A minap elmentem egy hozzám közeli szórakozó helyre. Már napokkal ezelőtt terveztük a barátnőimmel, hogy ki mit vesz fel, milyen lesz, mivel megyünk, stb. Ez nálunk mindig élményszámba megy, hiszen nagyon ritkán mulatunk.
Azonban, mikor odaértünk, szörnyű, mi több, rémisztő látvány tárult elénk. A buliban, tizenévesek fetrengtek lerészegedve. Arra számítottunk, hogy egy jót bulizunk, ez azonban mégsem jött össze. Fiatal srácok alkoholos lehelettel jöttek oda hozzánk, tapizni akartak. Teljesen kiábrándultam a világból. Nem mintha öreg lennék, de engem, és sokunkat, az édesanyám csak egy bizonyos kor felett engedett el mulatni.
Kiábrándító, hogy mennyire fiatal gyerekek isszák le magukat, cigarettáznak, és mindenféle drogokat használnak. Eltöprengetem rajta, vajon a gyermek édesanyja tud e róla, hogy az ő kicsi fia itt van, és hogy mit művel. Hogy lehetnek szülők ennyire felelőtlenek? Véleményem szerint mindenkinek meg kell érnie arra, hogy valamibe belevágjon.
Számomra az első ilyen pillanat az volt, mikor átengedtek először a barátnőmhöz aludni. Majd a következő az volt, mikor elmehettem egy házibuliba, persze időre kellett hazamennem. Eljött az első önálló szilveszterem estéje, mikor maradhattam, és élvezhettem a táncot, egy pohár pezsgő társaságában. Amég a többiek a legvadabb szórakozó helyekre jártak, én és a közeli barátnőim, csak álmodoztunk róla. Sokszor gondoltam magamban csúnyákat édesanyámról, amiért ilyen, amiért én nem mehetek a többiek után. De most 20 évesen, azt mondom igaza volt. Talán én is ilyen lettem volna. Beledobtak volna a mély vízbe, örültem volna a helyzetnek, és ki tudja, hogy végeztem volna. Ehelyett mindig örömmel töltött el a következő lépés, és az arra való várakozás. És most tudom mikor mit teszek, ha szórakozni megyek.
De ezek a fiatalok nem tudják. Lehetetlen, hiszen egy tízen pár évesnek igencsak megárt pár üveg ital. És nem hiszem, hogy ez a hasznukra válna. Nem vagyok a buli ellen, az ivás ellen, hiszen én magam is járok. De tudom hol van a határ. 17 évesen is tudtam, most is tudom. De ők sosem fogják megtudni, hiszem nem mutatja meg nekik senki.
Szerintem ez elszomorító. Elszomorító, mert ebből látszik, hogy annyira rohan a világ, annyira „fejlődünk”, hogy a szülőknek, a saját gyermekeikre sincsen idejük. Nincs idő arra, hogy neveljenek egy gyermeket, inkább elküldik, menjen csak, úgysem lesz baja, neki nem.
És aztán csörög a telefon… Baleset, verekedés, vagy rosszabb…
Tizenévesek bulija
By Mishu
67 hozzászólás
Sajnos nagyon igaz az írásod! A mai világban nincs ideje sok szülőnek arra, amire pedig a legtöbbet kellene fordítania: a gyerekére. A megélhetés és az, hogy a legtöbb munkahelyen nem tolerálják, hogy valaki szülő, ide vezet. Meg azaz átkozott pénz! Meg ez a kor, mert jól írtad, én sem így nevelkedtem, nem ezt láttam, de én ezt próbálom a gyerekeimnek tanítani. Nehéz. Elsem hiszed mennyire, mert a legtöbb szülő erre már nem fektet hangsúlyt. Azt gondolja, hogy innentől már “ellesz” a gyerek, felnő magától. Pedig nem! Sőt, szerintem egy tininek a lehető legnagyobb szüksége van a szülőre. Nem azt mondom, hogy ne menjen el bulizni, csak bizonyos korlátok közt. Meghát a világnak is változnia, méghozzá jobb irányban.
Szia!
Örülök, hogy elolvastad, és egyet értesz velem. Sok sikert kívánok neked, hogy kellő időt tudj fordítani a gyermekeidre. Ha sok szülő így gondolkozna, min te, lehet más lenne a helyzet.
Üdv
Hali!
Érdekes kérdést, kérdéseket tettél fel, több okból is. Egyrészt, mert fiatal vagy, és ennek ellenére is szemet szúrt Neked a jelen, másrészt, mert maga a kérdés feltevése adja a választ, és egyben a megoldást is a helyzetre. Nem bonyolult, hogy miért. Arról van csupán szó, hogy Hozzád hasonló szülő talán még akad néhol a világban, de olyan fiatal, akit érdekel a jövője, vagy a gyermekeinek a jövője, nem tudom, van e még a sörszagú, füstös világ sarkaiban. Ha pedig senki sem kérdezi meg, hogy mi lesz így a fiamból, mi lesz így a szomszéd fiából, mi lesz a barátaimból, mi lesz a világból, akkor egy idő után már senki sem fog arra emlékezni, hogy milyen volt. (Ha volt egyátalán) Akkor van csak értelme a nevelésnek, ha tudunk ilyet kérdezni.
Én sem vagyok vénember, sőt… De nincs szükségem semmire, csak a barátaimra, hogy jól érezzem magam. Engem foggal-körömmel sohasem tiltottak semmitől, csupán beszélgetek velem. Eleget ahhoz, hogy mérlegelni tudjak. De ha ezt nem tették volna, hiába leszek “normális”, én már képtelen lennék arra, amit nem tanultam meg…
Majd Talán írok egy válaszcikket… Ihletet adtál. Csak legyen időm…
Hát én ILYEN bulikra egyszerűen nem engedném el a gyerekemet. Mondjuk ha az én családomban nőne fel akárki, ilyenekre biztosan nem vágyna, mert így teljesen más az ember értékrendje. Minden a nevelésen múlik.
Én azt kérdem, mi lesz így Magyarországból?? 🙁
Mit csodálkoztok ezen? Ez teljesen természetes, és nem csak a fiatalok között. Olyan érdekes a szörnyülködésetek. Szerintem fölösleges.
Egy mai tini, ha akar, úgyis tud annyit hazudni, hogy bárhova elengedjék, ráadásul az ilyen bulikon szerzett alkoholos és drogtapasztalat nélkül nem tudnának mondjuk egy drogmentes életmódot választani (mert ugyebár csak arról ítélkezhetünk, amit átéltünk). Illetve, persze, lehet azt mondani, hogy életemben nem próbálok ki semmit, de akkor az az én szememben egy szegényebb életvitel.
Ezt az álláspontot lehet támadni, persze, kíváncsi is vagyok, mit reagáltok rá, de ma már nem is nagyon van másmilyen buli, úgyhogy jobb, ha a Kedves Szülő (nagykánagyeszfelkiáltójel) hozzászokik, hogy csak a gyermekére számíthat, és abban bízhat, hogy jól nevelte őt. Állítom, hogy rendezett családi hátterű, egészséges gyermek érzelmi biztonsága miatt nincs veszélyben egyetlen ilyen buliban sem. Csak nincs ilyen gyerek. Ez a világ érdeme, együtt kell vele élni.
És Magyarország siratása ugyanolyan fölösleges. Pontosan olyan lesz mint idáig. A keletieknek túl nyugati, a nyugatiaknek túl keleti határvidék. Tengernyi alkoholista van, ez nem meglepetés, drogfogyasztóból már így is van elég, és a könnyű drogok elfogadása és legalizációja csak idő kérdése szerény vélemányem szerint. Ez nem helyi sajátosság.
Ez persze egy szélsőséges álláspont, de létező. Vélemények?
Az ilyen hozzáállás sztem nem helyénvaló… Az én családi hátterem koránt sem mondható rendezettnek – apám elhagyott de igazából sosem viselkedett apaként, nincs pénz, ezért anyám depressziós, meg egyéb fincsiségek -, mégsem nyúltam még se droghoz, se cigarettához vagy alkoholhoz. Ha ez szerinted egy szegényebb életvitel, hát ahhoz nem tudok mit szólni, de szerintem nem sokat vesztettem azzal, hogy még sosem fetrengtem a földön egy kis agysejtpusztítás után, vagy sosem remegett a kezem cigi után, ha nem jutottam egy napig hozzá. Ugyanakkor a legális dolgok, mint alkohol és cigaretta, kismértékben talán nem annyira károsak. A rendes drog (könnyű) sem, csak arról nehéz letenni enyhén szólva… találkoztam már pár ilyen esettel, az ultraliberálisok álláspontja, húgy úgyis kordában tudja tartani a dolgot mindenki, ilyen téren tök nevetséges (ennél több politikát nem szeretnék belevini a hsz-ba…). Tehát a nagy baj azzal van, hogy nem tudnak mértéket tartani. Igazad van, hogy pl. mindigis nagyon sokan ittak. A középkorban ez pl. egyfajta morálnövelő volt, jól jött a bor mondjuk egy ostromnál a védőknek, vagy elfeledtette kicsit, hogy éhezik a család. Csakhogy manapság ezt a közérdekű funkcióját elvesztette, és a mértéktelen ivászat, az alkoholizmus csak arra jó, hogy lerombolja az egyént, teljesen tönkretegye, mind fizikailag, és mind szellemileg leépítse. És egy idő után az alkoholista még a saját helyzetét sem tudja fölmérni. Bár abban is igazad van, hogy ez nem csak fiataloknál van – de ahol van, ott általában még fiatalkorban kezdődött!
Tudnék olyan bulikat, ahol nem nyomnak le az ember torkán egy liter szeszt. Voltaképpen csak rajta múlik. Nekem semmiféle önmegtartóztatás nem kellene ahhoz, hogy ne igyak, és egyszerűen nem tudom megérteni, aki ezt nem bírja ki, mikor még nem függő. Ha azt mondom, hogy nem, akkor nem, és nincs olyan, hogy “hát a társaság…” meg “belevittek…”, az én felelősségem. A drogozás meg pláne, ne szórakozzon már velem senki, drága pénzért süllyedjek le valahova a… az aszfaltra? :\
Amúgy én nem is tudnék annyit hazudni, hogy elengedjenek bárhová. Ez vicces, az ilyen bulik rendszerint nem du. 4-5 körül vannak, ha meg a szülő elengedi a gyerekét éjszakára ilyen helyre, vagy egyáltalán akárhová, hát magára vessen, nem tudok mást mondani.
De én nem értem az egészet – a nevelésen múlik! Öten vagyunk testvérek, és egyikünk sem lett olyan, hogy fenyegesse ilyen veszély. Biztosan nem azért, mert másban is hasonlítunk. Csak egyszerűen más az értékrendem, én speciel többre tartom ahhoz magam, és főleg többre tartom az országomat, mint hogy csak rontsam a statisztikákat és az agyam is.
Nem siratom Magyarországot, de aggódok. Már megszokhattuk, hogy a statisztikák élén mindig mi loholunk, persze a negatív irányban. Legtöbb ez, legtöbb az, sosem a jó tulajdonságok újabban.
A drogfogyasztás megfékezésére pedig erősíteni és kicsit megváltoztatni kéne a közbiztonságot. Annak nincs sok foganatja, ha csak a fogyasztót fogják meg, a büntetést én valamiféle nem feljegyzett közmunkára cserélném, az talán tanulságosabb, és mindkét részről hasznosabb is lenne, mint a börtönbüntetés. Viszont az meg röhejes, hogy ilyen nehéz nekik a terjesztőket megtalálni. Mert akárki, akárki tud pár nap alatt droghoz jutni, csak pénz kérdése a dolog, hogy utána vesz-e.
Satöbbi, szinte vég nélkül tudnék írni 😀 De minek, már ez is túl sok és zagyva, csak sietnem kell nagyon… 😀
Hát elég vegyesek a hozzészólások, ezzel az írásoddal jócskán felkavartad az állóvizet! Egy dolgot még megjegyeznék: Egy gyereknek a szüleitől kapott helyes látásmód az egyik legfontosabb. Nem hiszem azt sem el, hogy egy tini úgy eltud lógni otthonról bulizni, hogy az éjszakába nyúljon és a szóülei ne tudjanak róla! A fokozatosság nagyon fontos, én nem vagyok maradi, de azt tudom, hogy egy tini kölök még nem éjszakázhat. 13-éves a fiam, kezd lázadni, de tudja, hogy ha átmegy a barátjához, vagy lemegy horgászni, a megbeszélt időre itthon kell lennie, és pontosan tudnom kell hol van. Ha késik telefonál.
Azt is tudja, hogy az ital és a dohányzás, meg az egyébb én romboló szer, mit tesz vele, és elutasítja. Nem attól lesz valaki felnőtt, hogy vedel, meg drogozik, és nem barát az, aki ezért őt “dobja”. És igen, aki bedől a hazugságnak, és éjjelre elengedi a gyereket az vessen magára! Egyáltalán a bulizás, nem egy tininek való. Eljön annak is az ideje.
Amit Crystelheart írt tök igaz, mert én is ismerek olyan családot, ahol alkoholisták voltak a szülők és a gyerekek pont ezért nem lettek azok! Hogy tanúltak belőle, és nem folytatták a példát! Tehát ebben a kérdésben elvitatkozhatnánk még, de egy a lényeg: az egyén legyen lekileg, akaratilag olyan erős és stabíl, hogy ellánáljon ennek. Ezt a stabilitást pedig egy szülő adhatja meg igazán!
Sziasztok!
Annak örülök, hogy legalább páran foglalkozunk a témával.
Hozzáteszem, nem az alkoholizmus témáját akartam kimeríteni. Tizenéves, (12-13) gyerekekről beszéltem.
Hazudni??? Én sosem hazudtam a szüleimnek. Nevelttetés kérdése. De ahogy azt írtam is, ez a legfőbb baj. Mert nincs idő nevelni.
Itt nem az a kérdés, hogy kinek mi az elég, vagy ki mennyit hazudik. Nekem, ha lesz gyermekem, nem tudja majd bemagyarázni, hogy éjfélkor pizsoma partyra ment… Nevetséges! Egy szülő mindig átlát az ilyenen. Csak nem akar szólni, nem akarja észrevenni, vagy egyszerűen nem foglalkozik vele. De tudja.
Szóval erről lehetne elég sokat vitatkozni. Én csak annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm, hogy elolvastátok. És köszönöm, hogy véleményt is írtatok.
Az én álláspontomat ismeritek.
Várom a további hozzászólásokat.
Üdv
Ha nem haragszol még egy gondolat: Idő mindíg arra van, amire akarjuk, hogy legyen! Ha valaki gyereket vállal, vállalja azt is, hogy azt nevelni kell! És szerintem napi 10-12 órás munka után is odalehet a gyerekhez menni és beszélgetni vele, ha ezt már a korai szakasztól kezdve így tesszük, ez természetessé válik. A szülő vagy nem akar átlátni, vagy nem érdekli. Sajnos sok ilyen van.
Jobb helyeken kérnek személyit, és nem engednek be 12-13 éves gyerekeket. Mondjuk az sajnos tényleg igaz, hogy látni ilyen “pisiseket” cigivel rohangálni az utcán. Amúgy, az is egy érdekes kérdés, hogy az alkoholt mikor kéne kipróbálni az embereknek?:) Mert vicces, de vissza emlékezve, mi mikor hetedikesek voltunk ( 13 évesek talán?:) ) kábé nyolcan arra vetemedtünk, hogy elfogyasztottunk másfél üveg bort:) Nem bántam meg, marha jó volt:) és nem fetrengtem tőle…
Amúgy pedig… így a szülői nevelés kérdése felmerült… én most vagyok 18 éves, és úgy 3-4 éve szoktam együtt borozni a szüleimmel. Ez a borozás természetesen csak jelképes pár decit jelent, meg a sört is mindig megvették nekem… 1 üveg szerintem abból sem öl:) Na, ezzel csak arra akartam utalni, hogy nálunk nem dugták el a szemünk elől az alkoholt, ezzel is elősegítve azt, hogy nincs bennem kényszer, hogy hetente a fetrengésig igyam magam. Sőt, ha elmegyek itthonról este, akkor is tudják, hogy 1re már hazaérek, és egy-két sört iszom csak, és ez nem tabu, meg semmi ilyen:)
Az elején van egy buliban-bulizunk ill. tapzini helyett szerencsésebb lenne a fogdosni, de amúgy jó.
Én nem is vágytam soha erre. Szalgavató, bankett stb. utáni “bulikba” se mentem el, pedig azért az más. De nem hiányzik.
Amúgy a szülők szerintem EGYÁLTALÁN NEM tudják. Vagy ha tudják, nem tudnak mit tenni ellene. A legtöbb szülő “normális” (értsd van ideje), de a gyerek nem hagyja. Ez szerintem nem lehet ennyire sarkítva a szülő hibája, mert ha a gyerek havreja azt mondja milyen király ez, öcsém, akkor édesmindegy mit mond apuci-anyuci.
Hát én nagyon fiatal fejjel szeretnék hozzászolni a témához. Én járok néha néha bulizni és ott általában a 90% lelacsonyodik az állat szitjére és vedelnek mint a barmok. Azt se tudják, hol vannak. Nem szoktam alkoholt inni. Tulajdonképpen nagyon ritkán és akkor is csak valamiféle alkalomobol egy kevés pezsgőt. 15 éves vagyok a szüleim tulajdonképpen bárhová elengednek. Természetesen megbeszéljük hova megyek. Körübelül mikor fogok hazaérni. Kikkel megyek. És az az igazság, hogy voltam néhány buliban, ahol meglett volna a lehetőségem arra, hogy igyak. De nem tettem. Nem is tudom biztosan megmondani ennek okát. Talán az taszított, hogy a többi ember, hogy viselkedik ennek hatására. És valószinüleg az is közrejátszott, hogy az ismeretségünkben a családban nem ilyen a légkör. A a másik meg, hogy egy ideje a szüleim is kínálnak borral, hogy igyak egy keveset. És valahogy nem vonz. Valószinüleg ez majd az évek múlásával változni fog. Mert nem igazán ismerek olyan felnőtt férfit aki nem szeretné. De egyenlőre tudom, hogy káros és ráadásul még nem is izlik úgyhogy nem élek vele.
A cigifüstöt kisgyerekkorom óta utálom ebből kifolyólag még a gondolatától is írtózom. Mondták már sokan, hogyha te szívod akkor nem olyan meg megnyugtat. De valahogy soha nem lennék képes rávenni magam.
A drog meg egy súlyos alatomossága a világnak szerintem. És senkinek nem lenne szabad ilyen szerekkel élnie.
Úgyhogy zárásként nem mindenki ilyen. És szerintem minenkinek a saját választása, hogy kikkel barátkozik. Egyenlőre én megtaláltam az olyan baráti kört akiben megbízom ilyen téren. Ők se visznek bele semmi hülyeségbe engem, én se őket. Remélem ezentúl is hasonlóan jó döntéseket fogok hozni. És olyan emberekkel hoz össze a sors akiktől csak jót kapok.
Nah, akinek megsértettem volna bárkijét, bármijét, attól előre is elnézést kérek, én csak szerettem volna az idősebb korosztály tévhiteit eloszlatni.
Néhány hozzászólás morzsára összevissza:
” A szülő vagy nem akar átlátni, vagy nem érdekli.”
Nem csak ez a két lehetőség van. Olyan is van, hogy tudni akar a gyerekéről, érdkeli, egészséges kapcsolatot akar kialakítani vele, és sikerül is, nincs túl sok pénze a családnak, de éppen elég ahhoz, hogy e mellett fenntartson egy rekreációs drogfogyasztó és alkoholista életmódot. Nem minden szülő csinál úgy, hogy félrenéz. Sokan egyszerűen nem látnak.
Én speciel tudom, hogy az én általános sulimban már bőven ittak és tekertek a kiscsávók, más kérdés, hogy akkor még nem érdekelt a dolog, éppen elég bajom volt a közösségbe illeszkedéssel anélkül is.
“Tizenéves, (12-13) gyerekekről beszéltem.”
Az én meglátásomban a tizenéves gyerek a 13-19-es korosztály tagja. Úgyhogy kicsit szélesebb körben kell körülnézni.
“Hazudni??? Én sosem hazudtam a szüleimnek. Nevelttetés kérdése.”
Nézd, ez nem neveltetés kérdése, szerény véleményem szerint. És biztos sosem hazudtál a szüleidnek, nincs okom kétségbe vonni a dolgot, én csak azt mondom, hogy naivitásra vall, ha úgy gondolod, hogy mások nem hazudnak/hazudtak a szüleiknek.
” Ha ez szerinted egy szegényebb életvitel, hát ahhoz nem tudok mit szólni.”
Nos, én állítom, hogy a mai fiatalság így vagy úgy, de kilencven-sokszázalékosan érintett a különféle szenvedélybetegségekben. Vagy rokon, ismerős, vagy ő maga a cigi, pia, fű vagy más drog rabja. Aki eltávolítja magától a témát, és csukott szemmel jár a világban, mondván, “Ó, Marcika biztos nem fog piálni és füvezni”, nos, az szerintem rossz út. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs függőségmentes család Magyarországon, legfeljebb nagyon kevés van, és az általam ismert családoknál nem ez a helyzet. És úgy gondolom, hogy egy függőségi szakaszon érdemes keresztülmenni, már csak azért is, mert nem egy gyógyult drogos vagy alkesz haverom úgy imádja az életet, ahogy egy magyar átlagpolgár nem is nagyon fogja.
” Ez szerintem nem lehet ennyire sarkítva a szülő hibája, mert ha a gyerek havreja azt mondja milyen király ez, öcsém, akkor édesmindegy mit mond apuci-anyuci.”
Ott a pont! Szerintem eléggé furcsa dolog azt hinni, hogy a szülő az egyetlen,aki formálja a gyerekét, és egy jólnevelt gyerek sose fog kipróbálni semmit. Drogtémában sűrűn használt szakkifejezés a “peer pressure”, azaz a kortársak nyomásgyakorlása. És most itt nem terrorizálásról van szó, hanem egyszerűen arról, hogy piálni, cigizni, füvezni nem csak menő dolog, hanem az általam ismert körökben teljesen elfogadott és hétköznapi dolog. Mondom mindezt úgy, hogy hihetetlenül középosztálybeli társaságokba járok, nem pedig valamelyik szakadt, proli külvárosi iskolába, vagy a budai pénzeszsákcsávókhoz, akiknek ilyenkorra már saját autójuk, lakásuk, yachtjuk, lovuk van.
Zárásként viszont én is csak Michelangelo utolsó bekezdését tudnám idézni. Nem mindenki ilyen, úgyhogy meg lehet nyugodni, viszont senki se higgye azt, hogy ő sérthetetlen. Nem érdemes.
Annak a családnak, akiknek megélhetésre nincs pénzük, ott a gyerek nem fog tudni még drogra is pénzt csenni, mert nincs miből. Én inkább azt látom, hogy a tehetősebb gyerekekkel történik mindez. Orvosok, jól menő vállalkozók gyerekeivel, ahol tényleg van pénz, de idő már nem jut a gyerekre. Sok kis kölyöknek már bankzámlája is van…És én nem Pesti vagyok, mégis ezt látom. Egy szegényebb családban, nagyobb a tisztelet, meg az összetartás. Persze mindíg vannak kivételek, de én ezt látom.
Egy 17-19 éves már nem tini, fiatal ugyan, de az már elmehet bulizni, és ha jó alapot kapott és a belső értékei is rendbe vannak, nem lesz gond. Figyelni ilyenkor is kell, de már korántsem oly szigorúan, mint egy 12-15 évesnél.
Ha egy szülő-gyerek kapcsolat igazán jó, akkor igenis ad a gyerek az anyuci-apuci szavára! Nem megy el abba a buliba, és slusz! És nem fog cigizni, inni stb, és ez nagyrészt nevelés kérdése! Választani mindíg lehet, és barátot is lehet választani, mert nem minden mai fiatal szenvedélybeteg, meg léhüttő!
én Arthus Ben Joyce-szal értek egyet. Ezeket a dolgokat tényleg “érdemes” kipróbálni… na persze, szintetikus cuccokkal, meg kemény drogokkal én se kezdenék…
Ja, lehet hogy leállt drogos és alkeszként jobban lehet élvezni az életet, ehhez meg annyit, hogy nekem pl nem áll szándékomban se ezért drogosnak lenni, se pedig a sörről lemondani:)))
az, hogy melyik rétegeket érinti jobban… hát… láttam én már szakadt fiatalt a városligetben szipuzni, meg gazdagot is a fűtől hányni… ugyanazt csinálják, csak a módszer más. Amúgy az viszont igaz, hogy az, aki fiatalon visszafogta magát, meg nem bulizott meg kutyafüle, és egyszer csak kiszakad a családból… teszem azt elmegy egyetemre… na az ilyenek eléggé el tudnak zülleni.
valaki írta, h a szalagavato, bankett utani bulik. Szalagavatosat sajna en is kihagytam, mert masnap volt angol felsofokum pesten… szoval az ugy nem volt ajanlott:) de amugy azok a bulik marha jok tudnak lenni:) bankett utan pl mi a rendorsegen kotottunk ki… persze artatlanok voltunk, csak hat “fak da police” (ahogy feka testvéreink is mondották), és nekem pl eszembe sem jutott, hogy ne mondjam el otthon a szüleimnek… pedig nem mintha kiderült volna.
Na pontnak az i-re a témával kapcsolatban mindenkinek a Mindenki függ valamitől című remeket tudnám ajánlani a Hiperkarmáéktól. (na meg a többi számukat is, de ez most ide vág:) )
Nehogy azt mondd nekem, hogy kzárólag droggal lehet bulizni, mert én is voltam tizenéves, és még annyira vénnek sem érzem magam, hogy ne lássam a dolgokat világosan! Ha nem iszod le magad és nem lövöd magad be, úgy is lehet bulizni. A drogot pedig KI SE SZABAD PRÓBÁLNI, mert aztán leállni sokkal nehezebb! Inni mértékkel is lehet, hát én így látom! És szerintem nem zűllik el az aki nem akar elzülleni!
Aztán egy mámoros belőtt éj után, már nem biztos, hogy felébredsz! Egyre több autóbaleset is származik ebből. Szomorú, hogy ezt így látod/látjátok!
Elolvastam mégegyszer, amit írtam. Én nem mondtam sehol, hogy pia nélkül nem lehet bulizni.
Az, hogy nem züllik el, aki nem akar… igen, ez szép és jó. Csak ne láttam volna már annyi makulátlan ember hirtelen lesüllyedni…
Félre ne értsd: azt sem mondtam, hogy lődd be magad (éppenséggel csak annyit, h én nem fogom magam…)
A kipróbálás az az alkoholra vonatkozott. Szerintem 2-3 sör sokkal jobb hangulatot tud eredményezni. Legalábbis én úgy látom, h attól jobban meg tudnak eredni a nyelvek. Na persze, erre majd jön, hogy “ott elég nagy a baj, ahol csak ettől ered meg”. kackackukac…
szóval azt hiszem csak félreértettél… vagy nagyon “mámoros belőtt éj” centrikus vagy:)
Sziasztok!
Először is, szeretném megköszönni, hogy ennyire érdekel titeket ez a téma. Mivel az olvasatokból (némelyikből) az derül ki, hogy sarkítva látom a dolgokat, hozzá kell tennem valamit. Természetes, hogy nem mindenki ilyen. Nem ezt akartam mondani, sajnálom, ha félreértettétek. Csak azt a bizonyos réteget emeltem ki. Az azt követő szöveg nem általánosságban mindenkiről szól, hanem róluk. Az ő szüleikről, az ő életviteliükről.
Senkit sem akartam megbántani. Nem mondom, hogy melyik a jó út, amit választani kell. Ezt döntse el mindenki maga, a szüleivel, vagy egyedül. Nem mondok mást, új véleményt, mert egyesek csak belekötnek. Én nem akartam ebből ekkora vitát, csak eszembe jutott ez a cikk, és megírtam.
Mégegyszer elnézést mindenkitől.
Azért köszi, hogy olvastátok, és írtatok véleményt.
Üdv
Kedves Mishu!
Szerintem aktuálisabb és jobb cikket már nem is írhattál volna. Én személyszeirnt örülök annak, hogy még a mai fiatalok között is van olyan, aki úgy gondolkodik, mint én!
Kedves mesehős!
Lehet, hogy csak nekem nem volt egyértelmű, hogy pontosan mire gondolsz, ezer bocs, ha így van! Az egy-két pohár sört én sem tartom bűnnek, de azt se abban a korban, amiről most Mishu írt. Mindíg egy-két pohárkával kezdődik…és az agysejt pusztítást ráérünk később elkezdeni. Vagy el se kezdeni.
Féltem a mai fiatalokat, mert az én fiam is hasonló korba lép, (13 éves), és bár most nagyon megfontolt és meg lehet vele mindent beszélni, mégis féltem. Talán túl aggodalmas vagyok, de az vesse rám az első követ, aki szülőként nem ilyen!
Majd ha Te is szülő leszel, jusson eszedbe ez a cikk!
Mégegyszer gratula a cikkedhez! :))
HB egyik idézetére, csak röviden:
“Annak a családnak, akiknek megélhetésre nincs pénzük, ott a gyerek nem fog tudni még drogra is pénzt csenni, mert nincs miből.”
Ó, dehogy nem. Pl. a suliban tesióra előtt/alatt telefont lop, aztán elnyomja a feketepiacra, “beetetéses” elsőadagokért áll minden dealernél sorba, aztán amikor az egyik megelégelte az ingyenosztást, továbbáll. Egyébként meg nem olyan nagy pénzekről van szó, éppen elég füvet lehet 2000Ftból összekaparni.
msh:”ehhez meg annyit, hogy nekem pl nem áll szándékomban se ezért drogosnak lenni”
Világos. Ez teljesen OK. Nah ennyi.
A lopás más tészta, én arra gondoltam, mikor otthonról csen a gyerek, sőt kér,( persze valéami másra) mert van miből adni. Az, hogy a suliból lop, vagy bárhonnan szerintem megiontcsak ugyanoda vezet, az odafigyelés, meg a gyerekkel való kapcsolat. Hidd el, láttam már vállalkozócsemetét sírni a papírboltban, mikor rajtakapták a lopáson, és nemtudta megmondani, hogy miért tette, és láttam zsömlét lopó szegény kölköt is, akit elebgedtünk, mert otthon még ennyit se evett volna! De tény, hogy ha nagyon akar, tud pénzt szerezni. DE! Tápláljuk már bele a gyerekekbe a helyes életet! Figyelni és beszélni, barátait ismerni, meghívni őket…stb.Szerinted nem lehet drog és alkohol nélkül élni? Semmiképp nem ússzák meg a gyerekeink?
Nagyon könnyű az italra is rászokni, és senki se úgy kezdi, hogy rá fog kattani. Sok múlik a családi hátteren, és még így sem életbiztosítás, de ha ezt sem tesszük meg, még ennyi esélye sem marad a gyereknek az ÉLETRE.
Még csak egy mondat: Nagyon fiatalok vagytok még, és úgy gondolhatjátok, hogy akadékoskodok veletek, hogy se cigi, se drog, meg ital ohne, de higgyétek el az élet nélkülük is szép! Nem azt mondom, néha egy pohár ital okés, de bulizni meg jól érezni magatokat a bőrötökben ennélkül is lehet! Engem elkeserít, hogy sokan természetesnek veszitek a könnyű drogot, a korá elkezdett éjszakába nyúló bulizást meg a többi “finmságot”.
És ti sem lesztek másképp, ha szülővé váltok! Vagy ha igen, hát abba bele sem merek gondolni.
Nos, én lezátnak veszem a dolgot, mert jócskán belegabalyodtunk a témába! Majd 10-15 év múlva újra beszélnék veletek erről!
Üdv mindenkinek!
nem, az a baj, hogy mi sem vesszuk termeszetesnek, csak hiaba mondom egy szegrol vegrol ismerosomnek, hogy ejnyebejnye ne szivjal… lehet, h a szulo szava tobbet erne.
abj: 2000 forint nem sok fure eleg:)
na, tenyleg fejezzuk abba:)
Sziasztok!
Szerintem ezt a témát jól kiveséztük. 🙂 Mindenkinek további jó olvasást, és vélemény írást.
Mégegyszer köszönöm ezt a lelkesedést.
Üdv
Na jó, én is függő vagyok, de csak számítógépfüggő ;] Bár programozó lennék, vagy mi, szal ez nem meglepő… :DDD Tudjátok a számgép az egy olyan függőséget okozó dolog, aminek közvetlen károsító hatása nincs, és épp emiatt akkor sem szokik le róla az illető függő, ha nagyon hosszú ideig gépközelbe sem jut. Mondjuk ez utóbi helyzet éppúgy okozhat depressziót, mint mondjuk a drog, csak ez pszichikai :DDD De nem bánom, imádok függő lenni 😀
na, ha nekem lesz gyerekem, látod… én a számítógéptől fogom óvni… napi 2 órát püfölje max, aztán tünés focizni…
Szegény gyerek… Őszintén sajnálom :DDD
És miért pont focizni? 😀
Amúgy nálam a napi 2 óránál már jelentkeznek az elvonsio tünetek 😀 Gyakorlatilag mostanában mindig, mert anyám kint dolgoztat a kertben reggeltől estik, és van olyan nap, amikor már sajnos nincs erőm gép elé ülni 😀
* pontosabban őszintén sajnálom előre is, bocs 🙂
Pláne ha lány lesz…:)
Sziasztok!
Szerintem ezeken a dolgokon felesleges vitázni. Mindenki más álláspontot képvisel, és abból nem enged. Mindenkinek egyéni joga eldönteni, hogy neveli a gyerekeét, hogy fog élni, stb., aztán majd kiderül, hogy jól döntött e.
Egyébként a számítógép, és az internet nagyon hasznos dolgok. De én emlékszem mikor kicsi voltam, milyen jókat fogócskáztam, fociztam a haverokkal az utcánkban. Most nem látok egy gyereket sem… Nem tudom ez jó e, vagy nem. Az álláspontom, hogy sajnos nem látok egy gyereket sem.
Elég szépen elkanyarodtunk a témától. szerintem ezen ne vitázzunk.
Üdv mindenkinek!
Nem vitázunk, beszélgetünk 🙂 Itt a napvilágon az is jó többek közt, hogy az igazi, érdemi fórumtémál gyakorlatilag egy jó kis művel kezdődnek 😀
A fogócskázó gyerekekről annyit, hogy én sztem a számítógépezhetnék csak olyan 12 éves kor körül alakul csak ki, addig meg annyit fogócskázik amennyit akar. Legföljebb azért nem látod, mert mondjuk a kert hátuljában teszik – nálunk legalábbis ez a helyzet. Továbbá még én, 18 éves fejjel is szoktam játszani PC nélkül is 😀 Egyrészt kishúgommal, másrészt harcolósat a fiútestvéreinkkel. Egész jó kis fakardokat meg pajzsokat készítettünk, régi kemény bőr dzseki meg páncél, sisak stb, tökyoo, nem modnanék le róla ;] Bár az is igaz, hogy léteznek nálam sokkal kockábbak, akik napi 20 órában gamelnek, és ha lekaszabolják a karakterüket, a földhöz vagdossák a szoba egyéb berendezési tárgyait… 😀
Szia Crystalheart!
biztos jó muri lehet. Nekem sajnos nincs testvérem.
Én is szoktam játszani a gépen, de csak mértékkel. Gyakran van dolgom, és nem tehetem. Tehát nem sokat ülök előtte.
De nagyon jó! Ismét nem azt akartam mondani, hogy egyáltalán ne üljön le senki a gép elé. Csak azt, hogy jó néha a szabad levegőn ücsörögni, biciklizni, vagy ilyesmi.
Valamelyik nap voltam unokatesóméknál. Van egy nyolc éves gyerekük. Lehet nem hiszed el, amég ott voltam, végig a gép előtt ült. Kiakadtam.
Mérgemben megfogtam a kezét, és kivittem a játszótérre. Elvoltunk rendesen. A végén azt mondta, hogy tök jó volt, csak az anyukája sosem viszi ki. (nem mehet egyedül, elég forgalmas arrafelé az út, ahol át kell menni)
Hangsúlyozom ez egy egyedi eset, de van ilyen. Amit eddig mondtam nem általánosságban mondtam. Van ilyen is, olyan is.
Üdv
“Szerinted nem lehet drog és alkohol nélkül élni? Semmiképp nem ússzák meg a gyerekeink?”
Nem hiszem, hogy az ilyesmit “meg kéne úszni”, ez szerintem a városi élet többé-kevésbé természetes velejárója, a kultúra és a társadalom része, erősen popularizált és/vagy kultstáust kapott cucc. Egyik barátom arany szavaival: Lehet nélküle élni…de nem érdemes. És idekívánkozik még a tudatmódosításban élenjáró Hunter S. Thompson (rá) örökérvényű mondata: Utálnám dicsőíteni az alkoholt, a kábszereket, az erőszakot vagy az elmebajt, de nekem idáig mindig bejött.
“Nagyon könnyű az italra is rászokni, és senki se úgy kezdi, hogy rá fog kattani.”
Én speciel amikor elkezdtem, tudatában voltam, hogy Halak vagyok, és mint olyan, erősen függő típus, ezért nem votlak illúzióim az alkohollal kapcsolatban. Mondjuk a családban volt már nem egy “alkotólista” és nem akarok küzdeni ellene. A legkisebb ellenállás felé folyok.
“Szerintem ezeken a dolgokon felesleges vitázni. Mindenki más álláspontot képvisel, és abból nem enged. ”
Ez sztem egyáltalán nem igaz, én szívesen engedek bármiből, mert az álláspont az nem harcállás, hogy védeni kéne.
mesehős: Hm? Valóban? Akkor a ganjaszopogató barátom éppen hazug kedvében lehetett. Más pszichedéliák napi árfolyamát nem tudod véletlenül? ha máshogy nem, írj levelet…
Miután én még elég fiatal vagyok, és még nagyon benne vagyok a tizenéves korosztályban, gondoltam hozzászólok 😛
Nekem nem áll szándékomban kipróbálni semmiféle drogot/füvet, mert már a gondolattól is hányingerem van. 😛 Még életemben nem ittam alkoholt, csupán elviccelődtünk vele a haverokkal, mert olyan marha vicces azt mondani, hogy dobj ide egy Borsodit 🙂 Mellesleg nővérem szerint a sörnek iszonyú íze van 😛 A ciginek meg már a gondolatától is köhögök.
Ez lennék én 😛 Jah, és spec én sem látok az utcán labdázgató gyerekeket, ugyanis az M3-as út mellett lakunk, szóval elég duuurva lenne ha lennének. Helyette viszont három utcányira van a Népkert, ott mindig vannak kicsi gyerekek a játszótéren, mi pedig néha kijárunk fotózni, bicajozni, meg ilyesmiket csinálni. Buliba nem járok, nem nagyon szeretem a naaaaagy, tomboló társaságokat, inkább itthon ülök a gép előtt, és “laza rockot” hallgatok 🙂 A netfüggőség tünetei nálam is jelentkeznek néha, de pl most voltam egy hétig táborban, annyira jó volt a szobatársaság, hogy nem is hiányzott 😉 Na jó, többet nem írok, mert már egyébként is késő van 😛
Szia! Neked is köszönöm hogy elolvastad. Én már nem fűzök hozzá semmit, mert egyesek kifordítják a szavaimat. Csak írtam valamit, ami eszembe jutott, és azóta néhányan engem piszkálnak, és a véleményemet. Elfogadom, hogy vannak különböző vélemények, ezért vagyunk emberek, mert különbözünk, és van önálló véleményünk. Én ezzel lezárom a témát.
Továbbiakban köszönöm mindenkinek aki elolvassa a cikket.
elnézést kérek, ha én lettem volna az, aki “kiforgatta” a szavaidat, az igazság az, hogy semmilyen szinten nem állt szándékomban. Az én szemszögömből nem tűnt piszkálásnak, amit én csináltam. Amennyiben mégis megsértettelek volna, ezúton meaculpa, télvíz idején megyek hozzád lábat csókolni, remélem szép, meleg helyen laksz.
Kár volna elveszteni bárkinek is a hangját, mert úgy érzi, elnyomják.
Köszi, ez kedves volt 🙂
Hát sajna nem meleg helyen lakom, de a szobám az meleg. 🙂 És elég lesz egy láb masszázs. 🙂
Jól van, majd egyeztetünk:P
mesehős hozzászólására reagálva
Nagyon fontos dolgot említettél, a “jelképes mennyiségű” alkoholt. A gyerekek szeretnének a felnőttekre hasonlítani és ez az alkoholfogyasztásra is igaz. Szerintem elég sokan játszottunk kocsmárosat kiskorunkban. Ha a szülők nem ismertetik meg az alkohollal, vagy ami még rosszabb foggal-körömmel óvják tőle, akkor bizony nagy bajok lesznek, ha a gyerek kiszabadul az életbe. Ha gimnazistaként kollégiumba kerül, nyári táborba megy, akkor biztosan ki fogja próbálni. Nem kis mennyiséggel fogja kezdeni az biztos. Nem ismeri a korlátait, mert nem tudatosította benne senki. Nem azt mondom, hogy sörösüveget minden tízéves kezébe, hanem azt, hogy kb. 14 éves kortól már meg lehet endedni a gyereknek egy kis alkoholt. A kultúrált alkoholfogyasztásba még senki sem halt bele, a tabukat meg úgyis minden gyerek meg akarja szegni. Ki kell alakítani egy természetes kapcsolatok az alkohollal, ami mondjuk ki mindennapi életünk része.
Csók a homlokodra neked is, Korben! És nem csak HST, WSB miatt, hanem mert TÉNYLEG mindennapi életünk része az alkohol. Sőt, jobb ha nem is alkoholként, hanem Borként, Vermutként, stb. gondolunk rá. az alkohol csak egy része a dolognak, és aki alkoholt iszik, az legfeljebb alkesz lesz. Ellenben ha leszüretelt, erjesztett szőlőként, egy hosszú munkafolyamat eredményeként gondolunk pl. egy pohár borra, akkor nem csak a dolgozó emberek előtt róttuk le kötelességünket, hanem a magunk szegényes eszköztárával felszenteltük az italt. Óriási a különbség.
Ez nagyon jó! 🙂
Mármint melyik is? Csak hogy tudjam értelmezni a dolgot.
Mellesleg (személyes vallomás következik) szeretem a bort. Sőt imádom.
MIshu! Szerintem jó témát vetettél fel: mindenkinek van valamilyen véleménye. Az természetes, hogy mindenki másképp látja. Én megrögzött antialkoholista vagyok, a gyerekeim itthon sosem láttak iddogálást, a fiam mégis kipróbálta, és el is mesélte. Azt is, amikor a részegséget próbálta ki. És azt is, amikor mást próbált ki… Ellenzem, de örülök, hogy sikerült önálló személyiséggé fejlődnie s nem az én véleményemet szajkózza. Érted ezt? Mert kicsit ellentmondásos. 🙂
Virág!
Értem, persze. Édesanyám “szereti” az italt. ÁPersze csak három havonta megiszik egy rumoscólát. Én is ittam már életemben. Nem azt mondtam, hogy egy pohár halálos!!! Csak a tizenkét éves részegekről beszéltem a cikkemben. És kicsit túl mentünk a témán. De ha gondoljátok beszélgessetek még róla…
Arthus!
“Ellenben ha leszüretelt, erjesztett szőlőként, egy hosszú munkafolyamat eredményeként gondolunk pl. egy pohár borra, akkor nem csak a dolgozó emberek előtt róttuk le kötelességünket, hanem a magunk szegényes eszköztárával felszenteltük az italt.”
Ez a rész nagyon tetszett. Istenien fogalmaztad meg! És van benne valami…
De számomra fontos a mértékletesség. Csak tetszett, ahogy megfogalmaztad. Eszméletlen! !!!! 🙂
Köszönöm. És amennyi fontos számodra a mérték, annyira fontos nekem is. A mérték pedig a vödör.=) De most komolyan, nem igazán tudok mértéket tartani, mondjuk nem is akarok igazán. A jó öreg szivar, Churchill fogalmazta meg igazán jól: “Ne felejtse el, hogy én az alkohollal sokkal jobb vásárt csináltam, mint ő velem.”
Persze minden mértéktelenség ellenére kultikusan tekintek az italra, és nálam minden pohár bor oltáriszentség. És bizonyos mértékig (affene, megint a mérték) tiszteletadás a családom halottjai iránt. Furcsa egy casus bibendi, az hétszentség (ezek a szentek is hogy tolakodnak, hogy ácsingóznak a papírrakerülésért!). De működik.
Visszatérva a tizenkét éves részegekhez, talán azért is vettem a lelkemre, mert énis ilyen idősen tapasztaltam meg a bor lélekemelő és pálfordító hatását. Bár elsőre bizarrul hangzik, de engem a bor tanított meg felnőttnek lenni, és arra is, mi a józanság, és hogy mennyire védelmez a viág mindennapos történéseitől a józan ész. Arra is ráébresztett, hogy ha józan ész adta fedezékemből kukkolom a világot, valószínűleg teljesen életidegen kölyök leszek. Ez egyedülálló példa, barátaim, ismerőseim és az irodalmi világ nagyjai közt sem találtam ehhez hasonló történetet, de jó példa arra, hogy mindenből lehet tanulni. És ide kapcsolnám Virág legutóbbi hozzászólását. Csodálatos, hogy valaki ilyen megértő szülő. Szükség van hozzád hasonlókra.
Szia!
Ebben is van igazság. Végülis minden hozzászólásban van igazság. Mindenki másképp éli át az alkohollal való találkozást. És az egyebekkel.
Nekem is megengedte édesanyám, hogy megkóstoljak bármit. És jól is tette. Az egy dolog, hogy én nem iszom. Megkóstoltam, eldöntöttem jó e, vagy rossz. Nekem a martini az a bizonyos szentség 🙂 Igaz, egy pohárral iszom, szépen lassan, és élvezem. Ez előfordul három vagy négy havonta egyszer, ha valami különleges dolog történik az életemben.
Én csak azt nem értem nálad, hogy te mindennaposan iszol? Mert úgy beszélsz az italról, hogy az mindennapos. Lehet, hogy szerinted annak kell lennie, szerintem nem. Véleménykülömbség.
Most komolyan: neked nem volt még olyan, hogy elborzasztott egy kisgyerek, aki annyira be volt rúgva, hogy csúszott mászott a padlón? Egy olyan eset sem volt az életedben, mikor azt mondtad valamire, hogy ezt talán nem kellene?
Na mindegy, én így érzek, ezen nem tudok, és nem is akarok változtatni.
Üdv!
Nézd, én ilyen emberek között nőttem fel, láttam józanon, láttam részegen is őket. Akiket józanul szerettem, azt szerettem részegen is, akit utáltam, azt utáltam részegen is. Volt, hogy én hánytattam őket és másnap emlékeztettem rá, hogy mit is mondtak a filmszakadás után, volt, hogy engem emlékeztettek ilyenformán.
Egyébként arról, hogy mi borzaszt el, az egy hosszabb történet, a lényeg röviden annyi, hogy egyik jóbarátom hosszas kábszerélvezés után rövid időre meglátogatta az elmegyógyintézetet. Na az nem volt egy üdítő látvány.
Az egy dolog, hogy nekem az ital mindennapos, a mi családunk már csak ilyen, de én nem emlékszem, hogy azt mondtam volna, mindennaposnak kéne lennie. Sőt, nem is kell akarnod, se tudnod változtatni a véleményeden. Csak én úgy tartom, hogy a bor nélküli nap olyan, mint a fény nélküli nap.
Hmm, nem tudom, én mondjuk biztosan nem tenném napi rendszerességgé, ha még 70 éves koromban is írni szeretnék… :\ Most attól függetlenül, hogy én is antialkesz vagyok.
Másik… főleg a 12-16 éves gyors iramban fejlődő agyban a részegség, de az egyébként gyakori rendszeres részegség méginkább iszonyú károkat tud okozni. Lehet, hogy egyből nem érzi… majd kicsit később meglesz a hatása.
Nagyapám is ilyen volt. Katonatiszt, tanár, fordító stb, tehát értelmiségi. És alkoholista. Napi szinten űzte az italozást. Volt józan is, de naponta sokat ivott, nem mindig a részegségig, ő is azt mondta, ennyi nem árt, meg nagyon szerette. Aztán az ital miatt elmebeteg lett, a 17 éves anyámat puskával zavarta el a háztól. Csak úgy. Miután meghalt, a boncolás egyértelműen megállapította, hogy az elmebajt az alkohol váltotta ki, és egyéb szervei is tönkrementek bele. Na így italozzon akárki nagyüzemben, hogy bizony lehet, hogy az ára bő 40-50 életév. Mondjuk legalább az államnak kevesebbet kell nyugdíjra költenie.
Nem a napi egy-két fröccsel van gondom – alkoholbírástól függően -, hanem a mértéktelenséggel. Aki mértéktelen ilyen tekintetben, az nem gondol a saját és mások jövőjére, nem előrelátó. Legalábbis szerintem. Szeretnék még 100 évesen is itt lenni a világon, józan ésszel. Valakinek ez épp itallal sikerült – de sosem mértéktelen italfogyasztással.
Most erre csak annyit mondanék, hogy a személyi tényező is nagyon fontos. Véletlenül nekem is volt egy borszerető nagyapám. De még tanár és fordító is volt. Hetvenötéves korában, agyvér-végelgyengülésben halt meg. Magának való ember volt, nagyivó, nem egy egyszerű eset, de vágott az esze, erős, jó teherbírású ember volt, hihetetlen munkakedvvel. Neki szerintem még jól is állt a bor.
Amit meg a százéves emberekról gondolok, az az, hogy nagyon tisztelni kell őket, nagy kincsei az emberiségnek, de én nem akarom megérni, és valószínűleg nem is fogom. Ha csak harminc-negyven évem bánja abból a százból, akkor avval boldogan kiegyezek.
… 😀 Hát felőlem, én nem téríteni akarok 🙂 Csak biztos vagyok abban, hogy a gyerekeimnek semmiképp sem fogom hagyni. Lehet úgy nevelni, hogy ne is akarja. Nem tabuként kell kezelni, nem eltiltani kell, hanem jól tanítani, foglalkozni vele. Nem is félek atTÓl, hogy esetleg az én (majdani…) gyerekemmel is megeshetne az, hogy 12 évesen valami hányósbuliban földre igya magát.
Amúgy nem is a borral van a legnagyobb baj, történelmi hagyománynak is tekinthető, és állítólag kedvező hatásai is vannak, persze még a részegség előtti fázisban. Tehát állítólag nem a legkeményebbek közé tartozik, mondjuk fajtája válogatja. Persze aki nagyivó, biztosan jobban tudja, hiszen van tapasztalata 🙂
Én nagyapám ivott mindent, amiben alkohol volt, nem válogatott ám 😀 Én nem is ismertem, mert még előttem elhaláloozott.. 🙂
Én is pont erre akartam rávilágítani, mert szerintem is fontos, hogy miként nevelik a gyereket. Valóban nem tíltással kell, mert az csak az ellenkezőjét váltja ki, hanem ha időt fordítasz rá, vele vagy azaz szülője vagy gyermekednek, kissebb rá az esély, hogy ilyen balhéba keveredjen. Sosem értette, hogy egy 13-14 éves gyerek mit keres az éjszakában…mit adhat be otthon a szüleinek, amit még be is vesznek? Aztán meg lehet kopromisszumot kötni a gyerekkel. Fokozatosan lehet “elengedni” őket.
Örülök neke, hogy ezt Te is így látod! 🙂
Jó szülő leszel, ha ezen az úton maradsz!
Üdv!
Erika
Kedves Mishu!
Örülök, hogy ilyen reálisan látod a világot. Nekem két fiam van, igaz, meglehetősen kicsik még (7 és 4 évesek). Igyekszem nekik elmagyarázni, mi az ami kulturált és mi az, ami már átlépi annak határát. Persze, jó példát mutatunk nekik eközben és ez fontos. Te is jó példát fogsz majd mutatni a gyermekeidnek. Biztos vagyok benne. De, óva intelek a túlzásoktól, hiszen legtöbbször ezek visszaütnek. Nemrégiben a Balaton partján többször hallottam a dohányzásról egy öt éves kisfiú szájából. Egy picit elszomorított. Tudom, hogy rossz szokás, de ez a kisfiú már úgy kezdte méregetni az embereket, hogy: dohányzik = nem jó ember, nem dohányzik = jó ember. Hatalmas gubancot éreztem a kis öt éves lelkében, hiszen engem szeretett, és látott dohányozni, sőt (!) imádja az édesapját és ő is időnként dohányzik. Nem mondom, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás nem rémiszt meg, de akit részegen látunk, az nem biztos, hogy rendszeres alkohol fogyasztó. Bocsánat, szokták mondani, hogy én mindenkinek igazat adok, de az előítéletesség egy komoly probléma manapság. Minden esetre ámulattal olvastam, hogy mindössze húsz esztendős vagy, és további sok-sok sikert kívánok írásaidhoz!
Erről jut eszembe… érdekes, de (sztem) sokszor épp a nagyon rossz példa az elrettentő… Ahogy írtam már, apám tiszta alkesz. Anyai nagyapám is azért halt meg. Anyám meg cigizik a sok stressz miatt… (Igaz, nem olyan gyakran.) Ezek után pláne, hogy nem fogom sosem még csak kipróbálni sem ezeket.
Kedves Tündi!
Köszönöm szépen, hogy értékelted soraimat. Természetesen én sem egyoldalúan látom a dolgokat. A cigiző ember nem jelent rossz embert. Ha az unokatesóimat sétálni viszem, arra ösztönzöm, hogy figyeljen oda az emberekre. Ne nézzen le senkit, semmi miatt, amég nem ismeri.
Csak egy példa volt ez a cikk a sok közül. Meg lehetne írni a jó szülők példáját, a kedves gyerekekét, az antialkoholistákét, a részegekét, a drogosokét, és a tiszta életűekét is.
De szerintem, ha csak egyetlenegy fiatal is rádöbben, hogy nem jó úton jár az örökös ivászattal, akkor már megérte csépelnem a számat.
Természetesen elfogadom mások véleményét is. Amint már mondtam, emberek vagyunk, mert gondolkodunk, és mert különbözőek vagyunk. Nincs két egyforma ember, egyforma vélemény. És ez így van jó.
Csak azt szeretném, ha egyszer az életben mindenki leállna ebben a rohanó világban, és elgondolkozna, jól teszem e, amit teszek. Csak ennyi…
Üdv
Azt hiszem elérted a célod! nézz körül, csak itt mekkora vitát váltott ki az írásod! Én továbbra is csak gratulálni tudok Neked! Csak így tovább! Nyitott szemmel, nyitott lélekkel!
Üdv!
Erika
Nagyon szépen köszönöm. Ez kedves.
A tizenévesekről írtál. Nagyon örülök, hogy húsz évesen, lázadó korszakodra visszanézve, anyukádnak adsz igazat.
Sajnos a mai gyerekek áldozatok a szülők, és főleg az anya karrierjének.
Nekem három fiam van, egy gimnazista, egy általános iskolás és egy ovis. Van egy 20 éves keresztlányom, és egy 17 éves keresztfiam. Így kb. az összes korosztályból látom a jót és a rosszat.
A keresztfiam mesélte, hogy az iskolai bálon két osztálytársa olyan mértékben berúgott, hogy mentőt kellett hívni hozzájuk. Egy másik osztálytársa névnapjára motort kapott, annak bátyja pedig érettségire autót.
A mai szülők rohannak a pénz és a karrier után.
A gyereknek meg mindent megvesznek, mindent szabad, mintha a szeretet, a család pénzzel megvehető volna.
Az anyukák között sajnos, versengés folyik az oviban, az iskolában. Legyen legalább két gyereke, dolgozzon, de ne akárhogy, valami jól fizető állásban, legyen mindig csinos, határozott, jó alakú, és még folytathatnám a sort. Aki nem felel meg ennek a mintának, néha már szóba sem állnak vele. ( Én sem felelek meg ennek, mert otthon vagyok a három gyerekkel főállásban. )
Aztán persze elmesélik nevetve, hogy nagyon jól bírja a gyerek az oviban, „sosem beteg, és annyira szeret ott lenni, hogy elég este 6 óra körül érte menni.” Szerintem ez csak önámítás. A betegséggel kapcsolatban pedig csak azt tudom mondani, hogy akkor is viszik az oviba iskolába a gyereket, ha már alig áll a lábán. „Csak egy kis hasmenése volt az éjjel, hozott kekszet, csak azt egye.” Vagy „Csak egy kicsit náthás” és mindenki látja, hogy a gyerek alig kap levegőt. Az hogy más gyereket megfertőz, vagy a fél ovit, az nem számít, neki dolgoznia kell, ő nem maradhat otthon.
És ha szólni mersz? Még neki áll feljebb, mit szövegelsz, neked mindegy, te úgyis otthon vagy!
Pedig mindenki nagyon jól tudja, hogy betegen még az oviban sem lehet jó! Nemhogy az iskolában! De, az anyukának mennie kell.
Majd aztán mindent megkap a gyerek – a szereteten és biztonságos otthonon kívül – mert „mi mindent meg tudunk venni neki!” A pénz nem akadály.
Szerintem az ilyen gyerekekből lesznek az olyan tizenévesek, akiket te láttál ott a buliban. Mert a szülők csak rohannak, nem adják meg a kellő biztonságot és értékrendet a gyerekeknek.
Sajnos néha én is úgy érzem, hogy kevesebb vagyok az ilyen szülőknél.
Mert úgy viselkednek velem!
Szerencsére a férjem biztat, hogy jól csinálom, mert látja, hogy keményen tartom a fiait.
Igen, az ilyen anyák már megjegyezték, hogy szigorú vagyok a gyerekekkel. Mert nekem van időm arra is, hogy szigorú legyek. Ha csak napi egy-két órát töltenek a gyerekkel, akkor ott mindent szabad. Hogy a gyerek jól érezze magát! – jelszóval.
Örültem annak, hogy te ilyen fiatalon látod már, hogy nem a gyerek, hanem a szülő is felelős a tizenévesekért.
Most ott tartok, hogy nem foglalkozom ezekkel a társadalmi elvárásokkal, hanem megpróbálom a fiaimat a legjobban felkészíteni az életre. Kicsit tartok az elkövetkezendő évektől, mikor a két nagy már egyszerre lesz kamasz, de remélem kinőve ebből, ők is ugyanilyen bölcsen fognak majd visszanézni erre a korukra, mint Te!
Gratulálok!
( Ezek a példák, amikről írtam, az én környezetemből valók. Lehet, sőt biztos, hogy vannak helyek, ahol ez teljesen máshogy működik, és más okok is vannak. )
Szia!
Először is, köszönöm, hogy elolvastad.
Másodszor, ha szabad ilyet mondani, gratulálok, hogy gyermeket nevelő édesanya vagy.Mert a nőknek bizony rengeteg feladatuk van, vagy lenne. Rendbetartani a házat, az otthont, boldognak lenni, gyermeket nevelni. Ez többet ér, mint egy jól fizető munka.
Édesanyámék elég szúkösen élnek. De ha bármelyikük azt mondja, szeretlek, többet ér, mint egy méregdrága autó. Hazudnék, ha azt mondanám én nem szeretnék méregdrága holmikat. De megvagyok nélkülük. Egy rendes családban nőttem fel, ahol volt gond bőven, még most is van. De szeretetben… Amit tudtak megadtak nekem.
Gondolom te is így vagy ezzel. Ne foglalkozz a
“kisasszony” nőkkel. Nem tudják miből maradnak ki. Nem foglalkoznak a gyermekeikkel, és csak később jönnek rá, ezért mekkora árat kell fizetniük. A szigor pedig kell. Hogy legyen a gyermeknek egy értékrendje. Nem tiltani, vezetni kell őket, addig, amég nem tudják mi nekik a jó. Az én édesanyám dolgozik, mivel egyke gyerek vagyok, nem maradhatott itthon. De ettől függetlenül a lehető legtöbb időt töltötte velem. Sokáig vendéglátózott, gyakran napokig nem láttam. És most jött rá, hogy kórházban dolgozik, és minden nap velem van, mekkora hibát követett el. Mert szeretett mindig, csak a pénz egy picit fontos volt a számára. Most pedig olyanok vagyunk, mint két barátnő. Imádom őt, ő is engem. És a legtöbb mindenben igaza van. De az a szép, hogy elismeri, ha nekem van igazam. Mindenkinek ilyen szülőket kívánok, mint amilyen az én édesanyám, és amilyen te is vagy!
Üdv: Marcsi
Szia!
Köszönöm a biztató szavakat, nagyon jól esik. Kell néha egy kis lökés, hogy tudjam, tényleg jól csinálom. Szerintem Te igen jó édesanya leszel!
Üdv:Emma
Szia!
Köszönöm szépen, és remélem igazad lesz. Igyekszem tanulni minden egyes szóból. És majd később mindet felhasználni a gyermekem és a magam érdekében.
Üdv
Huh mennyi vélemény 🙂
Nah, szóval. Én életemben kétszer voltam diszkóban, mindkétszer 18 évesen, az egyik egy szalagavató utáni “buli” volt. Már akkor (4éve) a 14 éves kissrác+kislány (mert ennyi idősen még azok… kicsik) kinéztek a szórakozóhely legdiszkrétebb pontjából is. Egyáltalán nem lep meg, hogy azóta rosszabb a helyzet. Most olyan helyen lakom, ahol minden este előttünk mennek el az emberek a közeli bulihelyre, és az elhaladók átlagéletkora még csak véletlenül sincs 16 fölött.
Sajnos mi (18 fölöttiek) már jócskán kiszorultunk a szórakozóhelyekről, de megmondom őszintén, nem is vágyom oda. Nincs szükségem balhéra, verekedésre, és amúgy sem szeretem a tömeget.Meg hogy nézne már ki, hogy ha megütnek, visszaütök, aztán lecsuknak, mert gyereket ütöttem meg.?! Inkább legyen egy házibuli olyan társasággal akiket ismerek, szeretek, és tudom, hogy egészségben haza is érek onnan 🙂
Ami a szülőket illeti, sajnos tényleg pont arra nincs idejük, energiájuk amire legfőképpen kéne. Emelem kalapom azok előtt az Édesanyák, Édesapák előtt, akik a mai világban MEG tudják nevelni gyermekeiket, és el tudják érni náluk azt, hogy ne akarjanak 13-14 évesen szórakozóhelyre járni, szexet gyakorolni, dohányozni, drogokkal kísérletezni. Sajnos az iskolában egymástól tanulják el a hülyeséget, és a szülőnek így elég nehéz dolga van, hiszen a suliban több időt tölt a gyerek mint otthon.
Mishu! Köszönöm, hogy ezt Te írtad meg, és, hogy így írtad meg! Gratulálok!
Jah, és nincs kizárva, hogy én is dobok egy válaszcikket 🙂
Drága Jodie!
Először is, köszönöm a véleményt, és hogy szántál rám pár percet.
És alig várom a válasz cikkedet! Már most kíváncsivá tettél. 🙂
Sok sikert hozzá, és ihlet gazdag perceket kívánok neked.
Üdv
Mishu! Gratulálok, mert fölkavartad a tengert. Jó témát vetettél fel. Mennyi, és milyen különböző vélemények és nézetek csaptak össze. Végigolvastam. Nekem az tetszett legjobban, hogy éppen az általad érintett korosztály között is milyen meggondolt és megfontolt fiatalok vannak. Akik helyesen látják, mit jelent a túlzott, (és ezt aláhúzva értem) ivászat, mit jelent, ha valaki nem ismeri a mértéket. Mert mértékkel, néhány pohárral koccintani barátokkal, jeles ünnepeken, természetes dolog, vagy egy pohár talán még jót is tesz az egészségnek.
Nem én mondom, értelmes, hozzáértő emberek is ajánlanak, ennyit, de nem többet! Ennyi nem itélendő el. Csak a mértéktelen ivászat (a drogról nem is teszek említést!), a lerészegedés az, ami igen is árt a fiatal, még fejlődő tizenéveseknek. Nem beszélve a látványról bizonyos esetekben. Persze, az emberek nem egyformák. Van, aki többet elbír, de van, akinek a kevés is megárt, és olyanokat tesz, hogy másnap nem tudja, mit is csinált. Ismertem ilyen embert. Fogalma sem volt, hogy milyen botrányokat okozott. Másoktól kérdezte meg másnap, hogy kiket sértett, vagy botránkoztatott meg.
Az sem közömbös, hogy sokan éppen a túlzott italfogyasztás miatt lassan lecsúsznak, lezüllenek. Ezért kell időben meghúzni a gyeplőt, hogy meddig mehet el valaki, még akkor is, ha annyira szereti az italt, hogy nem bír neki ellenállni.
Itt megállok, mivel erről mindnekinek éppen elég gondolata támad. Egy biztos: a szülők példája, életmódja, nevelése sokat számít, nem beszélve arról, hogy alkoholista szülők gyermekei, sajnos, már génjeikben viszik tovább ezt az életstílust, s arra gondolok, hogy náluk ez már nem is a saját hibájuk, hanem vétkes
örökség.
Mishu, még egyszer gratulálok az ötletedért. Üdvözöllek: Kata
Szia!
Hát nagyon szépen köszönöm. A véleményt is, és a gratulációt is!
Valóban sok vélemény érkezett a témával kapcsolatban, erre nem is számítottam.
Üdv
Nagyon tanulságos volt olvasni a cikket és a hozzá kapcsolódó vitát. Főleg, mert nemrég én is írtam egy novella-félét a piás tinikről.
Szia!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál, és a véleményt is.
Én köszönöm a véleményedet.