Előre szeretném hangsúlyozni, nem egy párt, vagy ember ellen, vagy mellett beszélek. Nekem nincs jogom senkit megkritizálni. Én nem dönthetem el, helyes e, amit tesz. Csak szeretném elmesélni egy hatalmas élményemet.
Biztosan tudja mindenki az utóbbi napok eseményeit. Nem a Budapesten történtekről szeretnék beszélni, mert az agyonrágott csont, és igen nehéz pártatlanul beszélni róla. Inkább a Szegedi tüntetés képeit szeretném lefesteni nektek, mikor a diákok a tandíj ellen tüntettek.
Még sosem vettem részt tüntetésen, nagy izgalommal vártam. Az Aradi Vértanúk Terén gyülekeztünk, pólókat kaptunk, melyre ez volt ráírva: „A tandíj súlyosan károsítja ön és környezete tanulmányait”. Együtt átvonultunk a Dugonics térre, ahol már jelentős tömeg várt minket.
A felszólalók sem pártok ellen beszéltek, inkább bíztattak minket a csendes tüntetésre, a felszólalásra, hogy mindenki adjon hangot véleményének. Ahogy azt egy felszólaló is elmondta, nem ezt ígérték. Felesleges lenne leírnom a beszédek tartalmát, ezt mindenki ismeri. Pár napja ezekről van szó tévében, újságban, rádióban. A csodálatos az volt, hogy több ezer ember együtt, egymásért vonult végig, majd hangos tapsszóval bíztatott mindenkit, aki véleményt formált. Ott nem volt trágár beszéd, bekiabálás, nem vertek szét kukákat, nem gyújtottak autókat. Egy jó hangulatú órát töltöttünk el, melyek után koncertek következtek.
Egy óriási élménnyel lettem gazdagabb. S most fel lehetne tenni a kérdést, volt értelme? Szerintem volt. Mert emberek egymásért cselekedtek, mert békésen együtt voltunk. Hogy tényleges értelme volt e, arra majd csak később kapunk választ. Én még bízom benne, hogy igen. Hiszen a tandíj nem megoldás. Beszélgettem pár emberrel, akik nagyon félnek ettől. Államilag támogatott szakra járnak, mivel szüleik igencsak keveset keresnek. Ha bevezetik a tandíjat, lehet, hogy abba kell hagynia tanulmányait. Mert hiába öt vagy hat ezer forint havonta, vannak olyanok, akik ezt nem bírják kifizetni. Sajnos…
Reménykedjünk, hogy a kormány talál valamilyen megoldást, és bebizonyítja végre, hogy a helyzet magaslatán áll.
Tandíj stop 2006
By Mishu
16 hozzászólás
Kedves Mishu!
Teljesen egyet értek veled! Jó, hogy az emberek még össze tudnak fogni, ha kell. Nem tudom, van-e egyáltalán valaki, aki szeretné, ha bevezetnéka tandíjat…
Csak egy kérés: mondjatok már egy nyugat-európai országot, ahol ismerik az államilag finanszírozott képzést. Na? Na?
Ugyan Mishu, miért ne lenne jogod kritizálni akárkit is?
Hogy teszed-e, és hogy mikor teszed, az csak rajtad múlik.
A tüntetések országszerte nyugalomban zajlottak – kivéve a pesti eseményeket ugye, ahol pár túlhevült elmebeteg meg focidrukker különböző létesítményeken élte ki agresszióját, tekintet nélkül annak eszmei és esztétikai értékére. :S
A tandíj az tényleg nehéz kérdés. Már csak azért is, mert az ország nem áll jól anyagilag – de a családok sem éppen. Másfelől rengeteg a túlképzett ember Mo.-on, sok a diplomás munkanélküli, vagy aki külföldre kényszerül dolgozni valami nevetséges melót, mert ott nem feltétlenül nézik a képesítést. Valahogy ki kell szűrni, hogy ne boldog-bodogtalan jelentkezhessen valami utolsóelőtti szakra. És hát hogy ez épp az anyagiak útján történik, az már más dolog… Ez amúgy engem is személy szerint érint – épp ezért nem valószínű, hogy tovább fogok tanulni, bár sosem lehet tudni, ha addig valamilyen módon megszedem magamat…
csak ez nem túl valószínű rövidtávon.
Sziasztok!
Először is köszönöm, hogy elolvastátok a cikkemet. Tulajdonképpen nem a tandíjról szól, inkább az összefogásról. Ennek “eszköze” a tandíj.
És kedves Crystalheart, nincs jogom kritizálni. Nem akarok senkit megbántani, és nem is kritizálhatok senkit úgy, hogy a pontos háttérdolgokat nem ismerem. Biztosan észrevetted, hogy nagyon ritkán kritizálok meg bárkit is.
Üdv
Hehe az én írásaimat aztán kritizálhatod agyba-főbe, én csak örülnék neki, mert csak fejlődnék általa
Azt a fajta kritizálást, amiről itt beszéltem, nem egy versre értettem. Mondjuk a kormányra, vagy a miniszterekre, vagy ilyesmi. Azt nem kritizálhatom meg, mert nem tudok róla, szinte semmit. Mi alapján tenném? Hogy nem tetszik, ami mostanság folyik? Maximum ennyit írhatnék, és talán a véleményemet, de azt nem teszem, mert bárki mást megbánthatnék vele. A vers kritika, az más tészta. Azt azért tesszük, hogy a költő fejlődjön tőle. Vagy megdícsérjük, mert nagyon szép lett.
Szia!
Tetszik az írás, a címe. Szerintem ügyesen tetted,hogy nem ismételgetted azt,amit már a média ezerszer megtett. Kihangsújozod ugyan, hogy nem kritikai szempontok vezérelnek,de mégis minősíted . Ez így szuper!
Köszi szépen.
Kedves Mishu!
Ne hagyd magad! Engem már nem érint az államilag finanszírozott képzés közvetlenül, de van két fiam, akik elindultak egy úton, szeretném, ha révbe is érnének. Nem itt írod, máshol, de igazad van az értelmiségi lét nem papír kérdése, életforma. Hiába kicsik még a gyermekeim, könyvek között, színházbajárósan, a tudomány és a tudás tiszteletében nőnek fel. Valószínűleg diplomát szeretnének majd szerezni. Sajnos, hazánkban nem biztosított, hogy azért, mert mindketten a férjemmel értelmiségiek vagyunk, képesek leszünk tandíjat fizetni a fiainknak. Szörnyű, de ha most megmondanám, mennyi pénzt keresek havonta azzal, hogy a magyar kultúrát terjesztem, azért, hogy a pláza kult. mellett más is legyen a fejekben, sírva fakadnának a kételkedők. (kevesebbet, mint egy munkanélküli) Tehát, engedtessék már meg nekünk, hogy azok legyünk, amik szeretnénk! Hadd ne menjek el kőművesnek, mikor én nem azt szeretném csinálni. (szándékosan hoztam fel a kőművest, azért, mert tisztelem és csodálom őket, tehát, ebbe is nehéz lesz belekötni) Egyébiránt, pedig a szakmai képzés is államilag támogatott. Némi egyenlőségért könyörgök! Bocsánat, Mishu, tisztellek az írásaidért, felháborodásom nem is inkább neked szól, remélem, érzed. Csak nyitva a szemem. Én is ismerek olyan fiatal lányzót – tanítványom volt – , akinek özvegy édesanyja nem fogja tudni fizetni a tandíjat. Mert már nem eszik, nem ruházkodik rendesen. Nincs miből lefaragni. A gyerek meg tehetséges, és alkatilag is alkalmatlan bármely fizikai munkára. De, akkor is! Piszok tehetséges a lány, miért kallódjon el???
Köszönöm, hogy megírtad!
Tiringer Tündi
Kedves Tündi!
Köszönöm a véleményed, teljesen egyet értek veled.
Üdv
A legokosabbak ingyen tanulhatnak továbbra is. (Szándékosan nem “legtehetségesebbet” írtam…) Aki viszont egyből nagyon jó, (pl. kicsit matekzseni), de teszemazt más (pl humán tárgyak) már nem megy neki annyira, máris nem. :S Én nem vagyok zseni, de szeretek programozni és érzékem is van hozzá, de nem tudom, hogy fogjuk még kiköhögni a tandíjat.
Mishu-nak: Tudom, nehéz megemészteni, amikor valamit csökkentenek vagy elvesznek. Annyira mélyen nem tanulmányoztam, hogyan, és mindenkitől “elveszik”-e a tandíjat, ugyanis én már kicsit kinőttem belőle. De abban bízom, hogy aki jó eredményt tud majd felmutatni, azoktól nem fogják elvonni.
Én az unokáim révén vagyon benne érintett. De: Mikor volt teljes tandímentesség?
Amikor én tanultam, nagyon régen volt, akkor is kellett tandíjat fizetni, a legjobb tanulóknak azonban nem kellett, vagy csökkentették.
Utána: a sokat emlegetett 40 év alatt járt az én nagy fiam (és lányom is) középiskolára és egyetemre. Akkor is volt tandíj, de szerencsére, ők is azok közé tartoztak, akiknek tanulmányi eredményei után elengedték, vagy csökkentették az összeget.
Az idősebb unokám egyetemista. Nem erőlteti magát, inkább csak tanulgat. Ő viszont megérti, hogy ezért nem fog kedvedzményt kapni. Ezért bizony gyakran az egyetemi időszak alatt kemény munkával pótolja a kiadásokat…
Ha egyszer úgy áll az ország, hogy csökkenteni kell a kiadásokat, annak oka van. Gondolom, szívesebben fizetnének, ha volna miből.
De úgy-e, az adósságot nem lehet növelni.
Amikor a nyugdíjakat, a minimálbért, az eü. dolgozók és orvosok fizetését igen szépen fölemelték, senki sem tiltakozott. Mindenkinek jól jött. De hát… valószínű, hogy azt is kölcsönből tették. Akkor nem tiltakozott senki.
Mit tehet az éppen funkcióban levő kormány… Tetszik, nem tetszik, össze kell húzni azt a bizonyos szíjat.
Ezért bizony én Arthus rövid megjegyzésével értek egyet. Ha a gazdag országok nem bírják, akkor a mienk hogyan tehetné. Ha rendbe jönnek a rég’ elfuserált dolgok, biztosan ismét javítanak a helyzeten ott, ahol tudnak.
Még csak egy mondatot: Sokkal-sokkal nehezebb időket is megéltünk. Reménykedjünk, hogy javul a helyzetünk.
Szia!
Igazad van, mindig is volt tandíj. Én is bízom benne, hogy a jó eredményeket elérők nem fognak annyit fizetni. Viszont ha mégis, akkor nadrágszíj ide, nadrágszíj oda, nem tudom befejezni az egyetemet. Most mondhatod azt, hogy dolgozzam. Ebben is igazad van, meg is teszem péntekenként, alig pár ezer forintért, amit élelemre költök, mert ugye enni csak kell. Egyébként reggel nyolctól este tízig bent vagyok. Hiába van két óra között egy óra szünet, az alatt nem tudok dolgozni menni. És ugye még haza is kell érni, és pihenni is kell, és persze tanulni. A szüleim pedig egy büdös vasat sem tudnak adni nekem. És ezt el sem várhatnám…
Üdvözlettel: Marcsi
u.i.:Köszönöm mindenkinek, hogy elolvasta.
Hehe, én meg épp, hogy biztosan nem fogok tudni annyira jól tanulni, hogy ne kelljen fizetnem majd az oktatásért. Sajnos ez van, a szakirányomban avgyok csak jó, meg pár ewgyéb dologban, ami viszont távolról sem kapcsolódik a szakirányomhoz, ezért az egyetemen/főiskolán nem is találkoznék vele
Elszomorító a helyzet. Ahogy olvastam a véleményeket egyre jobban kezdtem felfogni a tandíj súllyát. Eddig szinte bele sem gondoltam, pedig már én is azokhoz tartozok akik részesülnek majd benne.
Itt már csak abba kell belegondolnunk, hogy tényleg esélyegyenlőség van? Egy nem olyan tehetős úgyanyolyan könnyen boldogul, mint egy gazdag(a tandíj által felaállított keretek közt.)? Egyre inkább úgy tünik, hogy ezt csak a kormány próbálja belénk verni. Megpróbáltam nem politikai hátteret adni a hozzászolásnak, sajnos nem sikerült. Ha bárki máshogy gondolja vagy nem ért velem eggyet az elfogadom, és bocsánatot kérek azoktól akik esetleg sért a hozzászólásom a politikai identitásukban.
Furcsa, mert a cikk pont arról beszél amit tegnap próbáltam elmagyarázni egy baloldali érezlmű lányak kisebb-nagyobb sikerrel. Talán majd elküldöm neki ezt a cikket, valószinüleg jobban összefoglalta ezeket az érzelmeket olyasvalaki aki tényleg kiment tünetetni. Gartulálok hozzá.
És sok sikert az egyetemen a tanulásban mindenkinek. Kívánom, hogy mindenki érje el a kitűzött célt.
Üdv
Szia!
Köszönöm, hogy időt szakítottál a cikkre, és hogy véleményt is írtál. Valahogy én úgy érzem, nem lesz esélyegyenlőség. Én sem pártot, embert, politukust akarok szidalmazni. Csak szeretnék valami megoldást! Ezt a megoldást, nem ez a cikk fogja meghozni. Inkább talán, az az összetartást, amit azon a napon tapasztaltam.
Üdv