Vakond, vagy hangya?

Ha mesealakot kell választani, hogy melyik a kedvesebb számunkra: az aranyos Kisvakond, vagy a szorgos hangya, bizony nehéz a választás. Van, akinek a Kisvakond, másnak meg a dolgos hangya a kedvence.
Azonban azt talán kevesen tudják, hogy a kertünkben is választani kell közöttük!
A Kisvakond, amíg a meséskönyv lapjain sóhajtozik egy nadrágért, autót vagy rakétát szerel, születésnapi zsúrra, vagy farsangra készül, hóember épít, vagy kirándulni megy, nagyon sok gyerek és felnőtt kedvence. Azonban amikor a mi kertünkbe kirándul egy eleven vakond, és meglátjuk az első vakondtúrást, máris azon gondolkodunk, hogy hogyan űzzük el a „kis rohadékot”. Hiszen a füvesített részeken, vagy a veteményes kertben, a melegágyban megjelenő vakondtúrás földkupacai nem részei a szép kertekről alkotott elképzelésünknek, és az éppen csak elültetett zsenge növények megturkált látványa is sokkolóan hat ránk. Hamar megszületik a döntés: a vakondnak mennie kell! Hiszen a különböző vakondriasztók reklámja is arról szól, hogy a vakond ellen védekezni kell!
Így vérmérsékletünk, vagy pénztárcánk szerint nekifogunk a vakond riasztásnak. Kibontjuk a vakondtúrásokat, és a járatban elhelyezünk valami büdöset: a vakond számára elviselhetetlen szagot árasztó gázolajos, terpentines rongyot, benzinnel átitatott papírtörlőt, erre a célra árusított bűzgolyót, vakondriasztó folyadékot, vagy ricinusos füstgyertyát. Ezek szagát nem bírja az állatka, mert így nem képes a zsákmányát kiszimatolni, ezért inkább elmenekül a területről.
Ha nem szeretünk ilyesmivel pacsmagolni, és rendszeresen elásni ezeket a kertben, akkor leszúrunk a vakondtúrásba egy napelemes, vagy elemes vakondriasztó karót. A vakond érzékeny az 1000 Hz alatti frekvenciájú hangra, így a készülék által kibocsátott alacsony frekvenciájú hangimpulzusok – melyek a földben több tucat méterre terjednek – irritálják az állatot, ezért elhagyja a területet.
Aki nem bízza a távozást a vakondra, saját kezűleg távolítja el. Beás a vakond járatába egy nyeles vakondcsapdát /esetleg fogásjelzővel/. Itt a vakond bebújik egy csőbe, ahonnan nem tud kijutni. Ez esetben nekünk kell kiásni a csapdát, szétcsavarni, és egy vödörbe kirázni belőle a megfogott vakondot. A vakond védett állat, aki ezt figyelembe veszi, az elviszi néhány ezer méterre, és szabadon engedi, éljen boldogan máshol. Aki meg nem veszi figyelembe, az megöli. Ennek módjára most nem térnék ki, mindenkinek a fantáziájára bízom.
Egyébként a vakond megölése akkor is bekövetkezik, ha nincsen fogásjelző a csapdán, és fél napnál tovább benne van a vakond, de minél hidegebb, vagy nedvesebb a talaj, annál hamarabb elpusztul a csapdában. Így aki nem tör a vakond életére, annak elég sűrűn ellenőriznie kell /éjszaka is, esőben is/ a beásott csapdáját.
A rugós vakondcsapda, ami extra erős rugójával összeroppantja a vakondot, vagy a vakond alagútcsapda, ami a vakond járatába helyezve kettős hurokként agyonszorítja, már eleve a vakond megölésére van tervezve. Ezek elhelyezésével, majd kiásásával, visszaásásával saját magunk túrhatjuk fel a kertet, vagy a pázsitot a vakond helyett.
Amikor elégedetten körülnézünk a sikeresen túrásmentesített kertünkben, nem vesszük észre, hogy a földben élő aprónépeknek milyen boldogságot okoztunk a vakond eltüntetésével a kertünkből!
Meglepődve látjuk, hogy az éppen csak elültetett zsenge növények és nagyobbacska társaik nem néznek ki túl jól, hervadoznak, kókadoznak, fonnyadnak és pusztulnak. A lótetű ugyanis így köszöni meg, hogy nincsen vakond. A növények föld alatti szárainak elvágásával, és éjszakánként kirepülve a növények fogyasztásával nyugodtan garázdálkodhat a kertünkben. A föld alatt létesített fészkeiben kb. 500 petét helyez el egy-egy nőstény a nyár folyamán, amik vakond hiányában mindannyian háborítatlanul kikelnek, hogy biztosítsák a jövő nyárra is a bőséges lótetű utánpótlást.
A cserebogár is hálás, hogy elüldöztük, vagy kiirtottuk a vakondot. A lárvája elrágja a földben a növények gyökereit, vagy meghámozza azokat: utat nyitva a kórokozóknak. Ha elszaporodnak, még az idősebb fákat is tönkreteszik. A kifejlett cserebogár pedig szép cakkosra rágja a növényeink leveleit. Már amíg vannak növényeink, mert ha elszaporodnak tarra rágják őket.
A csigák is nagyon örülnek, hogy útilaput kötöttünk a vakond lábára, mert őkelme éjjel a föld felett is vadászik, és a csigák is nagyon ínyére valók. Amikor a kertünk tele van csigával, amik falják a növényeinket, nézzünk csak körül: nincsen egyetlen vakondtúrás sem a kertben! Lehet örülni…
A vakond megeszi a rovarokat is, és ez alól a hangyák népe sem kivétel. A kerti hangyák száraz időben a növények gyökereinek rágcsálásával biztosítják folyadékszükségletüket. Nagyobb növényeknek legfeljebb lelassul ettől a növekedésük, de kisebb virágoknak, palántáknak ez végzetes. Ha nagyon elszaporodnak a hangyák a kertünkben, akkor ha megállunk valahol, már másznak is fel a lábunkon, vagy ha kiülünk egy kicsit élvezni a kertet, akkor a székünkön, majd rajtunk. A növényeink tele lesznek levéltetvekkel, elkezdenek foltosodni a leveleik, mert a hangyák kedvenc „háziállata” a levéltetű. Imádják a váladékot, amit a levéltetű kibocsát, rendszeresen „megfejik” őket. Megragadják őket a potrohuknál fogva és átcipelik újabb és újabb egészséges növény friss hajtásaira, amikből a tetvek kiszívják a tápanyagot, ettől azok meggörbülnek, torzulnak, nem növekednek, hanem elpusztulnak. A hangyák meg ápolják, és gondozzák a levéltetveket, hogy jól elszaporodjanak.
A kertet uraló hangyák hamarosan elözönlik a házat is, konyhától kamráig mindenütt megjelennek, és nagyon sokat kell tennünk azért, hogy a kenyeres ruhát felhajtva ne egy hangyáktól nyüzsgő cipóval, vagy a sütis tálról levéve a fóliát, ne egy lakmározó hangyacsapattal találjuk szembe magunkat. Tapasztalatból tudom, hogy ha beszoknak a házba, még a téli dermedt alvásukat is kihagyják, hiszen akkor is találnak bőségesen táplálékot. Így még télen sincsen hangyamentes időszak a lakásban! Jönnek mindenhonnan: a padló és a fal közötti kis résekből, a falon levő lyukakból, repedésekből, oszlopokban masíroznak a padlón. Kikotorják a fugát a csempéből, elhordják a feltöltést a zuhanytálca alól, egészen „belakják” a kertes házat. A szorgos hangyácskák mindenre, de főleg az idegeinkre másznak. A tavaszi rajzás idején, amikor a szárnyas hímek és nőstények nászrepülésre kiözönlenek a bolyból, akkor aztán szárnyas hangyák lepik el a lakást, már nem a lábad alatt másznak, hanem a fejed felett repkednek. A tévé képernyőjén, a monitoron nyüzsögnek.
Miután sikeresen elüldöztük, vagy kiirtottuk a vakondot, lehet folyamatosan mérgeket, vegyszereket szétszórni a kertben, és a házban. Lótetű ellen egy kis Arvalin, vagy Galition, Talstar… Cserebogár ellen egy kis talajfertőtlenítő, /amit be kell ásni a talajba, így elköszönhetünk a vakond mentes szép gyepünktől/ egy kis Ditrifon 50 WP, Fiibol E, Unitron 40 EC, Dimecron 50… Hangyák ellen Piret Mix, Stix, Biokill, Biotoll neopermin… Levéltetvek ellen Chinmix 5 S, Cymbush 10 EC, Talstar 10 EC…
Tudnunk kell, hogy az engedélyező hatóság adatai alapján több otthoni használatra árusított rovarirtószerben olyan hatóanyagok is fellelhetők, melynek rákkeltő minősítése az elhíresült DDT-vel azonos.
A veszélyes szerek szakszerűtlen használata tovább növeli a kockázatot, sőt ma már bizonyítható, hogy a rovarirtókra vonatkozó következetlen és hiányos hazai szabályozás és engedélyezés miatt egyes cégek nyugaton már eladhatatlan, káros hatású szereket forgalmaznak hazánkban. Az engedélyezett szerek között találtunk olyan anyagokat, amelyeket negatív másodlagos egészségügyi hatásait /hatását a hormonokra, a termékenységre, a sejtek szaporodására, stb./ soha nem vizsgálták, és eseti engedéllyel olyanokat is, amiket az egész Európai Unióban kitiltottak a növényvédelemből. Találunk valószínűleg rákkeltő, illetve hormon és immunrendszert károsító anyagokat, és ami nehezen magyarázható, olyan anyagokat is engedélyeztek beltéri használatra, amelyekre a szabadban munkaegészségügyi várakozási időt írnak elő (azaz se ember, se állat nem mehet be a kezelt területre adott ideig). Ez a kitétel azért is kiemelendő, mivel lakásokban a hatóanyagok lebomlása egészen máshogy alakul (általában sokkal hosszabb), mint szabadföldön. E szabadon vásárolható mérgek címkézése is igen hiányos. „Bio”-nak neveznek el szintetikus mérgeket; nem jelzik, hogy mennyit szabad belőlük használni. Ráadásul ezeket a mérgező szereket illatosítják és ezáltal még fokozottabb használatra serkentenek.
Úgy gondolom nem jó egy vegyszerezett világban élni. Hasznos inkább biológiai fegyverként megtűrni a vakondot, és elkerülni a mérgek használatát, mert a saját környezetünket pusztítjuk vele. A vakond saját súlyának több mint másfélszeresét eszi meg ezekből a kártevőkből naponta. A hatalmas táplálékigénye miatt ott jelenik meg, ahol bőségesen talál élelmet. Ha vakondtúrást látunk a kertünkben, biztosak lehetünk benne, hogy elegendő táplálék, vagyis lótetű, cserebogár, hangya, csiga, giliszta „hívta meg” vendégségbe a vakondokat. Ha majd ez az élelem megfogyatkozik, gyorsan továbbvándorolnak tőlünk.
Gyümölcsösökben sem érdemes irtani, vagy elűzni, mert a fák gyökereit pusztító pajorok első számú fogyasztói. Amikor a gyümölcsfák tövében hangyabolyt találok, szinte várom, hogy megjelenjen a vakondtúrás a fa alatt, ami szükségtelenné teszi a levéltetvek elleni permetezést. A frissen ültetett konténeres-földlabdás növények, bokrok körül is gyakran megjelenik a vakondtúrás, azonban a növényeimben még sohasem tettek kárt. Ha túl közel volt a tövéhez a túrás, óvatosan visszanyomkodtam a növényt, ha távolabb a tövétől, csak elsimítottam a földet. Fiatal ültetvényekben és melegágyakban, ahol értékes növényeket gondozunk, akármilyen hasznos jószág a vakond, bizony nem látjuk szívesen. A vakondmentes kertrészhez vezető legbiztosabb megoldást az jelenti ha a vakondot fizikailag akadályozzuk meg, hogy a járataiban felhalmozódott földet a felszínre túrja. Ezeket a területeket úgy védhetjük meg, hogy feneküket vakondhálóval béleljük ki. Régebben, amikor még nem volt ilyen, boróka ágat raktak le sűrűn a melegágyak földje alá, aminek szúrós tövisei a vakondot akadályozták az ásásban.
A füvesített területeken is lehet használni a vakondhálót, de tudni kell, hogy akkor bizony életteret teremtünk a földben szaporodó kártevőknek. A mások által gyűlölt „piramisokat” én a gyepről egy kisebb lapáttal beleszedem vödörbe, vigyázva, hogy a közepén a szellőzőnyílást szabadon hagyjam. A kis maradékot óvatosan elgereblyézem a fűszálak közé, és az első eső, vagy locsolás után már nyoma sincs a füvön a túrásnak. A vakond által kitermelt porhanyós földet virágültetésre használom, esetleg feltöltöm vele az eső által kimosott helyeket, talajegyenetlenségeket, vagy a komposztra szóróm.
Ha a ház fala körül látok vakondtúrást a kertben, tudom, hogy nem kell számítanom a hangyák beköltözésére, amit cseppet sem bánok! Én inkább a vakondot választottam…