Szeretet. Olyan varázslatos a csengése. Egy szó, amit nap, mint nap hallasz. A testvéredtől, a szüleidtől. Meg ugyebár a szerelmedtől. Szerelem. Lágyabb, kellemesebb, mint a szeretet szó. A jelentése viszont még kérdéses. Szimplán egy szó, ami csak úgy lebeg a levegőben. Nem ütközik semmibe, csak úgy ott van. Hiszen annyi kíváncsiság, nyitottság, végül sérelmek árán, ilyenné vált. Semlegessé!
A szerelmesek vakok. Állapítod meg, amikor egy ismerősnek köszönsz az utcán, aki még a jelenléted ellenére sem hajlandó félrenézni. Szinte nem vesz rólad tudomást, csak megalázóan int egyet. Le sem veszi a szemét szerelméről. Mozdulatlanul bámul előre és fülig ér a szája, mintha hipnózis alatt lenne. Félelmetes.
Hazamész és felhívod a legjobb barátodat. Előveszed a lehűtött sört és leültök a kanapéra. Beszélgettek az életről. A szerelmesekről, akik fontosabbnak tartják egymást, akár az életnél is. Milyen fertőző betegség ez, hogy képesek lennének lemondani a körülöttük lévő dolgokról. A sok gyötrelmes küzdelmek utáni boldogságról, hogy te nyertél. Az elégedettség érzéséről. A sok buliról, a szexről. Barátokat, családtagokat sértenek meg, de mindez nem érdekli őket.
Egymásra néztek és elkezdtek nevetni, amikor a TV-ben a Durex reklámban meghalljátok a szerelem szót. Előveszel egy újabb kör piát. Minőségi bor, whisky, egy kis pálinka. Fogadtok, hogy ki tud hamarabb felszedni valakit. Kezet fogtok és kiléptek az ajtón. Az első megálló egy közeli kocsma. A bevetésetek sikertelen volt. Ezt megünneplitek egy abszinttal, hisz lényegében mind ketten nyertetek. Majd haladtok tovább. Újabb fogadások hangzanak el. Az úton táncoltok, fütyörésztek. Szekáljátok egymást. Felsikítasz, amikor hátad mögé lép és váratlanul megcsikiz. Utána egy kissé lenyugodva leültök a park nyirkos füvére. Figyelitek a sok szánalmas embereket. A buliba siető tömeget. Lányok, fiúk kézen fogva. Ölelkezve. Csókolózva. Amint egymásra néztek, kitör belőletek a nevetés. Lefeküdtök a fűbe és a fölöttetek magasodó fák lombjait figyelitek. Forog az egész. Homályos is. Megbolondított az a sok alkohol. Ismét egymásra néztek, de ezúttal kitisztul a kép. Nem látsz homályosan. Csak egy arcot, amit már 3 éve ismersz. Meg egy szikrázó szempárt. Valami történik. Mint a mágnes, úgy közeledsz az ellentéted ajkához. Egymásba fonódtok, nincs megállás. Senki sem lenne képes szétszedni titeket. Túlságosan erős a vonzás…
Másnap legnagyobb meglepetésedre bűntudat nélkül ébredsz az ágyában. Magad sem érted mi ez a felszabadult érzés. Ezúttal nem érzed úgy, hogy másodpercek alatt kell felöltöznöd és kimásznod az ablakon, amíg ő a mosdóban van. Ehelyett csendben kicsúszol a karjaiból és kimész a nappaliba. Olyan boldog vagy, hogy szinte gondolkozás nélkül cselekszel. Aztán amikor meglátod az elégedett arcát, mikor mohón felfalja az általad készített reggelit és a végén rád mosolyog, úgy érzed ezt minden egyes nap el tudnád viselni. Mert ahogy érzel iránta, és ahogy ő néz rád, azért megéri. Mintha az élet fájdalmas dolgait kompenzálná a szerelem. Egyedül ez az egy aprócska szó, és az a felemelő érzés. Végre megértesz mindent. Hiszen te sem vagy különb a többi szánalmas embertől…
1 hozzászólás
Hát…..igen. Egész más, ha benne vagyunk egy szituációban, mintha kívülről néznénk. Ez különösen igaz a szerelemre….