Tordai Vilmos

Tordai (Trajtler) Vilmos 1880-ban Budapesten született. Elvégezte a jogi egyetemet, írónak készült, ellenállhatatlanul vonzotta minden, amit természetfelettinek szokás nevezni. Ha valahol, akkor itt van értelme annak, hogy különbséget tegyünk az anyag durvább és finomabb világai között. A 20. század elején annyira divatos spiritizmus, magnetizmus, radiesztézia, clairvoyance és hasonlók a finom anyagi jelenségek közé tartoznak; a vizsgálatuk természetesen mindenféle besorolástól függetlenül érdekes marad.

A spiritizmus divatja az 1. világháború alatt és közvetlenül utána tetőzött; jelenleg nincs a köztudatban. A piacot egyértelműen az ezoterikus gyógyítás uralja, vígan burjánzó vadhajtásaival. Tordai korában az embereket a túlviláginak gondolt jelenségek kötötték le. Szellemek jelentkeztek, tanítottak, materializálódtak, fényképeztették magukat, és egyáltalán úgy viselkedtek, mint egy mai celeb; Tordai azért ma is jól érezné magát a sok delejező, virágillattal és felhígított semmivel gyógyító, szerelmi rontást levevő, parafenomén, vajákos, egészségfanatikus, zsírégető és lúgosító specialista között. Bár lehet, hogy sajnálná az ő kedves szellemeit, mert a túlvilági orientáció valamivel mégis előkelőbb, mint a derékbőség megszállott méregetése.

Tordai a magyar királyi igazságügyminisztériumban kezdte el a pályafutását, mint számtiszt; főtanácsosságig vagy még tovább is vitte. Fáradhatatlan munkabírású ember volt, aki a maga szokatlan érdeklődési körét játszva integrálta a hivatali kötelességeivel. Munkásságának legfontosabb útjelzői a következők:

1900 január: folyóiratot indított Siráki Ferenccel közösen, Rejtelmes Jelenségek Ismerettára címen.
1900: A szellembúvárlat történelme
1902: Versek és mesék
1907: Megalakult a Teozófiai Társaság magyar szekciója, Tordai az alapító tagok között volt.
1910: A bírói letétre vonatkozó rendeletes gyűjteménye, társszerzőként
1910: A Magyar Metapszichikai Társaság alapítása, a következő célokkal: Elméleti tanulmányok és kísérletek végzése; Tapasztalatok, adatok gyűjtése; Összejövetelek, előadások szervezése; Szaklapok és könyvek kiadása; Szakkönyvtár létrehozása. A sok tervből az összejövetelek és előadások szervezésén kívül egy kiadványsorozat (Lelki tünemények) valósult meg. Ebben a következő írásai jelentek meg: 1912: Sugalomhatások, 1913: Lehet-e a jövőbe látni? – Az ód-sugárzás és a szenzitívek (Báró Reichenbach idevonatkozó könyvének ismertetése) – Gyógyítás életdelejességgel – Forrás- és érckutatás emberi szenzitivitással – A telepátiáról – Jóslatok a világháborúról.
1915: Van-e túlvilág? Előadás 150 diapozitívval.
1916-17: A Teozófia folyóirat szerkesztése Reisch Alfréddal, III. Gül Baba u. 21 alatti lakásán. Feltűnést keltett az a nézete, miszerint H.P. Blavatsky a Kőrösi Csoma Sándor könyveiből hallott először Tibetről, és K.H. mester alakja mögött is a nagy székely tudós rejtőzik.
1921: Poltergeist jelenségek helyszíni vizsgálata. Egyik alanya a 14 éves kecskeméti Farkas János, genuin epilepsziás vagy csak epileptoid alkat, akinek a közelében megmagyarázhatatlan módon tüzek gyulladtak ki, tárgyak mozogtak vagy repültek.
1921 őszén folytak a kísérletek a később csalóként leleplezett László László médiummal, akinek egy alkalommal a német báró Schrenck-Notzingot is sikerült megtévesztenie. Ezekről a kísérletekről részletes dokumentáció készült, és talán ez az egyetlen lehetőségünk, hogy megismerjük Tordait, mint embert. Elszánt idealistának látjuk, aki nem ismer akadályokat, meggyőződéséért minden anyagi áldozatra képes. Jó szándékú, nemes gondolkodású, objektivitásra törekvő, de nem mindig állt két lábbal a földön. Hogy csak egyetlen példát mondjak: csaló médiuma nem egyszer az ő zsebében helyezte el az okkult jelenségekhez szükséges segédeszközöket vagy „apportokat.”
1922 nyár: Poltergeist jelenségek helyszíni vizsgálata. Alanya egy 15 éves szomnambul lány, aki egy karcagi pékmester házában produkált rendkívüli jelenségeket. Környezetében a szellemek edényeket, üveget dobáltak ki a házból az udvarra.
1922 ősz: Okkult elemek a magyarság életében. Ennek a könyvnek különösen az első része érdekes, amelyben az árpád-házi és –kori szentekkel és csodatételeikkel foglalkozik. Színes, bár nem mindig megbízható forrásokra épített írása ma is izgalmas olvasmány. Kedves a „gonosz német” Konrád, akinek láncai maguktól leesnek Szent Imre sírján; Szent Zoárd, egy Lengyelországból érkezett hittérítő, aki naponta csak egy „pálmadiót” evett (jó lenne tudni, hol termett a pálma), az éhezéstől elgyengült szentet „egy fényes ábrázatú ifjú” szekéren vitte vissza a faodúba, amely a rendes lakása volt. Megtudjuk továbbá, hány szentünket emelte magasba, vagy repített imádkozás közben az extázis: Szent László, Szent Margit, veszprémi Boldog Ilona, Margit rendfőnöknője, Boldog Ágnes, Boldog Csáky Mór. – A mű Az okkultizmus könyvei sorozatban jelent meg, amelyet szintén Tordai szerkesztett.
Közben könyveket is fordított, például Carl du Preltől Az ember rejtélye, Louis Jacolliot-tól Indiai fakírok között.
1932 januárból való az utolsó adatom, Tordai kiadványa a Trajtler család történetéről.

Érdekes személyiség volt, az okkultizmus szinte valamennyi irányzatán rajta hagyta a keze nyomát. Nem tudtam megállapítani, hogy 1932 után mi történt vele; nehéz elhinni, hogy csak úgy eltűnt volna a névtelenségben.