amelyek bizonyára nagy büszkeségére válnak viselőjének.
Ha már az értékesítésnél tartunk: az elmúlt évek eladási tapasztalatai megtaníttatták velük, hogy hol igen és hol nem érdemes árusítani. Fesztiválokon semmiképp, de kézműves vásáron, üzletben, nagy látogatottságú külföldi és hazai internetes kézműves portálokon, közösségi oldalon mindenképpen. Az interneten Spiral Man fantázianév alatt bárki megtekintheti az eddigi termést. Tapasztalataik szerint a tűzzománc ékszereiket inkább a környezetükben, Székelyföldön keresik, a réz termékek másfelé is megállják a helyüket. Nem pusztán csak az eladások számából mérik a sikereket. A mosolyok, az ékszereik szépségén való őszinte elcsodálkozás még akkor is inspirálóan hat, ha nem párosul közvetlen vásárlással.
A jövőbeni tervek? Technikailag és külsőségekben is fejlődni. Egy jól felszerelt ötvösműhely, ahol már bármilyen ötlet kivitelezhetővé válna. Továbbá: csiszolni azt a látásmódot, amivel továbbra is egy egyedi szín, forma és díszítési világ érhető el, hogy termékeik jellegzetesek, személyükhöz azonosíthatóak maradjanak. Ehhez pedig adott a lelkesedésük, kreativitásuk, tehetségük. Nekünk pedig nincs más dolgunk, mint megbecsülni az értékes és értékteremtő művészeinket.
2 hozzászólás
Szia!
Nagyon jó is az, mikor valaki megtalálja azt a munkát, amit szeret. És ha maradandót alkot. Megnéztem a munkákat a neten. Tetszenek, van egy különleges hangulatuk.
Bár mindenki magából ad, mindegy, hogy mit alkot, az az ő személyiségét fogja tükrözni.
Szeretettel: Delory
Ez az írás felkeltette az érdeklődésemet a művészek és mávészetük iránt. El tudtam volna képzelni egy szép lírai riportot az alkotókkal. De az írás így is elérte célját, hiszen, aki fogékony a művészetek iránt, bizonyára utánanéz az alkotóknak, illetve máveiknek.