Spanyolországi úti beszámoló első és második nap – az utazás

2018-ban egy május végi napon, a jó idő ígéretével indultunk el otthonról, és azt reméltük, hogy egyenesen a nyár vár ránk az úti célunknál, Spanyolországban.
A bőröndjeink tömve voltak a két hétre szükséges nyári holmikkal, a szívünket pedig a nagy utazás izgalma feszítette.
A Déli-pályaudvarnál, langyos hajnali időben várakoztunk a buszra, ami majd Spanyolországba visz. Jó érzés volt beülni a nagyon kényelmes buszba, és útnak indulni a Veszprém, Sárvár, Szombathely, Bucsu, Klágenfurt, Udine, Mestre, Verona útvonalon Spanyolország felé.

Az első napon végig robogtunk Ausztrián, a buszból fényképeztük csak a Wörthi tavat, és a szemünk előtt elvonuló magas hegyeket, szép településeket.
Közben az idegenvezető csak úgy ontotta a földrajzi adatokat, és az utazásunkon érintett országok ki- és átalakulásának adatait. Nagyon kellett figyelni, mert elég hektikusan adta elő a mondókáját. Ő maga is sokszor idézőjelbe tette, vagy megkérdőjelezte az előadása egyes állításait. Tele tűzdelte a „mondhatjuk”, az „akár”, a „mindenféle”, „vagy mit tudom én” kifejezésekkel. Elsőre úgy éreztem, hogy inkább fáradtság, mint élmény hallgatni őt. Nem is gondoltam, hogy a következő két hét alatt úgy megszokom a stílusát, és a beszédfordulatait, hogy az első napon érzett idegenkedésem elismeréssé alakul.

Tizennégy órás út után, már sötétben érkeztünk meg az észak-olaszországi, Alessandriához közeli Spinettába, ott volt az éjszakai szállásunk a Hotel Diamante nevű szálloda komplexumban.
Nem tudom, hogy miért – talán ez volt az első útja ide a buszunk sofőrjeinek – de nagyon nehezen találtak oda az előttünk magasodó szálloda bejáratához. Párszor körbe keringtünk a szálloda parkolójában, amíg végre sikerült a művelet.
A késői órán nemzetközi svédasztalos vacsorával, másnap reggel ugyanilyen reggelivel vártak minket, mindenki talált valami fogára valót.
A szálloda nagyon modern volt, kívül csupa üveg, belül dizájnos belső terek. Takaros, kellemes, tiszta, szobát kaptunk, szép fürdőszobával.

A második nap reggelén elindultunk Spanyolország felé, a rövidre szabott éjszaka után csak félig ébren, átbuszoztunk az Appeninneken, majd Genovánál elértük a Ligur-tengert, és rögtön kipattant a szemünk.
Mert az Olasz – Riviérán az azúr kék tengerparton mentünk, csodaszép tájakon, és ragyogó napsütésben. Fenyőfák, olíva- és citromligetek, pálmafák, szőlő ültetvények, középkori arculatukat őrző, virágba borult, bájos települések szegélyezték az utunkat.
A csodálatos, napsütötte és lenyűgöző szépségű utazás folytatódott át a Francia – Riviérán, az Azúr parton a Nizza, Montpelier, Perpignan útvonalon.
Képeslapokra való, mesebeli tájakon utaztunk a tengerpart melletti útvonalon. Már előre örültem, hogy majd visszafelé is erre jövünk, és akkor újra átélhetem ezt a varázslatos utazást.

Késő délután átléptünk Spanyolországba, megérkeztünk a célországba. Útközben átmentünk Salvador Dalí, a szürrealista katalán festő szülővárosán Figueresen, ahol a múzeuma és benne a sírja is van. Az idegenvezető jóvoltából alaposan megismertük Dali életét, feleségét Gala Dalít, művészetét, elveit, és szabadosságait. A nap végén nem okozott volna gondot számomra egy teljes körű Dalí ismertetés megírása.

A tengerparton, Costa Bravan fekvő Calella üdülőhely Bernát II. szállodája volt az aznapi szálláshelyünk. Szép volt a szobánk, a hófehér szállodában egy hófehér erkélyről nézhettünk le a szálloda kertjére, és úszómedencéjére. Svédasztalos vacsora volt bőséges választékkal, nagyon szép volt az étterem, és maga a szálloda is.

Vacsora után lesétáltunk a tengerpartra, megnézni, hogy esetleg lehet-e fürdeni, de hideg szél korbácsolta, nagy, tarajos hullámok fogadtak bennünket, az időjárás a lehető legtávolabb állt a strand időtől, így a fürdőruháink szárazak maradtak, és inkább a fürdőszobában lubickoltunk a meleg vízben.