Szabálysértés

Megint megsértettem a szabályokat. Ezt eddigi életem folyamám sokszor megtettem, volt amikor tudatlanságból, de a legtöbbször szándékosan, mert bükkfejű vagyok, és nem birom ki, hogy a szabályok irányitsák az életemet.
Nem a törvényeket szegtem meg, mert törvénytisztelő ember vagyok, csak az iratlan, meg irott szabályokat, amelyeket arra találtak ki, és hoztak divatba, hogy egyesek ezekkel tudják bizonyitani magassabbrendűségűket.

Sose voltam nagyravágyó, mindig csak addig nyújtozkodtam, amig jónak láttam, amit elértem az életben az önerőből, de Isten segitségével történt. Nem vagyok vallásos, csak hivő ezért ugyanúgy elfogadom a jó törvényeket, akár a Bibliából, akár a Koránból vannak, de lehetnek Buddha tanitásai is.
Úgy viszonyulok az élethez, akár a szamár a bogáncskóróhoz, ha szúr is leharapom, másként már rég kereshetném, a végső állomást.

Mivel a szabályokat csak emberek találták ki, sose féltem őket megszegni, és ezután is megszegem őket, ha úgy látom nem helyesek.
Két dolog késztetett erre a magyarázkodásra:

Az első egy öngyilkossági kisérlet, ami ma reggel történt, szemem láttára.
Egy jóképű, huszonöt- harminc közötti fiatalember próbált véget vetni életének, az autóbusz elé dobva magát. Ez megdöbbentett, és még jobban megerősitett abban a hitben, hogy az új iratlan, és irott gyereknevelési szabályok rosszra vezetnek.
Annyira védik a szülők gyerekeiket, hogy a nagy túlzásba vitt engedékenységgel, amit szeretetnek neveznek, valósággal üvegbúrába zárják őket. Mikor aztán magukra maradnak, nem lévén immunrendszerük kifejlődve a valódi élet csapásaira, gyorsan összeroppannak.
Ez még csak a kezdet, a túlkényeztetett generáció csak ezután következik.
Hálát adok Istennek, hogy úgy kirúgtam ezt szabályt, mint engem annak idején a Kommunista pártból, még mielőtt beléptem volna, és egészséges családom lett, ahol a jó hagulat uralkodik.
( Mellesleg megjegyzem, hogy mellettem nehéz túl sokáig komoly maradni.)

A második a magyar helyesirási szabályok be nem tartása, figyelmetlenségből, tudatlanságból és kényszerből.
Mivel nem vagyok oda a szabályokért, ezeket se nagyon igyekeztem megjegyezni, mert tudtam, hogy úgy is állandóan változtatják őket, akár az utcaneveket. Ezért sosem akartam olyan mélyre bevésni őket mint a Püthagorasz tételét, ennek iszom most a levét, de mint emlitettem én mindent lenyelek.
Sajnálom, ha valakit bosszantanak helyesirási hibáim, és igérem amint irásból annyi pénzt szerzek, fogadok egy korrigáló szakembert, addig is elnézést kérek mindenkitől.
Természetesen közben tanulok, mert ilyenszerű bevételben nemigen bizok, sajnos az üvegbúrába bújtatott gyermekekhez, a szavakat se engedik bejútni.