Titok, mágia, legenda…Roxfort (könyvajánló)

Szinte nincs olyan ember vagy könyvbarát, aki ne ismerné sokak kedvenc kamasz varázslója, Harry Potter nevét, történetét. A hétkötetesre tervezett regény igencsak a végéhez közeledik, angol nyelven már jó ideje szert lehet tenni a befejező részre. Február közepétől pedig nálunk is kapható lesz magyarul. Tudjuk, hogy az első négy rész nem várt gyorsasággal tört be a hazai könyvpiacra, azonban utána csend lett. Hosszú csend. S csak évek múltán juthattunk hozzá a folytatáshoz. De ezalatt az idő alatt történt egy s más: Az ötödik részre való várakozás hevében született egy vaskos, titokzatos könyv, bizonyos Galadriel Waters és Prof. Astre Mithrandir tollából. Egy izgalmas „Útmutató a muglik és varázslók világához az első négy regény alapján”, vagyis: Roxfort titkai.

Szerzői már-már szőrszálhasogató pontossággal elemzik a műveket, olyan rejtélyekre, titkokra és érdekességekre világítva rá, melyekre egy átlagos ember talán sosem lenne képes. A két író (és feltehetően rajongó is) a szeptológia nevet adta a történetnek, eltervezett hosszúsága miatt, aminek egy töredékét most felnagyítva, lelebbentve a fátylat minden talányról, ebben a műben olvashatjuk viszont. Nem csupán egy szórakoztató olvasmányra találunk a könyvben! Emellett rendkívül hasznos, szinte hihetetlen információkat is tartalmaz a J. K. Rowling által kreált világról. Valóban megérdemli az „útmutató” nevet. A sokszor átláthatatlan, szövevényes szálak közt (köszönjük Joanne!) a szerzők a legkisebb furcsaságra, oda nem illő momentumra is felkapják a fejüket, de közben ügyelnek arra, hogy „kutatásaik” csak egy-egy fejezet, vagy könyv végén álljanak össze a várt, színes képpé. Magyarázatot kapunk és találunk a még fennlévő kérdéseinkre, miközben mi magunk is „HP Szuperkopók” leszünk. Megismerkedünk a hasznos „Lankadatlan éberség” szabályaival:
– 1. Rowling azt gondolja komolyan, amit leír (és azt akarja, hogy emlékezzünk rá);
– 2. Ha hirtelen félbeszakít valamit, ott kulcsfontosságú nyomot rejtett el;
– 3. Nincsenek véletlen egybeesések;
– 4. Ne fogadd el a szereplők magyarázatát!
Ugyanis ezekre van szükségünk ahhoz, hogy ne csupán olvasói, hanem kutatói lehessünk az egyes részeknek. Ezáltal sokkal érdekesebb a könyv, mert saját véleményünket végül összevethetjük a tényleges magyarázatokkal.
Példának okáért az útmutató írói sorra vesznek minden szereplőt, azoknak nevét, hátterét. Sokkal több lapul egy-egy személy mögött, mint hinnénk. Rowling erre gondosan ügyelt. A regény során az elsőre szokványosnak ható vagy talán fel sem tűnő emberek, elejtett, kósza nevek meghatározó szerepet játszanak majd (talán a végkifejletben is); véletlen csak (3. szabály!), hogy a Weasley család három tagjának keresztneve is ugyanazon mondakörön belül bukkan fel? Vagy micsoda jelentősége lehet annak, hogy a „Draco Malfoy” név annyit tesz: rosszindulatú sárkány?
Esetleg megfordult már az olvasó fejében, vajon mit jelenthet az Edevis tükrén látható felirat? Mellesleg Harry édesanyjának és nagynénjének miért virágnevek jutottak? Ez csak ízelítő, mi vár arra, aki belevág a kutakodásba! Vannak olyan kérdések, melyekre sem a professzor, sem társa nem talált kézzelfogható választ…még! Ez egyrészt érthető, hiszen mikor e mű íródott, még híre sem volt az ötödik könyvnek, nemhogy a többinek, és persze izgalmas is, mivel így tovább öröklődik a rejtvényfejtés!
Akkoriban sok ehhez hasonló, kisebb terjedelmű könyv látott világot, részben ugyanazzal a céllal: megérteni, és megértetni, mennyi minden áll a Potter-sorozat mögött. Ennek sikerült! A komoly munkához jóízű humor társul, kiapadhatatlan fantáziával vegyítve. Garantáltan unaloműző, egy igazi rajongó elengedhetetlen kelléke, amire bármikor szükség lehet, ha elakadunk, esetleg nem értünk valamit!