Többed magamról

A minap lapozgattam az egyik női magazint. Szeretem elolvasni, hogy mit írnak a szerkesztők, ezért aztán most is ezzel kezdtem. Az a tapasztalatom, hogy az ilyen és ehhez hasonló újságokban elegendő ezt a rövid írást elolvasni, és máris feleslegessé válik a további szemfárasztás, elég, ha átfutod a címszavakat, képeket.

A szerkesztő az ilyenkor szokásosakat írta: itt a tavasz, a húsvét, a szerelem, boldogság, minden remek-szuper-csúcs. Leírta a nyári divatot és, hogy ezzel, meg ezzel készítettek interjút. Írt a Ha pedig a pasink ezt meg ezt tette, akkor mi tüstént tegyük ezt meg ezt cikkekről.

Végül átlapoztam a magazint. Megnézegettem a képeket és a ruhákat, amikhez oda írták a csillagászati árakat is. Hát köszönöm. Olyan érzés volt, mint „kívülről nyalogatni a lekvárosüveget”. Már majdnem félrehajítottam, mikor találtam egy érdekesnek tűnő cikket: Lányok, ha úgy érzitek, hogy húsz-egynéhány személyiség toporog bennetek, ne féljetek! Ez még nem a tudathasadás, sőt, teljesen normális.

Elolvastam a remekművet, majd tollra kaptam és kitöltöttem a tesztet, hogy megtudjam, bennem hányan éldegélnek. Kiszámoltam a pontjaim és büszkén jelentem, hogy második helyezést értem el. Leköröztem azokat a bénákat, akiknek csak 1-6 személyiségük van, de alulmaradtam a 20 fő – egy személyben csoporttól. Bennem ugyanis nem több és nem kevesebb, mint 10 darab hópihécske szállingózik békességben, boldogságban.

Elkezdtem gondolkozni, ami sosem jelent semmi jót. Eldöntöttem, nem elégszem meg a puszta számmal, én bizony személyesen akarok bemutatkozni, külön-külön mindenkinek.
Elkezdtem számolni: először is vagyok ugye Én… nem, ezt nem így kell!

Sorba állítottam magamagunkat és ön-ismerkedtem, csakhogy nincs itt akkora béke, mint gondoltam.
Lakik bennem valaki, aki a szülei kicsi lánya, aki kedves, illemtudó, mindenben segít, szorgalmas. Őt azonban Lusta és Lázadó ki nem állhatják, mert mikor boldogan odaállok mosogatni, és térdig habos vagyok, akkor hirtelen ők veszik át a hatalmat.
Ilyenkor mi van? Mit kell csinálni? Ordibáljak magamra, hogy márpedig tessék visszaengedni, mert én mosogatni szeretnék!?
Nem sorolom fel mindösszes énemet, de mind itt vannak. Sőt. Van egy 11. is. Ő a totál lökött, aki elhiszi, amit az újságok elé löknek. Nem győzi a teszt töltést, hogy megtudja, mire is van szükségünk – önmagunknak. Hisz egy nő érzelmi szükségleteit nehéz felderíteni egy egész élet leforgása alatt, de mégis, hogy ismerjem meg, ilyen rövid idő alatt minden önmagamat? Túl sok a személyiség és túl rövid az élet! Még jó, hogy nem a húszas körbe estem. Kész önsorsrontás az újságolvasás.

Tehát figyelem, ez nem skizofrénia, és drága olvasó, ti sem aggódj. Sőt, ha belenézel a tükörbe és többed magad látod (ez nem velem történt meg… de tényleg), akkor se kezdj aggódni, teljesen rendben van! Fogj egy női magazint és olvass! Az segít. Vagy nem, de az biztos.

És végül elmondanám, hogy már a cikk elolvasása előtt sem voltam egészen normális, de most meg aztán egyáltalán nem vagyunk normálisak. Se én, se én, se én…