A pszichológusok sem maradhatnak érintetlenül. Többek között Judith s. Wallerstein, neves amerikai viselkedéskutató egy vizsgálata során, a kutatási eredményeit a következőképpen összegezte: a boldog kapcsolat/házasság alapja kilenc olyan mindennapos kihívás megoldásán nyugszik, amellyel a nőnek és a férfinak együttesen kell megbirkóznia.
• Örökre megőrzik az első időszak szerelmének emlékét. "Az a képesség, hogy a kapcsolat első benyomásait megőrizzük szívünkben, az életre szóló szerelem feltétele" – állítja Judith S. Wallerstein. A vizsgálatban részt vevő párok közül sokan lelkesen mesélték, hogyan találkoztak először partnerükkel. A házasság művészete abban rejlik, hogy megtartjuk emlékezetünkben a kapcsolatunk kezdetéből származó idealizált képeket, ugyanakkor reálisan látjuk a jelent.
• Élete a házassággal újrakezdődik. Amikor John Lennon feleségül vette Yoko Onot, feladta miatta a Beatlest. Senki sem akarta megérteni, ő azonban megmagyarázta: "A Beatles sokáig olyan volt, mint egy jól működő házasság. Mindenki hozzáadott valamit. Egyensúlyban voltunk. Azonban ez egy kicsit felborult. Amióta Yokoval vagyok, újra megtaláltam ezt az egyensúlyt." Minden házasságban az az első feladat, hogy lelkileg elszakadjunk az addigi családunktól, és létrehozzunk egy új kötődést partnerünkkel. Ahhoz, hogy jó legyen a házasságunk, önálló véleményünknek kell lennie, és hagyatkoznunk kell saját ítélő és döntéshozó képességünkre! A gyermekből házastárssá válás csak akkor lehetséges, ha újragondoljuk a szüleinkkel való viszonyunkat és a velük való konfliktusainkat.
• Készek kompromisszumot kötni. Ha egy férfi mondjuk kutyát és kertes házat szeretne, párja viszont inkább a városban szeretne élni, adott a konfliktus. Ezt csak úgy lehet feloldani, ha a felek lassan megpróbálják összhangba hozni a terveiket. Például egyelőre a városban maradnak, de ha gyermekeik születnek, vidékre költöznek. Ezzel a kompromisszummal a pár leteheti egy tartósan boldog partnerkapcsolat alapját. A mi és az én közötti egyensúly megteremtésében – vagyis abban, hogy a párok összeegyeztetik jövőre vonatkozó terveiket, és mindkettőjüket kielégítő kompromisszumos megoldást választanak – áll az új egység, a házasság egysége! Az énközpontú gondolkodást a házasságban a Mi-nek kell felváltania. Ugyanakkor ennek a Mi-nek magába kell foglalnia a partnerek bizonyos fokú függetlenségét is!
• Nem hanyagolják el egymást akkor sem, ha gyermekeik lesznek. "Emlékszem, teljesen magamon kívül voltam a boldogságtól, amikor először tartottam kezemben a gyermekemet" – meséli egy boldog házasságban élő férfi. A tanulmányban részt vevő párok életében a gyermek(ek) születése csúcspontot jelentett. Mindannyian elmondták azt is, hogy a gyermekek nélkül egyszerűbb lett volna az életük, de megérte. "A gyermekek összekötnek bennünket, szeretjük őket, de egymást sem hanyagoljuk el." – magyarázta egy feleség. Tehát a boldog párok képesek időnként kilépni szülőszerepükből, és ehelyett a szerető társ szerepét előtérbe állítani.
• Megtanulják kezelni a válsághelyzeteket. A közismert Oscar-díjas színész, Mel Gibson egy időben sokat ivott. Felesége, akivel 17 év házasság kötötte össze, egy idő után azt követelte tőle, hogy menjen elvonókúrára, különben elhagyja a gyerekekkel együtt. Azóta a férfi egy kortyot sem iszik – felesége pedig kitart mellette. Mel Gibsont és Robynt Hollywoodon kívül is mintapárnak tartják. Azaz a boldog házasságokban is vannak konfliktusok, de a partnerek képesek elhárítani a fenyegető veszélyeket.
• A konfliktusmegoldásra is fordítanak időt. Ha nem tisztázzuk a konfliktusokat, fennáll annak a veszélye, hogy a kapcsolat a mindennapok megfeszített ritmusában elsekélyesedik. A házasságok gyakori vitás pontja a függetlenség, a pénz, és a munka. De mi az, ami a jó házasságokat a rosszaktól megkülönbözteti? Az, hogy a párok bizonyos szabályokat állítanak fel a konfliktusok kezelésére: például soha nem fekszenek le úgy, hogy haragban lennének egymással.
• Tudják, hogy a szex és a szerelem összetartoznak. A szex fontosabb, mint ahogyan azt egyesek gondolják. A jó kapcsolatban a szex és a szerelem elválaszthatatlanul összekapcsolódnak – még akkor is, ha a párkapcsolat már régen nem számít újdonságnak. A boldog párok között szinte mindegyikkel előfordult, hogy harcolniuk kellett azért, hogy megmaradjon kapcsolatuk bensőségessége. Ez nem volt könnyű, de elhatározásuk és ragaszkodásuk segített ebben.
• Soha nem unják meg egymást. Uschi Glas színésznő és férje, Bernd Tewaag 24 éve élnek együtt, és 15 éve házasok. Házasságuk titka? "A tisztelet. És az, hogy szabad teret engedünk egymásnak" – mondja Uschi. Az ő munkájához sok szabadságra van szüksége. Férje így gyakran tölti szabadidejét a barátaival, még nyaralni is elmegy velük. Az unalmat ez a pár nem ismeri. A boldog kapcsolatban élő férfiak és nők gyakran a családjukon kívül is tevékenykednek. Szakmájukban nagyon aktívak, ugyanakkor közös érdeklődési területük is van.
• Meghitt kapcsolatban élnek. A sikeres amerikai színész, Dustin Hoffman feleségével, Lisával 18 éve házasodott össze. Így beszél róla: "Mindennap egy kicsit jobban szeretem Lisát. Gyengédsége és megértő szavai erőt adnak nekem az élethez és a munkámhoz." A vigasztalás és a bátorítás a jó kapcsolat/házasság egyik feltétele.
igazgyöngy, gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb művész
csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni."
/Balzac/
A felsorolt kilenc pont közül egyik megvalósítása sem könnyű. Ugyanakkor, ha a párok nem tekintik kapcsolatukat/házasságukat befejezett műremeknek, s még nyugalmi állapotban sem veszik természetesnek a kapcsolati/házastársi boldogságot, jó esélyük van arra, hogy hosszútávon is harmóniában éljenek. A recept: csak az vezethet a boldogsághoz, ha készen állunk kapcsolatunkat állandóan újragondolni és a megváltozott körülményekhez igazítani!
A Boldog, és tartós kapcsolat titkát megannyiféleképpen lehet ötvözni. De legfőképp abban rejlik, hogy minél több közös programotok legyen – és szeressétek is azt – együtt. Ezt követően – ami minden bizonnyal a legfontosabb szerepet tölti be, a közös tevékenységekből kiindulva, hogy minél többet kommunikáljatok.. egymáshoz.. egymásról.. mindenről.. bármiről. Mert később majd, a kerekesszékben ülve, nem marad már más, „csak” a beszélgetés, az emlékek felidézése.. mely kifogyhatatlan mennyiséget képez, köszönhetően magatoknak, mert nincs „te vagy én – én vagy te”, csak a „Mi” létezik már.
Az egyes szám lassan feledésbe merül, nem lesz nekem vagy neked, csak nekünk. Nem azt várjuk, hogy megkapjuk tőle, amit akarunk – hanem, hogy megadjuk neki azt, amit nem akar, de szeretne.. amit nem kér, de örülne neki.. amire nincs szüksége, de sóvárog utána. Az elvárás jelentése ismeretlenné válik számunkra. Már nem várunk.. nem elvárunk.. hanem adunk, Önzetlenül, Szeretetből, Szívből. Az elvárás apró jele nélkül.
És élni kezdünk.
1 hozzászólás
Nagyon érdekes és tanulságos írás4 Csakhogy! Az ÉLET gyakran átírja a szabályokat. Létezik reménytelen, önmarcangoló, önpusztító szerelem? Létezik. Létezik soha el nem múló, soha be nem teljesülő szerelem? Az is létezik, a világirodalom tele van ilyen esetekkel. Létezik olyasmi is, hogy egy lángoló, önpusztító szerelem átmegy mindent felvállaló, háttérben maradó örök szeretetbe? Létezik. Talán. Nem. nem tudom. Szval ez azért bonyolult. (Azért bonyolult, hogy az írók írhassanak róla!) Üdv: én